Félreértés ne essék: Habony és a szép nem szinonimák, csak jelzem vele, hogy a Hősök tere másik fele is elesett.
A Műcsarnokot már elvitte a Fekete-féle művészeti elfekvő - örökbe adta nekik Orbán Viktor. Hogy a vele szemközti épületnek mi a sorsa, egyelőre titok, de tény, hogy Habonynak nagyon megtetszett, s tekintheti szinte sajátjának, mert a jelek szerint azt tesz ott, amit csak akar. Ha megtetszik pár festmény, már pakolják is. De akár oda is költözhetne, ha akarna. (Százmilliós értékek hazavitelére milyen biztosítást köt bármely cég, egyáltalán kötöttek-e, és ha igen ki, kinek a pénzén?)
Baán László főigazgató volt az „adományozó”. És papíron minden rendben is van, csak hát próbáljon az olvasó is hasonlót nyélbe ütni... Habony, a tisztázatlan jogállású kormányceleb a lakodalmát is ott tartotta, ami primitív úrhatnámságra vall.
Az épületet persze ingyen kapta „bérbe”, mert – mint Baán kifejtette - „a múzeumnak jóban kell lennie a befolyásos emberekkel, akiknek segítségével az intézmény előrejuthat”. Lehet úgy is fogalmazni, hogy ez pitiánerséggel súlyosbított hűtlen kezelés. De hát Baán volt az esküvői tanú is...
Nem tudom, a lagzin pártunk és kormányunk hány prominense ropta a táncot vagy vonatozott a termeken át. Hogy zengett-e a szégyenkező falak között a fehérvári huszárok. Jó, hogy virágos jókedvükben nem lőtték szét a festményeket, mint az egyszeri kisgazdák.
Baánnak most mennie kellene, tehát nyilván marad. Vár rá a Városliget megújítása - megannyi potenciális csárda bugris elitünknek.
