Az Alkotmánybíróság azután határozott így, hogy Székely László, az alapvető jogok biztosa a testülethez fordult, mert szerinte 2013-ban Kaposváron olyan szabályozás született, ami a hajléktalanságot a város egész területén büntetné. Így az a fedél nélküli, aki a létfenntartásához szükséges ingóságait (hálózsák, takaró, ruhaneműk, esetleg sátor) az utcán tárolta, szabálysértést követett el. Még akkor is, ha ők azok nélkül nemigen létezhetnének, és saját lakás híján azt kizárólag közterületen tudják elhelyezni – állt Székely beadványában. A rendelet megszegését az önkormányzat a szabálysértési törvény szankciói alapján sújtotta. Ennek alapján a fedél nélkülieket közérdekű munkával, pénzbírsággal, vagy elzárással büntették.
Korábban megírtuk: a helyi vezetés a hajléktalanok "létét" a városon belül annak ellenére tiltotta, hogy elvileg erre a helyhatóságoknak - a jelenlegi szabályok szerint - nincs joga, ők csupán „védett területeket" jelölhetnek ki (aluljárók, közparkok, játszóterek), ahol fedél nélküliek nem tartózkodhatnak. Egy település egésze viszont nem jelenthet tiltott zónát. Az alapvető jogok biztosa beadványának elbírálására éveket kellett várni. Kifogásait még 2014-ben nyújtotta be az Alkotmánybíróságnak.
Nem zaklatják tovább a rendőrök a a fedélnélkülieket
Egyezséget kötött a rendőrség és a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) - az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) jóváhagyásával - a hajléktalanok igazoltatási gyakorlatáról. A jogvédők tavaly márciusában eljárást kezdeményeztek az EBH előtt a rendőrséggel szemben, azt kifogásolva, hogy a budapesti igazoltatások aránytalan mértékben érintik a hajléktalan és más, rossz szociális helyzetben lévő embereket. A BRFK nem értett egyet a vizsgálat megállapításaival, és azt hangsúlyozta az egyeztetéseken, hogy csak a törvényes, arányos és szakszerű rendőri intézkedéseket tartja elfogadhatónak.
Ezért készek voltak egy olyan egyezség megkötésére, amelyben vállaltan elősegítik ezen elkötelezettségük megerősítését. A BRFK az egyezségben foglaltaknak megfelelően a jövőben is azt tartja szem előtt, hogy ne merülhessen fel az egyenlő bánásmód követelményének megsértése az igazoltatási gyakorlatával kapcsolatban, és a rendőri intézkedések megfeleljenek a részrehajlástól mentesség rendőrségi törvényben rögzített követelményének – írták közleményükben.
A Város Mindenkié ugyanakkor arról számolt be: több kutatásuk is igazolta, hogy a rendőrség igazoltatási gyakorlata aránytalan mértékben sújt hajléktalan és szegény embereket objektív okok nélkül. A 2011-12-ben végzett Utca és jog című kutatás során megkérdezett négyszáz hajléktalan hatvan százaléka nyilatkozott úgy, hogy havonta legalább egyszer igazoltatják. Az igazoltatottak húsz százalékával ez hetente fordul elő - tették hozzá, megjegyezve: a hajléktalan és nem hajléktalan emberek elleni igazoltatások eredményessége körülbelül ugyanolyan, mindkét csoport esetében az igazoltatások húsz százalékát követik további intézkedések.
Az egyezség alapján Budapest rendőrfőkapitánya körlevelet bocsát ki a szegény emberek célhoz kötött igazoltatásáról, amely egyebek mellett felhívja arra a figyelmet, hogy ételosztáskor, valamint egyéb szociális és egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor a rossz szociális helyzetű emberek "általános" igazoltatása különösen sérti az egyenlő bánásmód elvét. Ezért ilyen helyzetekben csak nyomatékos indokkal, konkrét okból lehet igazoltatni - olvasható A Város Mindenkié csoport közleményében.
