Pontypedagógiai reformot!

Tévhit, hogy a halaknak három másodperces a memóriájuk. Tudósok kiderítették, hogy akár több hónapra is képesek visszaemlékezni. (Ez messze meghaladja egy átlagos kormányszóvivő, politikus képességeit.) Vannak viszont élőlények, melyek az információkat nem elfelejtik, hanem meg sem jegyzik. Ilyenek dolgozhatnak például a horgászszövetségben, akikhez képest a ponty agya NASA-elemzőközpont.

Másként nehéz magyarázni azt az ütemérzéket, mellyel éppen a pedagógus-megmozdulásokra időzítették korszakalkotó javaslatukat. Tudniillik, hogy a horgászat váljon általános iskolai tantárggyá, melyet vizsga zárna - mondta az agrárszektor.hu-nak Dérer István elnökhelyettes.

Bár a tüntetések speciel nem azért zajlanak, hogy újabb terheket követeljenek a gyerekeknek, érdemes ezt távlatosan nézni. Elvégre egyetemi juhászképzés is van már. Nem elképzelhetetlen, hogy lakótelepi horgászstadionok épülhetnek majd, ahová a lurkók hajnalonta, meg esténként járnak – végül is akkor még ráérnek. Mindezt na kinek a legnagyobb örömére? Hát persze, hogy Áder Jánoséra, a nemzet horgászáéra.

A foci, ugye kipipálva, a puskázás dr. Semjén vadászterülete - ő nemrég lőtt is a vurstliban egy amerikai kitüntetést. Mészáros Lőrinc vadászati céget alapított, nyilván hamarosan megtanítják a lurkóknak azt is, hogyan kell Bambit ölni. Igaz, a „vadhúst a menzára” projektről Semjénék azóta is hallgatnak, mint a csuka. (Kövér hobbijához meg elég egy mikrofon, meg egy bunkósbot.)

És még ezek akarják kiutálni az iskolákból a Tüskevárt...

Szerző
Veress Jenő

Birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.

(Weöres Sándor: A birka-iskola)

Kis csomagot dugott tegnap reggel az orrom elé a lányom, mielőtt elindult iskolába. Félálmomban először nem értettem, mit akar mutatni, kellett pár másodperc, hogy felfogjam, gombóccá gyűrt kockás inget nyomott az amúgy is zsúfolt táskájába, gondosan becsomagolva, hogy a szakadó eső ne érje. Múlt szombaton pedig – nem is tudom, hány év után ismét – épp az ő kérésére, nem tudósítóként, újságíróként, hanem érintett szülőként ott álltunk vele a Kossuth téren, egy esernyő alatt, s együtt hallgattuk a tiltakozó tanárok képviselőit. Pedig az ország egyik legjobb középiskolájában tanul, amely ugyan szintén a Klik állami fenntartásába került három évvel ezelőtt, de ennyi idő alatt nem sikerült a korábbi évtizedekben nyíltan vállalt és képviselt liberális légkörétől megfosztani az intézményt. Sőt, az iskola nemrég távozott előző igazgatója a korábbi évnyitókon - már Klik-alkalmazottként – olyan keményen ment neki a központosított közoktatás hoffmanni rendszerének, hogy néhány ijedősebb szülő attól tartott: pusztán a beszéd meghallgatásával gondolat-bűncselekményt követett el és rettegve várta a TEK kommandósait.

Félálomban voltam tehát, pedig már megtettem egy kört: általános iskolás fiamat vittem ugyanis nulladik órára. A mindennapos testnevelés bevezetése miatt - hiába van hatalmas tornaterme és udvara a sulinak - egy héten egyszer reggel 7-kor kezd. Utána még 7 - azaz hét - órája van, de szerencsére nem kell délután 4-ig az iskolában maradnia, mert szüleitől kapott erre felmentést, az iskola pedig rugalmasan kezeli a kérdést. Így már jó esetben fél 4 körül otthon is van, ha épp nincs kézilabda edzése, vagy más délutáni foglalkozása. Ez azt is jelenti, hogy tegnap reggel 7 előtt mindketten félálomban ültünk az autóban, s mivel arra visz az út, elszáguldottunk a Teleki Gimnázium előtt.

Mindebből csak azt akarom kihozni: egyáltalán nem lehet életszerűnek nevezni, hogy tegnap reggel felkelem, s rájöttem, rendkívül elégedetlen vagyok gyermekeim (köz)oktatásával és ezért úgy döntöttem: ékesszóló publicisztikában küldöm melegebb éghajlatra az oktatási kormányzatot Klikestől, köznevelési kerekasztalostul együtt. Nem, régóta forr bennem az indulat, s ennek korábban is hangot adtam a nyilvánosság előtt és magánemberként is, különösen akkor, ha tanárokkal, tanítókkal kerültem egy társaságba. Ahogy bíróként dolgozó barátaimnak és ismerőseimnek is felróttam kussolásukat, amikor Orbánék minden törvényt és jogot felrúgva, idő előtt nyugdíjba küldték tapasztalt kollégáikat és vérre menő vitákat folytattam velük egy-egy kétséges ítéletről. Ezzel sem azt akarom mondani, hogy mennyire pontosan láttam előre a Fidesz-KDNP által átalakított közoktatási rendszer kudarcát, csak azt, hogy gyermekeim révén volt alkalmam saját bőrömön megtapasztalni, mennyire kiszolgáltatottá váltak a diákok, a tanárok és a szülők is az amúgy épp az alattvalói tudat képzésére kitalált szisztémában, az újmódi birka-iskolában.

Lehetne sorolni, hogy ezt a rombolást milyen lépésekkel érték el. Hogy megszüntették az intézmények autonómiáját (miközben magát az önkormányzatiságot is gyakorlatilag felszámolták), leszállították a tankötelezettség korhatárát, szakképzésbe terelték az általánost elhagyó diákok jó részét, ahol közben csökkentették a közismereti tárgyakat, államosították a tankönyvellátást és megszüntették a szabad tankönyvválasztást, megemelték a pedagógusok óraszámát és sokszorosára növelték adminisztratív terheiket, egymás megfigyelésére kötelezték a tanárokat, akiknek előmenetelét, fizetésük nagyságát pedig leginkább az államosítást jelképező Klik iránti lojalitáshoz kötötték. S hogy eközben extra állami pénzekkel jutalmazták az egyházi fenntartású intézményeket, amelyek boldogan vették át tucatszámra az állami fenntartás elől kényszerűen hozzájuk menekülő iskolákat. Mindezt nálam sokkal jobban összefoglalja a Pedagógusok Sztrájkbizottságának 25 pontos követeléslistája, amelyben egyetlen szó sincs a fizetések emeléséről - ezt valamelyik reggel a kialvatlan, még alfában lévő Orbán Viktornak sugallhatták az agyhullámai.

Nem túltolták a biciklit, egy kicsit, ahogy Balog Zoltán csúcsminiszter oly önkritikusan elismerte, sokkal inkább leszerelték mindkét kerekét, elgörbítették a kormányát, és most csodálkoznak, hogy a kerékpár egy helyben áll. Mint egy szobabicikli, amelynek kilométerórája nagyon jó teljesítményt mutat, aki tekeri, rendesen el is fárad, mégsem tesz meg vele egy centit sem.

Pilcz Olivérnek, Pukli Istvánnak és társaiknak épp az a bűnük, hogy úgy érzik, eleget tekertek már egy helyben, szeretnék, ha a kerékpár végre mozdulna is egy kicsit. Nem jobbra vagy balra, hanem előre.

Szerző
Simon Zoltán

Üvegzseb, üvegpolgár

Elkezdődött a parlament tavaszi ülésszaka, ami önmagában is nagyszerű hír. Hát még, ha megmondom, melyik törvénnyel kezdték. Nem, nem oktatással vagy az egészségüggyel, ugyan, van azoknál fontosabb is. A postatörvény. Pontosabban az, hogy miről titkolózhat ezentúl a posta. Kiderült, hogy neki is van intim zónája, amire nem meresztgetheti a szemét csak úgy bárki. Nem nudista strand ez! A postának is joga van hozzá, hogy szemérmesen elfedjen ezt-azt. Eddig úgy tudtuk, a közpénz a mi pénzünk, a mi adónkból van. Amelyik zsebben közpénz van, az „üvegzseb”, bele kell látnunk.

De nem. Németh Szilárd, aki ehhez is ért, (naná, majd pont ehhez nem!), a kormány támogatásával javaslatot nyújtott be arról, hogy a közvagyont használó állami vállalat: a posta mostantól eldöntheti, nem okoz-e neki véletlenül „aránytalan sérelmet” egy gazdasági információ kiadása. Onnantól az nem közérdekű adat, nem rád tartozik, orrod tőle fokhagymás. Elméláztam. Ha valamilyen kellemetlen adat (vezetői fizetések, üzleti vagy megbízási szerződések egy-egy befolyásos jóbaráttal, netán az, ha kiadják a főposta összes termeit Habony újabb esküvőjére, esetleg serdületlen lánykáknak mutogatják a bélyeggyűjteményeket) nyilvánosságra kerülése fejfájást okoz a vezérigazgatónak, az aránytalan sérelmet jelent? Szerintem igen, sőt nemcsak aránytalan sérelmet, hanem a törvény által emlegetett versenyhátrányt is. Hiszen míg ő aszpirinért kapkod, más vezérigazgatók rózsás arccal, az egészségtől majd kicsattanva, fütyörészve kötik a legjobb üzleteket. Ezt mégsem hagyhatjuk. Jobb, ha mindez nem közérdekű adat. Az üvegzsebet befoncsorozzuk.

Nem ám csak a postáét! Lázár János, aki sosem vádolható azzal, hogy túl sokat kertel, most is a szemünkbe vágta: a postatörvény csak főpróba. Ha már ilyen jól megfogalmazta a kifinomult stílus- és jogérzékéről híres Németh Szilárd, hát érdemes újrahasznosítani a postánál izgalmasabb állami cégeknél is. A sejtések szerint a Szerencsejáték Zrt. és persze a Nemzeti Bank üvegén is lehúzzák a redőnyt. Tényleg, már nézni is rossz volt, hogy ezt a szegény Matolcsyt mennyit vegzálják hülye kérdésekkel. Csak azért, mert szereti a képeket. Meg a házakat. Meg az egyetemeket. Meg fegyverkezik. Már az is baj, hogy vesz néhányat? És ha közpénz van nála, hát miből vegye, ha nem abból, ami éppen nála van? Tán kérjen kölcsön a szomszédtól?

Csak azon csodálkozom, hogy ez ilyen későn jutott eszükbe. Bár nem számít, mert a törvény úgyis visszamenőleges hatállyal készül, ahogy szokták. Folyamatban lévő ügyekre is vonatkozik, ott is vissza lehet passzolni az adatkérést. Az ellenzék persze - magyarul megmondva - veri a nyálát. Az MSZP-s Tóth Bertalan azon háborog, hogy az egész visszamenőlegességet miatta találták ki, ahelyett, hogy büszke lenne rá. Márciusban lett volna esedékes a bírósági ítélet a postával szembeni perében, amelyben eddig megtagadott adatokat szeretett volna kiszedni a cégből arról, miféle üzletei vannak a Fidesz bizalmi embereinek gazdasági birodalmával. Na, arra várhat! Addigra meg is szavazzák a törvényt, hiába tiltakozott kismillió korrupció-ellenes szervezet meg az illetékes hatóság, az ENSZ jelentéstevőjével tetézve. Utóbbiból is látszik, a Magyar Postának világhírneve van. De van, aki még ennek sem tud örülni. Egyesek méltatlankodtak, hogy a vezérigazgatónak idén havi 2 millióról 5 millióra nőtt a fizetése. Kaptak emelést a postások is, 1 és 4 százalék között. Az is szép.

A törvény miatt meg kár aggódni. A természetben a dolgok mindig kiegyenlítődnek. Amennyivel kevesebbet tudunk a közpénzekről, annyival többet tud majd az állam rólunk. Ha nincs „üvegzseb”, lesz „üvegpolgár”. Olyan átlátszóak leszünk, mint a frissen pucolt ablak. Például kiderült, hogy a szülői értekezletről is jegyzőkönyvet kell vezetni. Ne képzelje Kovács anyuka, hogy az állam elől eltitkolhatja a gyerek matek dolgozatát, vagy az iskolai WC állapotáról alkotott lesújtó véleményét. A KLIK - ami a hatalom legédesebb, mert rá legjobban hasonlító gyermeke - írásba adta a renitenskedő Teleki Blanka Gimnázium igazgatójának: kéretik haladéktalanul benyújtani „az egyes osztályok szülői értekezleteiről készült jegyzőkönyveket vagy emlékeztetőket”. Ebből minden iskola érthet. Tüntetgetünk, tüntetgetünk, a jegyzőkönyvek meg üresek?

Az üvegpolgárt sok felől fogják figyelni. Nem akarták, de nyilvánosságra került egy háttéranyag-féle elemzés egy, minden önkormányzatot bekapcsoló központi állami informatikai rendszer tervéről. Ez arra is jó, hogy „bármilyen mélységű adat lekérhető belőle az önkormányzat belegyezése és jóváhagyása nélkül”. Az anyagírók gondosan beleírták: „FONTOS! Minden eszközzel tagadni kell azt, hogy a központilag üzemeltetett adatbázis lehetőséget biztosít a közvetlen kontrollra”. Erre még a fideszes vezetésű TÖOSZ, a települési önkormányzatok szövetsége is hörögni kezdett. Nyílt levélben fejezték ki reményüket, hogy mindez „nem kormányzati szándékokat jelenít meg”.

Á, dehogy! Hogy is képzelik? Azért a TÖOSZ részletes jegyzőkönyveit beadhatnák, a háborgók nevével, címével , születési anyakönyvi kivonatával és legutóbbi röntgenfelvételével együtt.