Kezdhetünk félni?

Jól megszívta az a szegény szíriai, aki még szeptemberben felkapta a vizet a röszkei határnál, mert nem akarták beengedni. Egy nappal korábban még csak az nem jöhetett be, aki nem akart, aztán egyszer csak becsukták a kaput.

Maradjunk a szír "terroristánál", akire most már rásütötték a bélyeget, amit aligha tud majd lemosni magáról, ha Európa felé jár. A csongrádi ügyészek jó fél évig (!) nyomoztak, mire igazoltnak találták, hogy a jelenleg is előzetesben ülő férfi fenyegetően rázta az öklét a magyar „szervek” irányába, nyíltan fellépve ezzel országunk közbiztonsága ellen. És fenyegette a rendőrök testi épségét, akik felé (irányába) talán még követ is dobott, hangos szavak kíséretében. (Aki ma megdob egy kővel – kenyérrel -, holnap már kézigránáttal fog - érvelne Orbán Viktor)

Az ilyen, és ehhez hasonló durva cselekedetek fényében, minden aggályt félretéve, a becsületes magyar embereknek egyként kellene kiállniuk a képviselők előtt pihenő felhatalmazási törvény elfogadása mellett. Csírájában kell elfojtani minden hasonló rendbontást, mert a terrorizmus csak az erő szavából ért! Az erőtlen liberalizmus – amivel a menekültek hordái Kölnben és Párizsban is találkoztak –, csak felbátorítja az emberek biztonsága ellen fellépő, zavaros fejű illetőket.

Ilyenekből azért akadnak nálunk is. Debrecenben három fiú megerőszakolt a lépcsőházban egy fiatal lányt. Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha migránsok tettél volna! Gondoljunk arra a két férfira, akiket a terrorelhárítók szinte percekkel egy Orbán ellen elkövetett merénylet előtt tartóztattak le. Eltelt azóta néhány hónap, de még nem tudni, mire is készültek valójában. Vagy ott van az a napokban leleplezett „fegyverraktár”, ahol egy sufniban lőszereket, meg mindenféle robbanóanyagokat találtak a hatóságok. Még belegondolni is rossz, mi történne, ha ilyen helyzetben nem kapna felhatalmazást a kormány, hogy azonnal lezárja a határokat, meg az internetet és betiltsa az ellenzéki sajtót.

Ja, és tüntetnek! Kockás inges tanárok és fekete pólós (lásd: IS) ápolónők kiabálnak és rázzák az öklüket az Országház felé. És közben ne legyen a kormány cselekvőképes?

Szerző
Somfai Péter

Nemzeti agitprop

Leplezni igyekezett zavarát Szijjártó Péter az ATV Szemtől szembe műsorában, amikor Mészáros Antónia arról faggatta, hogyan is hangzott el az a nevezetes Orbán nyilatkozat, amelyben a magyar miniszterelnök indulatosan támadta Angela Merkelt törökországi tárgyalásai miatt. Orbán kendőzetlenül azzal vádolta a kancellárt, hogy Európa kárára „titkos német-török paktumot” kötött a menekültkérdésről. A szerkesztőségek természetesen nyomban matatni kezdtek a hírügynökségi jelentésekben, mi is hangzott el Ankarában, valóban létrejött-e ilyen alku. Csakhamar kiderült, nem akadhatnak a nyomára. A téma csakugyan szóba került, de minden rejtett diplomáciai megállapodás nélkül. Orbán fölfűtött fantáziája működött csak, a szándék, amely hetek óta ott lappangott gondolatai között, a lehető legrosszabb híreket kelteni Merkelről. Különösen a magyar sajtóban, hátha az ilyen hírekkel a Duna partjáról is gyöngíteni lehet a helyzetét.

Szijjártó nagy ívben kerülte, hogy egyáltalán megemlítse a „titkos paktum” kifejezést, az ő dolga megvédeni főnökét, holott lelke mélyén azért tudnia kell, hogy Orbán az a kormányfő, aki nem sokat kényeskedik, ha úgy véli, egy felületesen megfogalmazott fordulata lázba hozhatja a híveit. Még talán a legtapasztalatlanabb politikus is tisztában van azzal, hogy a diplomácia kényes jószág, kockázatos a levegőbe fogalmazni. Orbánt azonban ez a legkevésbé sem érdekli, nála a belpolitika az első, a nemzeti agitprop, a kis átalakítással átvett keleti gyakorlat. Mindennap sikert hangoztatni, minden egyéb mellékes. A mostani brüsszeli EU-csúcs után is hangsúlyosan "magyar győzelemről" beszélt, tudva, mindenki más főként Cameron, Merkel, talán még néha Hollande véleményére figyel, az ő szavait elsősorban a honi sajtó idézi, másutt néha észre se veszik. Ez a mérhetetlen agitációs igyekezet, a Fidesz-teljesítmény korlátlan népszerűsítési szándéka kifejeződik abban is, hogy az állítólagos kormányzati reformok dicsőítése sorozatosan jelen van még az ellenzéki médiában is, vetítik rendületlenül. Ami persze nem baj, a számlálatlanul szórt kormányzati hirdetési pénzből, miért is ne csurranna-csöppenne néha valami az ellen-oldalnak is, erősíteni a látszatot, a demokrácia itt hamisítatlan.

Azt a látszatot kell kelteni, hogy a nyugati sajtó csak „támadja” a két közép-európai frontország jelenlegi vezetőinek a politikáját, torzít, félrevezet. E napokban Bécstől New Yorkig azt szellőztetik az ottani rangos újságok, hogy a nem is palástolt frissülő antiszemitizmus jegyében, Orbán szellemi ikerpárja, Kaczynski megvonni készül egy lengyel származású amerikai professzortól az előző varsói vezetés által adományozott Nemzeti Érdemrend kitüntetést. Azért, mert „valaki” most fölfedezte, hogy 2001-es könyvében megírta: a Jedwabne nevű lengyel falucskában 1941-ben 1600 zsidót végzett ki a lakosság, többet a náci megszállóknál.

Az ilyen és más hasonló esetek alkalmat adtak arra is mind Budapesten, mind Varsóban, hogy összehangolt fölháborodás kövesse a nyugati visszhangokat. Hollande elnök például a brüsszeli csúcs egyik szünetében nyilatkozatot adott a France Info közszolgálati rádiónak, és egy kérdésre válaszolva kifejtette, megtörténhet az is, hogy az Unió fölfüggeszti mind Magyarország, mind Lengyelország tagságát, ha ott továbbra is sérelmek érnék a demokratikus rendet. Ha netán bekövetkeznék még az is, hogy valamilyen formában kormányhatalmi közelségbe kerülhet a szélsőjobboldal. Hollande nyilatkozatát az a röpke vélekedés kísérte, hasonló elképzelések vannak Németországban is.

Tény, hogy a francia államfői állásfoglalás Párizsban nagy figyelmet alig keltett, a Le Monde is alig néhány sorban ismertette online kiadásában, minden megjegyzés nélkül. Hollande szavait gerjeszthette az is, hogy az államfő jelenleg kegyetlenül rossz passzban van, irtózatosak a belpolitikai nehézségei, oka volna másra terelni az érdeklődést. Népszerűsége mélyponton, s ha a francia baloldal őszre előszavazást rendez, kit indít 2017-ben az elnökválasztáson, kérdés: nem szenved-e csúfos vereséget.

De ha így volna, az a néhány soros említés is jelzi, hogyan áll ma a hangadó nyugati országokban Magyarország megítélése. És hogy ez valóban kedvezőtlen, ebben vitathatatlanul jelentős szerepe van annak is, hogy Orbán Viktor miként fogalmaz, akár honi agitpropos megfontolásból is. Szűk körnek szánt megjegyzések ma már nincsenek, igyekezzenek bármilyen pártban is fegyelmet tartani, előbb utóbb minden kiszivárog, már a jól értesültség fitogtatása okán is. A kormányfőnek tudnia illik, bármilyen is az ő hangulata, nem adhat senki külföldi potentátnak a szájába „véltnek hitt” cselekedeteket. Különösen akkor nem, ha az illetőt Angela Merkelnek hívják, és bármilyen nagy is a kísértés, befeketíteni őt. Érthető, hogy Szijjártó Péter nyugtalanul szorongott a kamera előtt, mert főnökét védenie kellett, olyan mondatot értelmezve, amely teljesen légből kapott formában hangzott el. Egy miniszterelnöknek tudnia kell viselkedni, még ha nagyon óvni igyekszik is hazai hírnevét.

Szerző
Várkonyi Tibor

Pontypedagógiai reformot!

Tévhit, hogy a halaknak három másodperces a memóriájuk. Tudósok kiderítették, hogy akár több hónapra is képesek visszaemlékezni. (Ez messze meghaladja egy átlagos kormányszóvivő, politikus képességeit.) Vannak viszont élőlények, melyek az információkat nem elfelejtik, hanem meg sem jegyzik. Ilyenek dolgozhatnak például a horgászszövetségben, akikhez képest a ponty agya NASA-elemzőközpont.

Másként nehéz magyarázni azt az ütemérzéket, mellyel éppen a pedagógus-megmozdulásokra időzítették korszakalkotó javaslatukat. Tudniillik, hogy a horgászat váljon általános iskolai tantárggyá, melyet vizsga zárna - mondta az agrárszektor.hu-nak Dérer István elnökhelyettes.

Bár a tüntetések speciel nem azért zajlanak, hogy újabb terheket követeljenek a gyerekeknek, érdemes ezt távlatosan nézni. Elvégre egyetemi juhászképzés is van már. Nem elképzelhetetlen, hogy lakótelepi horgászstadionok épülhetnek majd, ahová a lurkók hajnalonta, meg esténként járnak – végül is akkor még ráérnek. Mindezt na kinek a legnagyobb örömére? Hát persze, hogy Áder Jánoséra, a nemzet horgászáéra.

A foci, ugye kipipálva, a puskázás dr. Semjén vadászterülete - ő nemrég lőtt is a vurstliban egy amerikai kitüntetést. Mészáros Lőrinc vadászati céget alapított, nyilván hamarosan megtanítják a lurkóknak azt is, hogyan kell Bambit ölni. Igaz, a „vadhúst a menzára” projektről Semjénék azóta is hallgatnak, mint a csuka. (Kövér hobbijához meg elég egy mikrofon, meg egy bunkósbot.)

És még ezek akarják kiutálni az iskolákból a Tüskevárt...

Szerző
Veress Jenő