Félve léptem be a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium falai közé, nem tudtam elképzelni, milyen lehet majd' két napig tartó tanóra. Ürességtől kongó teremre számítottam, ehhez képest – legnagyobb döbbenetemre – egy tűt sem lehetett leejteni, kis túlzással egymás nyakán lógtak a diákok, pedig már harminc órája tartott az oktatás. A fáradtság érződött, de a lendület töretlen volt. „Mi az, aminek csak egy oldala van?” – tette fel a kérdést Deutsch Zoltán a gimnázium filozófiatanára, aki erre a szokatlan rekordkísérletre vállalkozott. Eltűnődtem, de a válaszra az óra végéig várni kellett.
„A gyerekeket nem lehet túlterhelni, ezért olyan törvényt hoztak, hogy a ’nem túl fontos’ tantárgyak, mint például a filozófia, háttérbe kerülnek – ezt már a sikeres csúcs után nyilatkozta lapunknak Deutsch Zoltán. – Mivel minden évben oktattam filozófiát, érzelmileg szíven ütött, ezért is gondoltam, hogy méltóképpen búcsúzom egyik kedvenc tárgyamtól. Ráadásul szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy a filozófia jó dolog.” Ahogy a diákok hívják, DZ tanár úr elmondta, az ötlet egy matematika-tanárnőtől származik, aki 31 órán keresztül oktatta nebulóit. „Gondoltam, erre én is képes vagyok, hogy majd’ két napon keresztül öntöm a tudást diákjaimba” – fogalmazott. A küldetés sikeresnek bizonyult, s új magyar csúcsot állított be Deutsch Zoltán. Elmondása szerint nemcsak hazai, hanem Guinness Rekord is döntött, ám a nemzetközi szövetség válaszra sem méltatta a tanár levelét.
De kanyarodjunk vissza még az órára. Nem volt szokványos, sem az iskolai légkör, sem pedig a tanterem. Az asztalok zsúfolásig teltek zsíros kenyérrel, kólával és egyéb étellel és itallal. A tanár fel-alá járkált, hol a padon állva szemléltette az órát, hol pedig a diákok között járkálva, próbálta ébren tartani magát, no meg a hallgatóságot. A fáradtság ellenére záporoztak a kérdések és a válaszok. „Megfogható-e vajon az a dolog, aminek csak egy oldala van?” – jött a kérdés egy diáktól. A másik tanuló szerint a gömb volt a helyes megoldás, de a poénokra sem kellett sokat várni. Az egyik fiatal a banki szerződésmódosítást emelte ki, mint mondta: az mindig egyoldalú.
„Sehogy nem készültem az órára – folytatta DZ tanár úr. – Van két pici gyermekem, az összes szabadidőmet velük töltöm. Azt sajnálom, hogy a kedvenc filozófusomnál, Spinoza éppen hullámvölgyben voltam, így nem sikerült úgy átadnom a tudást, ahogy szerettem volna. Ehhez képest Descartes-ot – akinek gondolataival kapcsolatban mindig is voltak fenntartásaim– nagyszerűen elmagyaráztam.” A diákok remekül bírták a maratoni előadást, előfordult olyan, amikor több mint nyolcvanan tartózkodtak egyszerre a tanteremben. „Azok a tanulók, akik végig kitartottak mellettem jelentős hullámvölgyön mentek keresztül. Az egyik fiatal például úgy aludt, hogy még a toll is a kezében volt”.
A szokatlan vállalkozásnak egészségügyi kockázatai is voltak. Egy orvosi stáb felügyelte, hogy minden rendben menjen. Megszabták, mikor kell innia, ennie Deutschnak, hogy ne történjen semmi baj. „Volt olyan, amikor szédültem a fáradtságtól, s már a karomat sem tudtam felemelni. Ekkor az orvosok azt mondták, tíz fekvőtámasz, s úgy magyaráztam Platónról, hogy közben csináltam a gyakorlatot” – fogalmazott. A csúcsdöntés végére aztán rájöttek a fiatalok, mi is az, aminek csak egy oldala van. „A lét – jött a válasz a középső sorból. – Mert a másik oldal a nemlét, az pedig nem ugyanaz.” Több mint másfél órát vett igénybe a kérdés megfejtése, ám a diákok nem adták fel, ahogy Deutsch Zoltán sem, ám mégsem a rekord volt a legnagyobb tett, amit véghezvitt a Vörösmarty Mihály Gimnázium tanára, hanem az, hogy olyan diákok is részt vettek az óráján, akiket tíz éve tanított. A mai napig tartják DZ tanár úrral a kapcsolatot, mert meghatározó volt az a négy év, amit az oktatóval együtt töltöttek.
