Cameron elveszítheti a háborút?

David Cameron megnyerte a csatát Brüsszelben, de elveszítheti a háborút odahaza. Négy hónap kemény hadakozás következik a június 23-ra tervezett EU-népszavazásig. A brit kormányfőnek saját pártja euroszkeptikusait is meg kell győznie arról, hogy Nagy-Britannia jobban jár, ha tagja marad az uniónak. Világossá vált, hogy a konzervatív kabinet több tagja is a Brexit, azaz a kilépés mellett korteskedik majd. A „nem” kampány fő szószólója pedig Boris Johnson lesz. London népszerű polgármesterének átállása nagyon megnehezítheti a miniszterelnök dolgát.

A brüsszeli megállapodással a zsebében Cameron már szombaton tájékoztatta kabinetjének tagjait, ilyen hétvégi válságtanácskozást állítólag a falklandi háború óta nem tartottak a Downing Street 10-ben. A kormányülés után pedig a nyilvánosság elé állt és bejelentette, hogy június 23-án tartják meg a beígért igen-nem népszavazást. „Életünk legfontosabb döntését kell meghozni” – fogalmazott Cameron. Ez a döntés állásteremtésről, pénzügyi stabilitásról, a gazdasági prosperitásról, s nem utolsósorban az ország biztonságáról szól, érvelt a miniszterelnök. „Nagy-Britannia erősebb, biztonságosabb és tehetősebb lesz, ha tagja marad egy megreformált uniónak” – mondta Cameron, aki a BBC-n, Andrew Marr showjában is elmagyarázta, valamennyi célkitűzését sikerült elérnie Brüsszelben. A kormány 43 oldalas Fehér Könyvet állított össze a tagság előnyeiről.

A kommunikációs csatát azonban a miniszterelnök rögtön az elején elveszítette. Noha azt remélte, hogy az uniós siker dominálja majd a médiát, a lapokat már vasárnap elárasztották az euroszkeptikus nyilatkozatok, hétfőn az újságok címoldalukon a londoni polgármester fotójával jelentek meg. Boris Johnson az egész sajtót a lakása elé csődítette, hogy megtegye nagy bejelentését: a referendumon Nagy-Britannia kilépése mellett voksol majd. „Az utolsó dolog volt, amit akartam, hogy David Cameron és a kormány ellenében lépjek fel, de hosszú agonizálás után arra jutottam, nincs semmi más, amit tehetnék” – mondta. Johnson a brit szuverenitásért aggódik, kifogásolja, hogy az uniós szabályozás felülírja a brüsszeli törvényeket, s eleve túl sok mindent akarnak Brüsszelből szabályozni. Cameron és Johnson szembenállását máris mint az új „Blair-Brown” rivalizálást írják le. (A két volt munkáspárti kormányfőviszonyát évekig megkeserítette, hogy Gordon Brown, még pénzügyminiszterként, egy régi megállapodásuk értelmében elvárta volna, hogy Tony Blair négy év után adja át neki a miniszterelnöki posztot).

Az igenek nyertek 1975-ben

Már volt egy brit népszavazás az EU-tagságról, méghozzá 1975-ben, akkor az 1974-ben hivatalba lépett munkáspárti kormány, Harold Wilson kabinetje írta ki a referendumot. A szigetországot Edward Heath konzervatív kormánya vitte be 1973-ban az akkor még Európai Gazdasági Közösségbe, s a Labour választási kampányában azt ígérte, újratárgyalják a tagság feltételeit, s kikérik a brit lakosság véleményét az uniós tagságról. Az akkori referendumon fölényesen győztek az igenek, 66,7 százalék voksolt a bennmaradás mellett.

Eddig a „nem” melletti kampánynak nem volt igazi vezéralakja, vasárnap óta azonban már van. Cameron jól tudja, a londoni polgármester szavának komoly súlya lesz, a véleménye többet nyom a latban, mint az euroszkeptikus UKIP párt levitézlett vezetője, Nigel Farage, vagy az egykor Szaddámmal parolázó volt munkáspárti képviselő, George Galloway unióellenes agitálása. Szembeszállt Cameronnal Ian Duncan Smith munkaügyi miniszter, korábbi tory pártvezér is, aki azzal riogatott, ha Nagy-Britannia benn marad az unióban, akkor nő a terrorveszély, Londont a párizsihoz hasonló terrortámadás fenyegetheti. A tory kabinet legalább hat tagja a nem pártján áll. Cameron hétfőn az alsóház előtt biztosította a honatyákat arról, hogy London különleges státuszt harcolt ki magának az unión belül, az alku konkrét tartalmát ugyanakkor a brit véleményformálók is különféleképpen értelmezik. A kilépés pártolói szerint a brüsszeli egyezségnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, számottevően nem változtatott London uniós státuszán.

Ha Nagy-Britannia kilépne az EU-ból, s Norvégiához hasonló megállapodást kötne Brüsszellel, az uniós piacon belül akkor is vonatkozna rá az EU-szabályozás – intette az EU-tagság felmondását pártolókat Cameron. „Ha bele akarnak szólni Európa ügyeibe, maradjanak az EU-ban. Ha azt akarják, hogy az EU beleszóljon az ügyeikbe, akkor csatlakozzanak az Európai Gazdasági Térséghez” – idézte egy norvég konzervatív képviselő, Nikolai Astrup jótanácsát. A brit kormányfő szerint hét évig is eltarthatna a bizonytalanság, ami hátrányosan érintené a Cityt és az üzleti életet. Cameron világossá tette: nem lesz második népszavazás, a június 23-i referendumon végleges döntés születik. A miniszterelnök vitatta azt a Boris Johnson által is hangoztatott teóriát, hogy a nem győzelme esetén jobb pozícióból lehet új tárgyalásokat kezdeni az EU-val, s még egyszer szavazni. „Nem akarnék ironizálni azon, hogy egyesek, akik a kilépésre akarnak szavazni, azért tennék ezt, hogy utána a bennmaradásról tárgyaljanak” – mondta.

Ha a nemek győznek, azonnal elkezdődnek a tárgyalások a Brexitről, a Lisszaboni Szerződés értelmében ez egy kétéves átmeneti periódus lehet, ha ennyi idő alatt nem születik megegyezés, akkor a kilépés automatikusan életbe lép, hacsak az uniós vezetők másképp nem döntenek. „E folyamat végcélja nem az újracsatlakozás, hanem a kilépés” – erősítette meg Cameron. Többen is zokon vették Boris Johnson felé tett oldalvágását. „Én már nem indulok az újraválasztásomért, nincs hátsó szándékom, azt akarom tenni, ami a legjobb az ország számára” – jegyezte meg a kormányfő. Cameron nem titkolja, neheztel a polgármesterre, amiért Johnson, akit legesélyesebb utódjelöltjének tartanak, mindenekelőtt a karrierjét tartotta szem előtt, s szerinte csupán ezért „dezertált”.

Jeremy Corbyn, az ellenzéki Munkáspárt vezetője az alsóházi vitában leszögezte, Nagy-Britanniának érdeke, hogy az EU-ban maradjon. Az uniós tagság beruházásokat, állásokat, a dolgozók érdekvédelmének erősítését, a fogyasztók és a környezet védelmét hozta a szigetországnak. Corbyn szerint ugyanakkor Cameron nem a lényegről tárgyalt az unióval, a fő gondja az volt, hogy saját pártjának euroszkeptikus felét megpróbálja lecsillapítani. A liberálisok volt vezetője, Nick Clegg és a korábbi munkáspárti vezér, Ed Miliband egyaránt kiállt az EU-tagság mellett.

A tory kormányfőnek nem a Labour, hanem saját pártja miatt kell főként aggódnia. A tory képviselők közül hétfői állás szerint 142-en a bennmaradást pártolják, 120-an a kilépést, 68 konzervatív honatya még nem döntött, vagy nem hozta nyilvánosságra, hol is áll. Sok Európa-párti tory képviselő visszavonult a tavalyi parlamenti választás előtt, ők most nagyon fognak hiányozni az igen tábornak. Johnson döntésének egyébként vegyes a visszhangja, az FT tekintélyes publicistája, Gideon Rachman azt írta: a polgármester „elbukott a Churchill-teszten”.

A Brexit esélyeit latolgatva szakértők emlékeztetnek, az Európa-ellenes UKIP párt 12,6 százalékot ért el a 2015-ös választásokon, ez ugyan csak egy képviselői helyet hozott Farage pártjának, de számít a referendumon. A Munkáspárt és a Liberális Demokrata Párt ugyanakkor egyaránt a bennmaradás mellett kampányol majd, s a Skót Nemzeti Párt vezetője, Nicola Sturgeon is egyértelműen kinyilvánította, hogy az SNP az EU-tagság pártján áll, ha pedig a referendumon a többség a kilépésre szavazna, akkor Skócia újabb függetlenségi népszavazást írna ki. A SkyNews gyorsfelmérése szerint Cameron brüsszeli megállapodása nyomán a brit választók 21 százaléka inkább az EU-tagság mellett, 36 százalék inkább ellene voksolna, 43 százalék úgy nyilatkozott, nem változott korábbi álláspontja.

Üzletemberek a kilépés ellen

Nagyot zuhant a font hét elején a nem-tábor erősödésének hírére, 2,4 százalékkal esett, hét éve nem állt ilyen rosszul a dollárral szemben. A Moody’s és a Fitch egyaránt jelezte, hogy a kilépés negatív hatással lehet Nagy-Britannia hitelbesorolására. A brit kormány azt remélte, hogy a 100 legerősebb cég legalább fele a szigetország bennmaradása mellé áll, de csalódniuk kellett. Az FTSE 100-listáról csak 36 nagyvállalat, köztük a BT, a Marks & Spencer, a Vodafone, a Burberry, a BAE Systems és az EasyJet melltt sok kisebb cég vezetői, összesen végül 198 üzletember írta alá az igent támogató levelet. Ebben hangsúlyozták, hogy a kilépés elriaszthatja a befektetőket, a brit gazdaság teljesítményét, állásteremtő képességét kockáztathatja. A két nagy szupermarket-lánc, a Tesco és a Sainsbury nem csatlakozott az aláírókhoz.