1999. január 18. és 22. között Románia több megyéjét dúlták fel bányászok. Elégedetlenségüket az váltotta ki, hogy magasabb végkielégítést akartak, amit az akkori bukaresti kormány nem adott meg. A vájárok Miron Cozma és Romeo Beja szakszervezeti vezérekkel az élen megpróbáltak eljutni a román fővárosba, de a Valcea megyei Costesti-nél feltartóztatták őket a karhatalmi erők. Addig azonban több megyét végigpusztítottak, háromszáz embert - köztük hivatalos személyeket - bántalmaztak.
Beját emiatt öt év szabadságvesztésre ítélték el jogerősen 2005-ben, de még mielőtt bezárhatták volna, elmenekült Romániából és nyoma veszett mostanig. A román média szerdán arról számolt be, hogy a volt szakszervezeti vezért különös módon fogták el. Ugyanis utóbb román földön bukkant fel, és rendkívüli fellebbezést nyújtott be a bíróságon a 2005-ben született ítélet ellen. Ez ügyben a bukaresti ítélőtábla most beidézte, szerdán meg is jelent a testület előtt, hogy kifejtse álláspontját. A Digi 24 hírtelevízió szerint Beja elmondhatta beszédét, de közben értesítették a rendőröket, akik őrizetbe vették, és elszállították a bukaresti Rahova börtönbe.
Őt a román média Cozma jobb kezeként emlegette. Cozmát a román igazságszolgáltatás tíz év szabadságvesztésre ítélte szintén a bányászjárások miatt, 2007-ben szabadult a börtönből. A Zsil-völgyi bányászok először 1990-ben utaztak Bukarestbe, hogy "rendet teremtsenek", miután nagyszabású ellenzéki tüntetések törtek ki Ion Iliescu akkori elnök ellen. A bányászok tüntetőket, ártatlan járókelőket, diákokat vertek meg brutálisan, és feldúlták az ellenzéki pártok székházait. 1991-ben is Bukarestbe utaztak, megbuktatták a Petre Roman vezette kormányt, amely nem volt hajlandó teljesíteni gazdasági és szociális jellegű kéréseiket.
