Írország;Sinn Fein;parlamenti választások;Fianna Fáil párt;

Ír választás: esély a folytatásra

Írországban pénteken parlamenti választásokat tartanak: első ízben járulnak a szavazók az urnákhoz azóta, hogy a zöld sziget lakói kikecmeregtek a 2007-2009-es pénzügyi válságból. Ma az ír gazdaság a leggyorsabban fejlődők között van az Európai Unióban, bár a lakosság még nem heverte ki teljesen a megszorítások okozta sokkot. Az unióban is figyelemmel kísérik a voksolást, vajon bizalmat kap-e újra a megszorításokat levezénylő koalíció, vagy az írek a 2011-ben leváltott Fianna Fáil pártot szavazzák vissza a hatalomba.

A válság során – Görögországhoz és Portugáliához hasonlóan – Írország is kénytelen volt pénzügyi segítségért folyamodni, 67,5 milliárd eurós mentőcsomagot folyósított számára a trojka, tehát az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Központi Bank (ECB). Súlyos megszorítások árán Dublin 2013-ban sikeresen lezárta e programot, s azóta 5 százalék feletti az ír gazdasági növekedés, sőt, tavaly a 7 százalékot is meghaladta. A munkanélküliség 15 százalékról 8,5 százalékra mérséklődött, a költségvetési deficitet pedig a várakozások szerint idén sikerül ledolgozni.

A gazdasági bajokért 2011-ben a választók a Fianna Fáil (FF) pártot büntették, megsemmisítő vereséget mértek a kormányzatra (71 mandátumából 51-et elveszített). A recesszióból már a Fine Gael (FG) és az Ír Munkáspárt koalíciója rángatta ki a 4,6 milliós szigetországot, Enda Kenny vezetésével. A Taoiseach (így nevezik az ír kormányfőt) azt reméli, hogy a szilárd gazdasági teljesítmény nyomán újra bizalmat szavaznak neki és pártjának. Ha ez megtörténne, emlékeztetett a londoni The Economist hetilap, az történelmi fegyvertény lenne: a Fine Gael alapítása, azaz 1933 óta még nem fordult elő, hogy duplázni tudtak volna.

(A sajátos ír pártrendszerben a FG és az FF egyaránt inkább középjobb párt, a fő különbség köztük eredetileg az 1921-es angol-ír szerződéshez való viszony volt, amit az FG támogatott, az FF ellenzett. A 2011 előtti nyolc évtizedben 61 évig a Fianna Fáil kormányzott.) Az előrejelzések szerint lehet esély a folytatásra, de valószínű, hogy a Fine Gael és a Labour egyaránt veszít mandátumokat. A Munkáspárt akár ki is eshet a Dáilból, a dublini törvényhozásból. Így elképzelhető, hogy a koalíció kisebb pártok, illetve független képviselők támogatására szorul. Ám az sem kizárható, hogy Dublinban nem marad más megoldás, mint a nagykoalíció.

Az idei voksolás sikerpártja a brit Financial Times napilap szerint a Sinn Fein lehet. Amióta az Ír Köztársasági Hadsereg felhagyott a fegyveres harccal, az IRA politikai szárnyának tekintett Sinn Fein egyre inkább elfogadottá vált, de ma is a leginkább megosztó tömörülés az ír politikai palettán. A Gerry Adams vezette balra hajló nacionalista párt 2011-ben a voksok 10 százalékát szerezte meg, s most a felmérések szerint akár 20 százalékot is kaphat. Írországban nem bukkant fel sem a görög Szirizához, sem a spanyol Podemoshoz hasonló új protestpárt, a megszorítások ellen tiltakozók közül sokan a hagyományos politikai erők – az FF, az FG és a Labour – helyett ezúttal a radikális Sinn Feinre készülnek adni voksukat.

A Sinn Fein kulcsszerepet játszott Észak-Írországban a sok évtizedes, fegyveres erőszaknak véget vető húsvéti békemegállapodás (1998. április 10.) tető alá hozásában. Nemcsak Dublinban erősödött meg, a belfasti helyi törvényhozásban, a londoni parlamentben és az Európai Parlamentben is vannak képviselői. A hagyományos ír pártok egyike sem akarná ugyanakkor Adams pártját bevonni egy koalícióba. Az Irish Times napilap február elején készült felmérése szerint az írek 63 százaléka változást akar. Az Ipsos MRBI intézet felmérése szerint ugyanakkor a szavazók mintegy 30 százaléka a Fine Gael-Labour koalíciójának újraválasztását preferálja.

A Fine Gael támogatóinak 84 százaléka nyilatkozott így, míg a Munkáspárt szavazói körében valamelyest kevésbé népszerű, 57 százalékuk voksolna a párt kormányon maradására. A Labour helyzete hasonlít a brit liberális demokratákéhoz, megsínylették, hogy 2011-ben belementek a koalícióba. Ami a pártvezetők népszerűségét illeti, ugyanolyan arányban támogatják a Fine Gael vezetőjét, Enda Kennyt és a Fianna Fáil vezetőjét, Micheál Martint. Arra a kérdésre, hogy melyik pártvezért látnák szívesen a Taoiseach székében, 24 százalék Kennyre, 24 százalék Martinra voksolt. Gerry Adams 12 százalék szerint lenne jó kormányfő, a Labour vezetőjére, Joan Burtonre 4 százalék bízná a kabinet irányítását.

A négy pártvezető kedd esti tévévitájában Enda Kenny kormányfő azt ígérte, a következő időszakban azon dolgozik majd, hogy a fellendülés hatásai a háztartásokba is elérjenek. Micheál Martin elismerte, hogy 2011 előtt a gazdaság terén követtek el hibákat, de pártja levonta a következtetéseket. A Fianna Fáil vezetője újrapozicionálta, középbal irányba vitte el pártját, a fő hangsúlyt a közszolgáltatások javítására helyezte. Gerry Adams a vitában azt ígérte, hogy pártja 3,3 milliárd eurót költ majd az ír egészségügyi rendszer javítására. Joan Burton, a Labour vezetője azonban ezt megkérdőjelezte. Szerinte Adams „a fellegekben jár”, s felhánytorgatta, hogy a pártvezető (hazája kórházaiban nemigen bízva) korábban az Egyesült Államokban műttette meg magát.