Gyalázathoz ne add a neved! Törvénytelenséghez, a törvények megcsúfolásához ne add a neved! Ha tiszteled a népszavazás intézményét, akkor nem segítesz, hogy csúfot űzzenek belőle. Itt nem a nép szavaz (azt nem engedték), hanem a kormány szavaztat. Ezt bojkottálni kell! Blöff kérdésre kérnek engedelmes választ, amin semmi sem múlik. Illetve dehogyisnem. Az múlik rajta, hogy a váratlan ellenállástól megriadt miniszterelnök megerősítve érezze magát. A Fidesz uniós képviselője, Schöpflin György óvatlanul be is vallotta: a népszavazás „érdekes lépés a játszmában, de jogi szempontból az EU-ban valószínűleg nincs különösebb jelentősége… most a politikai szál a fontos”. Hallottad? Játszma. Veled játszanak.
Baj is lenne, ha a kérdést szerte a világban komolyan vennék. Orbán saját dugájába dőlne, és megint csak mi innánk meg a levét. Addig agitált a kerítések mellett, míg most ellenünk húznak fel a jogszabályokból font kerítést. Menekültek továbbra is jönnek Európába, de a magyar munkavállalóknak egyre több akadályt állítanak. A kerítést meg lehet kerülni, ezeket nem. Gratulálok, Orbán Viktor, ezért érdemes volt Cameronnal fényképezkedni! És mi lenne, ha az álságos kérdést máshol komolyan vennék, és szavaztatnának arról a közös kasszába „nettó befizető” országokban.: „Akarja-e, hogy az Ön adójából Orbán Magyarországa kapjon támogatást?”
De persze nem a kvótáról van szó. Arról van szó, hogy ne lehessen szó másról. Semmi olyanról, amiről nem a „migráncsok” tehetnek, és amiről valóban nekünk kellene dönteni. Nem migránsok tették tönkre az iskolarendszert. Nem migránsok züllesztették le az egészségügyet. Nem ők rabolják el a földet. Nem ők lopták szét az országot, nem ők buliznak a múzeumainkban és Ibizán, nem ők találták ki, hogy vasárnap népszavazni lehet (de helyesen ám! És együtt a családdal!), vásárolni nem. De ezekről mind nem lehet döntenünk. Ezektől félnek. Most a parlament bársonyfüggönye helyett a menekültek szoknyája és a készülő népszavazási plakátok mögé bújnak. Onnan kukucskálnak ki: hazamentek-e már a pedagógusok? És az egészségügyiek? És a közlekedésiek? És a többi? Elhalkult már a botrány a kopaszkülönítmény választási irodai bevetése miatt?
Mert természetesen méltatlan volna, ha ilyen hatalmas horderejű esemény - egy régen várt népszavazás - előtt a maguk kicsinyes gondjaival terhelnék a közéletet. Az újabb nemzeti szabadságharc közepén ez kész hazaárulásnak számítana. „Életmódkérdéseket nem kapcsolunk össze a nemzet sorsát érintő problémával”- így Orbán. Vona készségesen előénekelt: „a baloldal most tegye félre a szánalmas, gyermeteg hisztériát!” Nem először adta meg a hangot. A kvótaellenes népszavazást a Jobbik kezdte követelni. Akkor még alkotmányellenesnek számított, most maga az igazságügy miniszter esküszik meg a törvényességére. És ha valami csoda folytán az elfideszesített alkotmánybíróságban győz a szakmai lelkiismeret, akkor sincs baj. A Jobbik egy nappal a kormánybejelentés előtt életszerűen arra ébredt, hogy éppen akkor gyorsan bead egy alaptörvény-módosítási javaslatot, amely szavazhatóvá teszi a korábban tilos kérdést. Még jó, hogy egyébként a két pártnak nincs köze egymáshoz. Mi lenne, ha volna?
De az sem baj, ha végül valahol fennakad a kezdeményezés. Addig is erről van szó. Mert különben kezd baj lenni. Most először a szokott módszerek - a dölyfös kioktatás, az arrogancia, a fenyegetés - csődöt mondtak. A tüntetők nem ijedtek meg a professzoros fennhéjázástól, másnapra kockásba borult az ország. A Teleki igazgatója nem gazsulált a KLIK helyi kiskirályának, hanem nyilvánosságra hozta a piti bosszú dokumentumait. Az egészségügyi dolgozók a betegekhez fordultak a kórházi fertőzések riasztó adataival. A Kubatov-közeli terrorlegények több kárt okoztak gazdáiknak, mint hasznot: ez még azoknak is sok volt, akik nem a szocialisták barátai. „Magyarországon ma kopaszra borotválták a joguralmat, ahogy azt rabokkal már csak tenni szokás”- írta a jobboldali Mandiner.”Nos Béláim, ilyen nincs”- oktatta a kormányt a Heti Válasz. „Kopaszfidesz”- summázott a Magyar Nemzet. A macsó-kormány megijedt. Csindadratta kellett, ami elnyomja a zúgolódást. A migránsozás mindig beválik. Ne dőlj be! Ne legyél szájtáti közönség, ne tapsolj a bűvésznek! A ruhatárból már rég ellopták a kabátodat. Ne ülj be újra az előadásra, bojkottáld!
Az ócska trükké silányított népszavazás szimpla visszaélés. Bárhogy facsarják majd a jogszabályokat, ez épp a lényeget tekintve visszaélés a joggal. A törvények kigúnyolása, tehát törvénytelen. Ne segíts ebben! Ne add a neved! Deák Ferenc végül győztes passzív ellenállása is ezt jelentette: ne vegyél részt benne. Gandhi békés hősiessége is erre intett: ne engedelmeskedj a törvénytelen törvénynek. A kopasz-különítménnyel érkező Erdősiné azt nyilatkozta, ő csak „mint a közügyek iránt érdeklődő, arról véleménnyel bíró magánszemély” cselekedett. Hát itt most egy másik közügyek iránt érdeklődő, arról véleménnyel bíró magánszemély mondja: fiúk, szórakozzatok egyedül! Részemről: bojkott. Nem adom a nevem.
