Tavasz, megújulás, újjászületés a Karinthyban

Purim a Karinthyban címmel, zsidó színházi fesztivállal várja az érdeklődőket a Karinthy Színház 2016. március 21-től 27-ig. 

A Purim a tavasz, a vidámság, az újjászületés ünnepe. A fesztivál célja, hogy elsősorban az életigenlést, az örömöt mutassa be és ne a drámát, a tragikus zsidó sorsot. A fesztivál otthont ad számos műfajnak, színdarabokon, klezmer zenén és a stand-up comedy-n keresztül, szól minden korosztályhoz, számos műfajban.

Olyan, híres budapesti és védéki produkciókat láthat majd a közönség, mint a Második nekifutás (Karinthy Színház), Rose (Orlai Produkció), Shylock (Csiky Gergely Színház), Asszony a fronton (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház), Elsötétítés (Rózsavölgyi Szalon), Zs kategória (Gólem+Dumaszínház), Dohány utcai sheriff (Füge+Kaposvári Egyetem) vagy a Besh o Drom zenekar koncertje. A fiatalok felolvasó színházzal, a gyerekek pedig rajzpályázattal vehetnek részt az össznépi mulatságban. A fesztivál szervezői várnak minden érdeklődőt szeretettel.

Bővebb információ a fesztiválról itt!

Szerző

Kerülve a demagógiát - az Életem értelmei mától a mozikban

Publikálás dátuma
2019.03.21 11:00

Fotó: Les films Pelleas
Egy minta apa, akit elhagy a felesége – röviden így foglalható össze Guillaume Senez ma mozikba kerülő nagyjátékfilmjének alapfelállása. A rendező szavai szerint, azt szerette volna megmutatni: sokkal könnyebben megoldjuk egy idegen problémáit, mint a sajátjainkat.
Ha jól tudom, az Életem értelmei forgatókönyve már jóval az első filmje, a Maxime és Mélanie előtt megvolt és tulajdonképpen autobiográfiai jellegű. Majdnem pontos az információ. Az igazság az, hogy forgattam az első nagyjátékfilmemet miközben váltam. Ez elképesztően nehéz időszak volt, mivel több gyerekünk van és folyamatos egyeztetési problémákba ütközött, hogy éppen melyikünknél legyenek, mivel igyekeztem úgy alakítani az életemet, hogy ha nálam vannak, lehetőleg ne forgassak. Ekkor képzeltem el: mi lenne, ha a feleségem az egyik percről a másikra eltűnt volna mondjuk Távol-Keletre. Képes lettem volna-e megtalálni az egyensúlyt a munka és a családom, azon belül a szülői kötelesség között? Azonnal meg is írtam a forgatókönyv első vázlatát. A későbbi verziókban egyre inkább eltávolodtam a saját életemtől, így az önéletrajzi jelleg háttérbe szorult. Miért volt szükség a távolságtartásra? Azért, mert annál nincs demagógabb dolog, ha egy rendező önmagáról készít filmet. Egy alkotás attól lesz személyes, ha a saját élettapasztalatából indul ki az alkotó, de az életet dramatizálni kell, hogy a filmvásznon hiteles legyen. arról nem is beszélve, hogy az én válásom végül is nem volt olyan érdekes, hogy az mindenkinek tanulsággal szolgált volna. Realista alkotás esetén egy rendezőnek komplex társadalmi kérdésekre kell rezonálnia, így fontosan tartottam, hogy megmutassam, a mindennapi munkánk milyen hatással van a magánéletünkre. Így meg kellett találnom egy olyan munkát és egy családot, amit a legtöbben el tudnak fogadni. Egy filmes látványos szenvedései senkit sem érdekeltek volna. Viszont, amit az Életem értelmeiben látunk az egy horror, melyben a munka összefolyik a magánélettel. Azaz pontosabban forgalmazva, a kettő nem elkülöníthető egymástól. Éppen azt szerettem volna megmutatni, hogy a kettő hat egymásra és mennyire nehéz az életben, hogy segítsünk a szeretteinknek. Sokkal könnyebben megoldjuk egy idegen problémáit, mint a sajátjainkat. Azt halottam, a forgatókönyv, amit írt, nem tartalmazott dialógusokat. Ez egy városi legenda. Tudja, az igazság az, hogy ha nem írtam volna le egy forgatókönyvet teli dialógusokkal, az életben nem tudtam volna megfinanszíroztatni a filmet. Mi tagadás, viszont a színészeknek olyan verziót adtam a könyvből, amely nem tartalmazott konkrét dialógusokat, viszont konkrétan leírta az adott szituációt. Szeretem, ha az aktorok konkrétan beleélik magukat a drámai helyzetbe és közösen improvizálunk. a következő szint, hogy bevetem az eredeti forgatókönyvet és összegyúrjuk a különböző verziókat. Közös, kreatív munkafolyamat ez. Így tudunk igazak lenni és a logika is azt diktálja, hogy öt agy többre képes, mint egyetlen egy. Akkor, legyen kedves, és definiálja, mi is a rendező dolga. Legegyszerűbben: az a dolga, hogy a produkciót átsegítse a legnehezebb időszakokon és ő maga pedig túlélje a számtalan visszautasítást és negatív döntéseket és képes legyen újra és újra harcba indulni. A rendező sosem adhatja fel, erősen kell hinnie az álmaiban. Mindemellett minden rendező kötelessége, hogy a való világról közöljön valamit a mese erejével. Az Életem értelmeit elnézve nem tudtam nem gondolni a Dustin Hoffman főszereplésével készült Kramer kontra Kramerre. Ez valamilyen szinten referenciapont volt? Raphaëlle Desplechin társforgatókönyvíróval többször megnéztük és elemeztük a filmet. Amivel ott nem igazán tudtuk kibékülni, az a filmnek a befejezése, de, hogy miért, azt nem nagyon fejteném ki, mert azzal lelőnénk az Életem értelmei lezárását. Azt mondanám, hogy Robert Benton mozija konkrétan nem hatott ránk, de a „hogyan készült” dokumentumfilm, mely hozzá kapcsolódik, annál inkább. Különösen a Dustin Hoffmannal készült interjúk, melyeket Romain Duris használt fel ahhoz, hogy felépítse a játékát.   

Névjegy

Giullaime Senez (1978. július 6.) belga filmrendező és forgatókönyvíró. Első egészestés műve, a Maxime és Mélanie (2015) a torontói fesztiválon debütált. Második nagyjátékfilmje, az Életem értelmei (2018) Cannes-ban a Rendezők kéthete szekcióban mutatkozott be.  

Miről szól az Életem értelmei?

Olivier (Romain Duris) mindent megtesz, hogy mintaapa és mintaférj legyen, emellett pedig igyekszik munkájában is a maximumot nyújtani. Ennek ellenére felesége, Laura egy napon minden előzmény nélkül elhagyja családját. A férfi egyedül marad két gyermekükkel és igyekszik átvészelni ezt az átmeneti állapotot, ám hamarosan rá kell jönnie, hogy felesége soha nem jön haza.

Témák
film
Frissítve: 2019.03.21 11:00

Bevált Macron terve

Publikálás dátuma
2019.03.21 10:00
Hétfőn az Elyseé- palotában 60 meghívott közszereplővel, órákon át élő adásban vitázott Emmanuel Macron
Fotó: AFP/ MICHEL EULER
Április közepén teszi közzé javaslatait Emmanuel Macron. Kérdés, várható-e irányváltás eddigi politikájában. A miniszterelnök kételkedik ebben.
December óta nem volt példa oly mértékű erőszakra a sárgamellényesek párizsi tüntetésén, mint most szombaton. A megmozdulás résztvevői ablakokat törtek be, autókat, s a Champs-Elysées-n üzleteket gyújtottak fel, a rendőrség közbelépése nyomán pedig könnygáz lepte el a fővárost. Emmanuel Macron hétfőn ezért tüntetési tilalmat vezetett be a főváros egyes részein. Ezekkel az erőszakos cselekményekkel a sárgamellényesek óriási szívességet tesznek Emmanuel Macronnak. Illetve csak azt érik el, hogy mozgalmuk lassan, de biztosan kifulladjon, hiszen az ilyen megnyilvánulásokkal a franciák többsége nem tud azonosulni. Hogy Macron mennyire lesz képes politikai tőkét kovácsolni ezekből a túlkapásokból, erről még korai beszélni. Annyit mindenesetre elértek, hogy a francia köztársasági elnök jelentősen változtatott politikáján. Addig az elit, a bankárok, a gazdagok államfőjének számított, ám a mozgalom hatására olyan intézkedéseket hozott, amelyekkel jelentős gesztusokat tett a szegényebb rétegeknek. Elindította konzultációját, országszerte egy sor gyűlést tartottak, amelyen arra kereste a választ, a társadalom milyen változásokat akar politikájában. Nyilván nem véletlen, hogy erre épp az európai parlamenti választások közeledtével került sor, de – eddig legalábbis – ez a húzása sikeresnek bizonyult, hiszen a közvélemény-kutatások szerint túlvan a holtponton, egyes irodák szerint egyetlen hónap alatt 5.8 százalékot javított megítélésén. Amikor Macront 2017-ben elnökké választották, a választással egy időben jelent meg a Forradalom című műve, amiben hű képet adott a társadalom állapotáról, s amelynek kis híján önmaga is áldozatává vált. Leírta, mennyire megosztottak a franciák. Az egyik oldalon a metropoliszok lakossága áll, a másikon pedig a perifériának is nevezett Franciaország. S ez utóbbi lázadozott az elnökkel szemben. A konzultáció két hónapig tartott, múlt pénteken zárult le. Ezt az „odafigyelés”, „meghallgatás” szakaszának nevezhetnénk, most azonban elérkezik a cselekvés ideje, amikor Macronnak megfelelő következtetéseket kell levonnia az elhangzottakból. A franciák túlnyomó többsége nem hiszi azt, hogy a társadalmi párbeszédnek bármi pozitív következménye is lesz. Azt viszont nehéz megmondani, hogy a konzultációnak volt-e szerepe a sárgamellényesek mozgalmának térvesztésében. Az államfő azonban igenis komolyan vette saját kezdeményezését, amit az is jelez, hogy országszerte a két hónap alatt összesen 10 ezer találkozót tartottak. A megkérdezettek elsősorban adóügyi, ökológiai, illetve a demokráciát érintő kérdésekre voltak kíváncsiak. Azok, akik az esténként, illetve hétvégenként megrendezett vitákon részt vettek, úgy érezték: számít a véleményük. A viták során különféle felvetések hangzottak el. A bodeaux-i prefektúrában található Marsa nevű apró település polgármestere például azt kifogásolta, a Bodeaux-ból Párizsba haladó TGV minden tíz percben olyan zajt csinál, hogy attól félnek, nyomban összedőlnek a házak. Ez is a város és a vidék ellentétére mutat rá. A városok jól járnak egyes infrastrukturális beruházásokkal, a vidéki falvak csak a hátrányokat látják. Hogy a felvetéseknek lesz-e bármilyen eredményük, ez a következő hetekben dől el. Macron a tervek szerint április közepén – szűk másfél hónappal az európai parlamenti választást megelőzően – vonja le következtetéseit a több százezer elhangzott javaslatból. A köztársasági elnök minden egyes fellépése során „konkrét konzekvenciákat” ígért. Mi várható? Édouard Philippe miniszterelnök igyekezett lehűteni a kedélyeket. Szerinte azt nem lehet várni, hogy az elnök rengeteg új javaslattal álljon elő. A kormányfő már a konzultáció ötlete iránt sem lelkesedett, úgy vélte, az számos veszélyt rejt magában. A francia parlamentben a minap úgy fogalmazott, az egész kezdeményezés célja, hogy nemzeti konszenzus alakuljon ki a legfőbb kérdéseket illetően. Az Ifop közvélemény-kutató vezetője, Jérome Fourquet úgy véli, Macronnak a kezdeményezéssel az volt a célja, hogy mobilizálja választóit. A felmérések szerint ezt a törekvését siker koronázta, hiszen pártja, a LREM 24, a Marine Le Pen által irányított, jobboldali radikális Nemzeti Gyűlés (RN) pedig 21 százalékon áll, miközben két hónapja utóbbi párt több intézet szerint is megelőzte az elnök által létrehozott tömörülést.

Nem várnak konkrét eredményt

Az Elabe iroda által megkérdezettek 70 százaléka szerint a konzultáció nem segít majd a válság legyűrésében. Kedvezőbb képet fest a helyzetről a konzervatív Le Figaro megbízásából készített közvélemény-kutatás. Eszerint 70 százalék jó kezdeményezésnek tartja a párbeszédet, 83 százalék pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a franciák egyfajta esélyt kaptak arra, hogy szabadon, korlátozások nélkül fejezzék ki magukat az ország helyzetéről, illetve arról, milyen lehetőségeket látnak az előrelépésre. Ám ebből a felmérésből is az derül ki, az emberek kételkednek abban, hogy a kezdeményezésnek lesz-e bármiféle eredménye. 

Frissítve: 2019.03.21 10:00