Csalóka visegrádi idill

Publikálás dátuma
2016.03.05. 08:10
Amikor még gazdagabb volt az újságárusok kínálata FOTÓ: FORTEPAN
Volt már úgy a magyar történelemben, hogy eleink nem tudták igazán, hol is van a helyük a világ sodrában. Horthy Miklós azzal tette magát nevetségessé, hogy hadat üzent Amerikának, Orbán Viktorra kicsit furcsán néznek Brüsszelben, amióta azt gondolja magáról, hogy a sebtiben összekalapált V4-ek szószólajént ellensúlyt jelenthet Merkellel vagy akár Hollande-val szemben. Európai méretű befolyást hajszol magának.

Telitalálat, dünnyögtem magamban, amikor a Klubrádió nemzetközi adásában meghallottam Forgács Imre professzor, volt igazságügyi miniszter jellemzését Orbán Viktorról. Hangfelvételt nem készítettem, csak a mondanivalóját tudom visszaadni. A lényege az volt, hogy a magyar miniszterelnök mélységes szereptévesztésben szenved. Nem elégszik meg a nem egészen tízmilliós ország kormányfőjének a tisztével, európai méretű befolyást hajszol magának. Budapestet vetélytársává tenné Brüsszelnek, magát pedig ellen Merkelnek, anti Hollande-nak, konkurens Cameronnak véli. Akinek a szava, tekintélye azonos súllyal esik latba, mint az említetteké. Az általa toborzott visegrádi négyeket egyenrangúaknak hiszi a huszonhetekkel, ami talán rendben is volna, ha a tagállamokat tekintené azonosaknak. Az Unió soha nem degradálta a Benelux államokat, se Belgiumot, se Hollandiát, se Luxemburgot, akkor sem, amikor hatan voltak, a későbbi kiszélesítések után sem.

Orbán mostanában viszont mind gyakrabban dorongolja le a többi huszonhét döntéseit, gorombán támadja is, kiváltságokat képzel magának. Hajlama hasonlókra volt korábban is, de ez a jelenlegi szenvedélyes ellenségeskedés azóta kap hangot ilyen nyersen, amióta Varsóban a Kaczynski-éra rendezkedett be. Mi négyen, véli, ugyanannyit érünk, mint a többi szövetséges együttvéve, szapuljuk, mi több szedjük ráncba őket.

Soha senki zokszót nem ejtett azért, hogy ezek a közép-európai országok meggyöngülve a szovjet típusú rendszer összeomlása után külön támogatásra szorulnak, ami nélkül talán nyomorban tengődnének, s a gazdagabb országok polgárai fizetnek rendületlenül. És a perlekedéseinkkel együtt is, barátoknak, szövetségeseknek minősítenek minket. Csak legújabban hangzanak el rosszalló zokszavak a különcködéseink és méltatlan fenyegetőzéseink miatt: ha nem paríroztok, akkor majd… De ezt a többség, elsősorban Angela Merkel, egyelőre elengedik a fülük mellett.

Orbán szűklátókörűen azt sem veszi figyelembe, hogy ez a visegrádi idill sem föltétlenül örök életű. A nálunk négyszer-ötször népesebb Lengyelország - és kivált Kaczynski -, egyszer majd maga tarthat igényt arra, ez a négyes varsói vezetésű legyen, benne ő a főszereplő, amit mellesleg minden jogos ellenérzés mellett, a nyugatiak is természetesnek tarthatnának.

És lépjünk túl a hétköznapi politikán. Orbán legújabban megyéről megyére vándorolva nagylelkűen osztogatja a városoknak a többnyire luxus beruházásokra szánt pénzeket, amelyek a kemény adókiszabásokon túl zömében ugyancsak uniós forrásokból érkeznek. És a hála mindezért a mind zordabb „hadüzenet”.

Nem veszi észre egyelőre, illetve csupán zavart visszavonulásokban érezteti, hogy az elképzelt 2018-as választási győzelem nem föltétlenül biztos, az idő elég lehet a hangulat megfordítására. A két nagy válság - az oktatási és az egészségügyi -, ha talán az ellenzéki pártokat még nem is hozta kicsit jobb helyzetbe, az úgynevezett civil társadalmat már kezdi magához téríteni. Annál is inkább, mert a közélet állapota a valóságban sokkal rosszabb, mintsem a felületes kormányzati propaganda mutatja. A kincstári tévék rendszerint "jól öltözött”, gondosan megválogatott Patyomkin-mintákat mutatnak, miközben a valóság, kivált a falvak java részében, inkább gondokat, néha nyomort is mutat.

A kozmetikázott látszat színes világot fest, miközben, ha mélyre ásunk, az orbánista választási győzelmek óta sok minden megsínylette a Fidesz-KDNP kormányzás rossz döntéseit. Ezek közé sorolható például a magyar élelmiszeripar is. A boltokban járva a választék sokkal szűkösebb, mint akár a rendszerválás idején volt, a minőség lezüllött. Alaposan romlott az olyan mindennapi cikkek minősége is, mint például a hentesáruk, a felvágottak és a sonka félék, de a pékáruk egy része is elvesztette megszokott minőségét. Erről viszonylag kevesebbet hallunk a közbeszédben. A megszokott boltok egy része eltűnt, nagyon sok kereskedő csődbe ment, véglegesen bezárt. A városi emberek egy része jobban él, luxus fogyasztásra is van pénze, míg az ország lakóinak nagy többsége az alapvető dolgoknak is szükségét látja.

A korábbi évek, évtizedek sokfélesége hiányzik az újságok, folyóiratok kínálatából is. Néhány jeles, a tartalmukat nagy áldozatokkal őrző sajtótermék kivételével jobbára a színvonaltalan bulvár hódit. Ha nem lenne az ATV, vagy a Klubrádió, amelynek sok esetben a hallgatóknál kellett "kalapoznia" a fennmaradást biztosító támogatásért, nem volna tisztességes tájékoztatás sem. Az utcákról javarészt nyomuk veszett - a barátságos trafikokkal együtt - az újságárusító kioszkoknak is. Nem igaz, hogy az internet térhódítása szorítja háttérbe a nyomtatott sajtót, a Frankfurter Allgemeine, a Die Welt, a Le Monde, a Le Figaro napi félmilliót is meghaladó példányszámai azt mutatják, hogy az igényes publicisztikákra, az elemző írásokra Nyugaton szüksége van a tájékozódásra vágyó publikumnak. Meglehet, szomorú a kép. Az információs rabkosztra kényszerült hazai tömegek még nem észlelik teljes komolyságukban világunk ilyen fajta kiüresedését. A látszat sokszor csal és megrészegít, a kincstári stúdiók csilivili képe, a szépen öltöztetett műsorvezetők látványa még nem ébreszti rá a közönséget, máris hová züllöttünk. Ha elérkezik egyszer - remélve, hogy mihamarabb - a változás, a nagyon remélt újnak hosszú időbe telik majd, hogy elérje azt a nyugatit megközelítő minőségi szintet, amelyet az 1990-et frissen követő idők ígértek.

Demokráciában is, az élet minőségében is.

Szerző

Az Onyx lett a Dining Guide Év Étterme

Publikálás dátuma
2016.03.05. 08:00
A győztesek FOTÓ: SCHUMI CSABA
Sajátos hangulata van annak, amikor a szakma összegyűlik, a Dining Guide jóvoltából, az év legjobb éttermeinek díjazására. Történt ez valaha bensőséges hangulatú budai villában is, de mostanra tömegméretűvé, média eseménnyé vált a rendezvény. A gasztronómia mindinkább az érdeklődés középpontjába került. Valaha ki gondolta volna, hogy önálló tévécsatorna lesz, amin éjt nappallá téve főznek, hogy a szakácskönyvek példányszáma az egeket ostromolja, hogy a séfek akár a legnagyobb sztárokkal vetekednek ismertségben, és celeb funkcióban is feltűnnek, hogy egy-egy nívós étteremért akár lesznek akik több száz kilométert utaznak, vagy országhatárokat áthágnak.

A világ legjobb éttermeinek adott, és komoly értékmérőnek számító, inkognitós teszteléssel odaítélt Michelin-csillagok már ezt a felfokozott érdeklődést is jelzik. Hogy Magyarországon pedig már négy Michelin-csillagos étterem is van, az első kettő, a Costes és az Onyx a fine dining kategóriában, a Borkonyha és a Tanti inkább a bisztró műfajában, azt jelzi, hogy mind több hazai vendéglő kezd felzárkózni a nemzetközi élvonalhoz. Miközben az sem elhallgatható, hogy sok megmaradt a túlzottan zsíros ételeknél, a lefagyasztott és sebtében felmelegített fogásoknál, a több mindenre is rálöttyintett egyen mártásoknál, a konyha fantáziadús műhely jellege helyett az elfásult rutinnál.

A Dining Guide immár 12 éve a leginkább elfogadott hazai értékmérő, melynek pontszámai ugyancsak inkognitós tesztelések alapján jönnek létre, idén a Volkswagen támogatásával. Most még egy mutatós autó is bekerült a díjátadó helyszínére, a Larus étterembe. Ez persze a reklám, a felhajtás, a show része, ami mindezzel már törvényszerűen együtt jár. Ennél fontosabb, hogy tényleg megjelenik a szakma krémjének jelentős hányada, és találkozik egymással, meg akár kóstolót is hoz a kínálatából, így helyben is van gasztronómiai élmény, és sok-sok diskurzus, ami olykor csak udvarias üdvözlés, vagy éppen kapcsolatfelvétel, telefonszám csere, de szakmai viták is kialakulhatnak sebtiben. És adódnak játékos ötletek is, például olyan, hogy egy nyalóka formájú vajszínű meg egy fekete kis gömb alakú ételről ki kell találni micsoda is lehet, ez pedig egyáltalán nem nyilvánvaló. Ami mutatja a kísérletező kedvet, hogy ma már szinte bárminek megváltoztatható a textúrája, formája, miközben megőrizhető az íze, de persze az íz is erősen befolyásolható.

Már tavaly is a Larusban volt a rendezvény, és már akkor is éppen a díjátadó sikkadt el kissé, ami nem szerencsés. Hosszú, nagy, zsúfolt teremről van ugyanis szó, melynek egyik végében helyezik el a dobogót, így aki nincs elől, az jóformán nem lát semmit. Ha középre kerülne a dobogó, körbe lehetne állni, vagy legalább félkörbe, sokkal többen figyelnének az eseményre. Így hiába próbálkozott a műsort vezető Lévai Balázs, vagy a bizonyos díjakat átadó Vinkó József, vagy a tolmácsolási funkciót ellátó Gianni Annoni, hogy finoman, vagy akár már némi ingerültséggel, felhívja a publikum figyelmét, ugyan már maradjon kicsit csöndben, és még figyeljen is, akik távol álltak az egész díjátadó alatt meglehetős alapzajt biztosítottak. Gianni egyébként Nicola Portinari két Michelin-csillagos olasz sztár séf gondolatait igyekezett eljuttatni a megjelentekhez, ő a legjobbnak minősített húsz magyar éttermet tesztelte inkognitóban végig, és ennek alapján döntött arról, hogy kinek ítéljék oda a Volkswagen-Dining Guide Év Étterme díjat. Egyáltalán nem született meglepetés, hiszen a Michelin-csillagos Onyx minősült, már egyáltalán nem először, a legjobbnak. Tavaly különben a Michelin-csillagos helyeket kivonták a versenyéből, mondván, hogy rájuk már példaként kell tekintenie a többieknek. Idén újra bekerültek, és közülük három vezeti is a listát, egy viszont nem jutott be az első tízbe, de azért viszonylag magas pontszámot kapott a legjobb 100 között. Az eddigi 20 pont helyett maximum 100 pontot adhattak az értékelők, így finomabban árnyalható a kép. A legelső két hely sem kapott 92 pontnál többet, jelezve, hogy azért van hová fejlődni, hiszen Magyarországon még 2, illetve 3 Michelin-csillagos étterem nincs. Az első 10 a sorban az Onyx, a Costes, a Borkonyha, a Costes Downtown, a Salon, a Babel, az Arany Kaviár, a Mák, az Émile és az Alabárdos. A Herczeg Zoltán vezetésével összeállított kalauz komoly figyelmet szentel a mind inkább növekvő, és minőségében egyre jobban széthúzó mezőnyű street food választéknak. Érdemes tudnunk, hol ehetünk például jó hamburgert, pizzát, kolbászt, vagy akár lángost. A díjátadó, ahogy a Dining Guide étteremkalauz szintén, minőség- és fogyasztóvédelmi feladatokat is ellát. És persze bőven van mit védeni.

Szerző

Évértékelő - LMP: Orbán elvesztette kapcsolatát a valósággal

Az LMP szerint Orbán Viktor miniszterelnök a vasárnapi érvértékelő beszédével arról adott tanúbizonyságot, hogy elvesztette kapcsolatát a valósággal. 

Gál József, az ellenzéki párt szóvivője az évértékelőt követően újságíróknak nyilatkozva bírálta, hogy a kormányfő "megdicsérte a multinacionális vállalatokat", akik ellen ellenzékből még folyamatosan támadásokat indított.  "Multikormányzás" lesz és nem néppárti, polgári kormányzás - fogalmazott a szóvivő, aki szerint retteghetnek a munkavállalók. A rossz versenyképességet ugyanis a kabinet a bérek alacsonyan tartásával fogja megoldani - jegyezte meg.

Bár a miniszterelnök azt gondolja, hogy az oktatást és az egészségügyet kormánya mentette meg, azt valójában azok mentették meg, akik méltatlan bérért nap mint nap elvégzik a munkájukat - jelentette ki.

Szerző