A „Szobrot minden antiszemitának!” mozgalom továbbra sem nyugszik. Még 2004-ben próbálták meg felállítani Teleki Pál büsztjét a budai Várban, ez a tiltakozások hatására Balatonboglárra került – nem mintha ott jó helyen lenne. Aligha írták oda a posztamensre utolsó üzenetének végét, pedig indokolt volna: Bűnös vagyok. Horthynak – aki a legtöbb magyar (zsidó és nem zsidó) életéért felelős – én három szobrát is láttam, bár nem igazán ezért mentem sem Kerekibe, sem Csókakőre. A harmadik a Szabadság-téri református templom előtt díszeleg, egy ugrásnyira a náci emlékműtől – szépen összepasszolnak. Prohászka Ottokár püspöknek a Lehel térre tervezett emlékművét meggátolta a tiltakozás, őt sokan ki is hagyják a felsorolásból, pedig jeles kútmérgező volt. Vass Alberttel már tele van az ország. A Hóman Bálint kultuszminiszter Fehérvárra tervezett emlékműve Obama amerikai elnök beavatkozása nyomán hiúsult meg, noha Orbán ezt bőszen tagadja. Ezután Vácott próbálták elhelyezni, ám ott sem kellett. Most pedig a fajvédő Donáth György került sorra, akinek fel is állították a mellszobrát, majdnem olyan titokban, mint a Szabadság téri förmedvényt, ám erre mégis fény derült, az elemi erejű tiltakozás hatására három nap múlva a műalkotást le is bontották. Vajon kit rángatnak elő legközelebb? Sajnos, akad elég belőlük, csak körül kell nézni a történelem szemétdombján.