Előfizetés

Ember a felvevőgéppel

Mészáros Márton
Publikálás dátuma
2016.03.08. 06:49
Nagy Mihály utcai embereket fotóz, és képeiből albumot is szeretne összeállítani FOTÓ: LÁZÁR EMESE
Nagy Mihály évek óta Nikon fényképezőgépével járja a magyar fővárost. A 27 éves fiatalember a város legizgalmasabb, legkülönösebb arcai után kutat, a róluk készült fotósorozatot tízezrek követik a világhálón. Az alkotó arról mesélt lapunknak, mi fogja meg egy járókelőben, s tervei között van az is, hogy albumot állítson össze fotóiból.

Biztosan van már hét éve annak, hogy elkezdett fotózni, indítja a beszélgetést Nagy Mihály, akivel a Deák tér környékén találkozunk, hogy elinduljunk egy rendhagyó interjúra, amelynek során bejárjuk a terézvárosi utcákat, s a környező kerületek zegzugait. Misit legtöbben az internet jóvoltából ismerik, 365 napos fotóművészeti vállalkozásán immáron negyedik éve dolgozik. Az utca járókelőit fotózza, a művészi igénnyel készített – de gyakran nem elég markánsnak talált – képeket pedig népszerű fotóblogjára és pillanatnyilag több mint tizenegyezer ember által követett Facebook oldalára tölti fel. A „street photography” műfaj vizuális szempontból a sajtófotóhoz áll legközelebb, csakhogy az irányzat születésekor ezek a képek elsősorban nem napilapok számára készültek, hanem a New York-i fotósok az utcán sétálgatva kezdtek kattintgatni, ha izgalmas témára leltek. Az utcai fotózás legnagyobb előnye, hogy szemtelenül őszinte, semmi manír, semmi megrendezettség nincs benne. Minél nyersebb, hétköznapibb az ábrázolt esemény, annál jobb a kép.

Míg Dziga Vertov mai napig erős érzelmi hatások kiváltására képes 1929-es filmje, az Ember a felvevőgéppel arról szól, hogy mit lát a felvevőgép egy modern nagyváros egy napja során, addig Nagy Mihály kizárólag az emberre koncentrál. Klasszikus portréképein egészen idősek és nagyon fiatalok is feltűnnek; számára csak az fontos, hogy megtalálja azt a tulajdonságot a budapesti járókelőben, amiért izgalmasnak látja. „Az elsődleges szempont az öltözködés, hiszen mindenki ezt nézi meg először azon, aki szembe jön vele. Ezt a hajszín, a magatartás követi, de ha izgalmas tetoválás van valakinek a testén, az is rögtön figyelemre érdemessé válik. Ha történetesen olyan idős nénivel vagy bácsival akadok össze, akinek karakteres, szép, ráncos arca van, akkor ők is rendkívül jó alanyok lehetnek” – meséli Nagy Mihály a Népszavának, gondolatait kiegészítve azzal, hogy meglátása szerint egy szempárból rengeteg minden kiolvasható.

Ahogy internetes felületén végigpörgetem a több száz felvételét, azt veszem észre, hogy a fotóalanyok a legváltozatosabb személyek, az oszlop mögé bújt, ünneplőbe öltöztetett kisfiútól kezdve a babos kendőt viselő építőipari segédmunkásig. Meglepő módon a megkapó fotósorozatából igencsak hiányoznak a csinos lányok, pedig Misi helyében a legtöbb férfi bizony a jó csajokat szólítaná le elsőként. „Csúnyán hangozhat, de a huszonéves korosztályból a lányok többsége számomra nagyon egyforma, ezért ritkán fotózom őket. Mindenki tanul, nem túl nyitottak, de néha fotós szemszögből sem látok sok érdekességet bennük – persze lehet, hogy csak én és a fényképezőm vonzza be az ilyen lányokat” – folytatja.

A portréfotós számára rendkívül fontos, hogy „áldozatairól” írni is tudjon néhány gondolatot. Amikor négy évvel ezelőtt, egy nyári napon a barátnőjével az Erzsébet téri Akvárium Klubnál ülve megfogant benne a gondolat, hogy fotósorozatot készítsen az utcán sétáló vadidegenekről, már körvonalazódott benne az igény a szereplők életének bemutatására is. „Korábban is gondolkoztam azon, hogy valami egyedi ötletet valósítsak meg, így azt találtam ki, egyszerű járókelőket fogok leszólítani, néhány percig elbeszélgetek velük, majd lefényképezem őket úgy, hogy a legautentikusabb képet rajzoljam meg róluk” – meséli lapunknak. Mivel az első megszólítottjai készségesen vállalták a fotózást és a beszélgetést is, a képek pedig szép visszaigazolásban részesültek, Misi egyre többször – heti több alkalommal – az utcára merészkedett fényképezőjével.

Csibészesen hunyorogva meséli, bizony megesett, hogy a fotósorozatos munkája a hivatalos meló rovására ment. Mivel egyre több fizetős felkérést kap, időközönként a városi embereket kénytelen háttérbe szorítani, hiszen gyakran nincs elég ideje arra, hogy órákig járjon a városban megfelelő modell után kutatva. (Ezen a ponton megjegyzi, egy téli napon hét órán keresztül koptatta lábait csak azért, hogy találjon olyasvalakit, akit érdemesnek tart lefotózni.)

Népszerűnek bizonyuló hobbiját kénytelen volt szüneteltetni a barátnőjével történő szakítás után kialakult magánéleti válság miatt, száz ember után pedig beleunt a munkába. A tavalyi nagyszabású Capa-kiállítás azonban olyan mély benyomást tett rá, hogy több hónapos szünet után újra elkezdte az utca emberét fotózni.

„Eddig háromszáz negyven embert fotóztam le, szóval kellő tapasztalatom van ahhoz, hogy ne kelljen egy külső személynek rugdosni, hogy menjek oda idegenekhez. Az elején még kicsit tartottam tőle, ezt elismerem. Mivel jól kommunikálok idegenekkel, s elsősorban gyalog vagy bringával közlekedem, ez a munka kifejezetten az én világom” – summázza Misi. Hozzáteszi, azonban ahhoz, hogy rendszeresen tudja végezni ezt a munkát, kénytelen sport- és családi eseményeket, egyéb rendezvényeket fotózni. Habár a város egyik frekventált budai részén a közelmúltban nyílt volna lehetősége kiállítást szervezni a munkáiból, a lehetőség végül – saját szavai szerint – teszetoszasága miatt terv maradt. Miközben az Astorián talán éppen egy leendő fotóalanyon tartja szemét, arról beszél, hogy mostanában azon morfondírozik, érdemes lenne megkeresnie egy könyvkiadót, hogy legalább a száz legérdekesebb arcból albumot állíthasson össze. „Még ingyen is megcsinálnám a kötetet, csak néhány tiszteletpéldányt kérnék” – teszi hozzá szerényen. A huszonhét éves fotós tervei között szerepel az is, hogy a városban közlekedő legkülönbözőbb kerékpárosokat is lefotózza. Természetesen esetükben is kíváncsi az életükre, ezért a koncepciót úgy tudná elképzelni, mint a régi kosaras vagy focis kártyás esetében: a szereplő mellett neve, adatai szerepelnének.

Addig is, míg bármelyik terve megvalósul, továbbra is járja az utcákat. Mivel tisztában van vele, hogy kizárólag csak rá jellemző ízlése még nem forrott ki teljesen, igyekszik vizuális látásmódját is fejleszteni – bár nem szeretné „túl művészieskedni” a fotókat. Lelkesedését csak tovább mélyítik az olyan hétköznapi sikerek, amelyeket képei okoznak. Talán, ha nem fotózza le a Deák Ferenc utcában gyufakockákat áruló Józsi bácsit, a hajléktalan soha nem kap komoly médiafigyelmet. A Nagy Mihály által készített fotó számtalan hozzászólást, megosztást kapott a világhálón, ezek eredményeként napilapok is felkeresték a nélkülöző öreget. A bácsit ezután új hajléktalanszállóba költöztették, egyetlen pénzkereseti forrásához rengeteg gyufát kapott egy gyufákat gyártó cégtől és a szóbeszéd révén egyre többen figyelnek rá.

Fico próbál kormányt alakítani

Publikálás dátuma
2016.03.08. 06:00
Marian Kotleba (középen) és legfőbb segítői FORRÁS: YOUTUBE
Robert Fico próbálkozhat meg a szlovák kormányalakítással. Ezt jelentette be tegnap Andrej Kiska köztársasági elnök. Kevés azonban az esély arra, hogy Fico képes lesz majd kormányzó többséget felmutatni. Ha nem tud élni a lehetőséggel, a voksolás második helyezettje, Richard Sulík próbálkozhat a kabinet életre hívásával. Neki sem lesz egyszerű dolga.
Botrányokat okozott a szélsőjobb vezére

Minden előzetes jóslatra rácáfolva nyolc százalékot szerzett Marian Kotleba, a szlovák szélsőjobb vezére az általa irányított Mi Szlovákiánkért Néppárttal (NSLS) a szombati szlovák választáson. A belpolitikát sokkolta ugyan az eredmény, félő azonban, hogy a párt ahelyett, hogy hamar eltűnne a süllyesztőben, a görögországi Arany Hajnalhoz hasonlóan a politikai paletta harmadik legjelentősebb politikai erejévé válik. 

Marian Kotleba (középen) és legfőbb segítői FORRÁS: YOUTUBE

Marian Kotleba (középen) és legfőbb segítői FORRÁS: YOUTUBE

 

Nem tagadta meg önmagát Marian Kotleba azután, hogy kiderült, pártja nyolc százalékot szerzett a voksoláson. Nem túl mélyreható politikai elemzése szerint a jó szereplés egyebek mellett annak köszönhető, hogy a lakosság „torkig van a roma parazitákkal”. E kijelentése mindent elmond nemcsak róla, politikai törekvéseiről is.

Hogyan vált az 1977-es születésű Kotleba a szélsőjobboldal vezéralakjává? Már ifjúkorában a szélsőséges ideológia rabjává vált. Egy besztercebányai középiskolában informatikát tanított, ám összetűzésbe került a szülőkkel, mert veszélyes nézeteit a diákokkal is megosztotta.

Az ultranacionalista, neonáci, s a Hlinka Gárdát éltető Szlovák Testvériség 1995-ben alakult meg. Kezdetben polgári társulásként működött, majd a későbbiekben párttá alakult. Nem volt esélye a parlamentbe kerülésre, mert a szélsőjobb képviselője, s parlamenti megjelenítője akkor még az SNS volt. Kotleba 2003-ban került a Szlovák Testvériség élére. Roppant aktívnak bizonyult, már legalábbis ami a romaellenes menetek szervezését illeti. Rendre romák lakta településeken vonult fel néhány tucat szélsőjobboldali hívével. Verekedéseket, erőszakos cselekmények sorát provokálták ki.

Kotleba mozgalmának egyik példaképe a második világháború idején működő szlovák hitleri bábállam és egykori vezére, Jozef Tiso volt. Célként tűzték ki a „tiszta szlovák nemzetállam” megteremtését, ami a romák és a magyarok kiutasítására utalt. A mozgalom ki akar lépni a NATO-ból és szoros együttműködést akar a többi szláv állammal. A szélsőjobboldaliak a Hlinka Gárda egyenruháit viselték felvonulásaik alkalmával. Úgy vélték, a parlamentáris demokrácia csak hátramozdítja Szlovákiát, mert túl sok jogot biztosítanak a „cigány parazitáknak”, a „magyar sovinisztáknak”, és a „cionista lobbinak”. A Legfelsőbb Bíróság alkotmányba ütközőnek tartotta a Szlovák Testvériség működését, ezért elrendelte feloszlatását. A szervezet azonban polgári társulásként tovább működött. Az alaptörvény felett őrködő taláros testület ennek feloszlatására is kísérletet tett, ezt azonban már nem tudta elérni.

Kotleba 2007-ig irányította a neonáci mozgalmat. Időközben az SNS-nél is szerencsét próbált, itt azonban nem termett neki babér. Ezt követően vállalkozásba fogott. Besztercebányán megalapította a „KKK – Anglická Móda” nevű divatüzletét. A neonácik által kedvelt márkákat, ruhákat fogalmazta.

Politikai ambícióinak kiteljesítésére jó alkalmat adott a 2009-es szlovák megyei választás. A nagy alkalomra várva új pártot is alapított Mi Szlovákiánkért Néppárt néven. A megyeelnöki posztot célozta meg. Szórólapján azt ígérte, véget vet „a nem csak cigány paraziták igazságtalan előnyben részesítésének”. Az illetékes ügyész nemzet- és fajgyalázás miatt eljárást indított ellene, de a vádat a Besztercebányai Járásbíróság nem minősítette megalapozottnak.

Bár pártja főleg az alacsony képzettségű vidéki lakosságot célozta meg, sokan szavaztak rá a tehetősebb városi lakosság részéről is. Bár a második fordulóba nem került be, 13 629-en szavaztak rá, ami tíz százalékos eredménynek felelt meg.
Szintén 2009-ben Kotleba a második világháború alatti nácibarát szlovák állam létrejöttének 70. évfordulója alkalmából tartott beszédében a náci szlovák bábállamot uraló Hlinka-féle Szlovák Néppárt félkatonai szervezetének, a Hlinka Gárdának az ismert köszönését idézte. Az incidenst követően a rendőrség őrizetbe vette. Szélsőséges mozgalmak népszerűsítése miatt indult ellene eljárás, amelyet azonban az illetékes ügyészség megszüntetett.

Kotleba rendre „cigány parazitákról” beszélt, őket tette felelőssé a kelet-szlovákiai bűncselekményekért. A veszélyes kijelentések révén egyre többen támogatták, sokaknak tetszett „szókimondása”.

Előretörésében komoly szerepet játszhatott egy politikai szempontból első látásra jelentéktelennek tűnő momentum: 2012 márciusában felgyulladt Krasznahorka vára, a tűzvészt két romagyerek okozta, mert nem oltották el cigarettájukat. A pártvezető Krasznahorkát valóságos főhadiszállásává változtatta, különösen azután, hogy 2012 áprilisának végén egy magyar tulajdonostól telket vásárolt a településen. Több helyi telektulajdonossal megalapította a „Kitakarítani és használni” mozgalmat. A „takarítás” arra vonatkozott, hogy le akarta dózerolni az engedély nélkül épített cigánytelepeket.

2012. szeptember 29-én híveivel felvonult Krasznahorkán, s bár őrizetbe vették, röviddel később elengedték. A felvonulások és az erőszak provokálása azt a célt szolgálta, minél nagyobb felületre tegyen szert a lapokban. Egyre többen ismerték meg az országban ideológiáját. Pártja felemelkedésében emellett két tényező is fontos szerepet játszott. Részben az, hogy a Szlovák Nemzeti Párt kiszorult a parlamentből, részben pedig az, hogy a szimpatizánsok roppant aktív tevékenységet fejtettek ki a különféle közösségi oldalakon, blogokon.

2013 novemberében óriási megdöbbenésre megnyerte a megyei választás második fordulóját a Smer jelöltjével szemben. Ahelyett azonban, hogy a szlovák pártok őszintén szembenéztek volna a problémával, ügyet sem vetettek a neonácik térnyerésének jelenségére. Sőt, Kotleba egyre elfogadottabbá vált a közéletben, függetlenül attól, hogy megyei vezérként botrányok sorát idézte elő. Ivan Gasparovic akkori elnök például 2014. január 10-én hivatalában fogadta mind a tíz régi és új megyeelnököt, köztük Kotlebát is. Utóbbi gyanúsan tar őrző-védőket foglalkoztatott a megyeházán, s ezek a különös külsejű fiatalemberek ügyeltek a rendre az itt tartott üléseken is.

Bár Kotleba rendre azt hangoztatta, fellép a korrupt hivatalnokok, s a pénzügyi visszaéléseket igazoló iratok megsemmisítése ellen, ő sem jeleskedett, amikor a törvények pontjainak szigorú megtartásáról van szó. A bystricoviny.cz honlapja ugyanis kiderítette, törvénytelenül alkalmazta a biztonsági embereket, mert a velük kötött szerződések nem szerepeltek a központi szerződés-nyilvántartásban.

Tavaly év elején újabb vihart kavart. Olyan személyt nevezett ki az általa vezetett megyei hivatal szóvivőjévé, aki azzal vált híressé, hogy a romáknak egyirányú repülőjegyeket kínált Brüsszelbe a választási kampány idején, sőt önkéntes sterilizációt is, amiért fejenként 10 ezer euró jutalmat helyezett kilátásba.

A Mi Szlovánkiánk Néppárt szombati nyolc százalékos eredménye amiatt is sajátos, mert Besztercebánya minden uniós támogatást bukott Kotleba személye miatt. A szlovák önkormányzatok összesen 2,1 milliárd euróra pályázhattak, Besztercebányát kivéve. Idén januárban jelentette be Lubomír Jahnátek földművelésügyi miniszter, hogy a megye öt évre – ahogy fogalmazott – kiütötte magát az uniós támogatásokból. Nem kap pénzt a másod- és harmadosztályú utak javítására, de a nyugdíjasotthonok vagy a gyermekotthonok működtetésére sem. "A Besztercebánya megyében élőknek ezt tudomásul kell venniük. Ez az eredménye annak, hogy azt választották a megye élére, akit. Sok sikert kívánok a megyének, de pénz nélkül" - mondta akkor a miniszter. Úgy tűnik, Pozsonynak ez a döntése is a visszájára sült el.

Meglepő választási lista
Kotleba tavaly decemberben mutatta be választási listáját, amelynek legnagyobb meglepetése az volt, hogy helyet kapott rajta Ján Cuper, a pozsonyi Komensky Egyetem jogelméleti tanszékének oktatója, aki egykor a Vladimír Meciar által fémjelzett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) képviselőjeként ült a parlamentben, és botrányos megnyilvánulásairól volt ismert. 2005-ben ittasan okozott balesetet, mivel azonban mentelmi joga volt, ezért a jogosítványát sem vonhatták be. A parlamentbe nem kerül be, mivel a lista 25. helyén végzett. A 44. helyet Rastislav Rogel színész foglalta el, akit náci jelszavak használata miatt állítottak bíróság elé – írta az Új Szó. A listán többen szerepeltek a Rodobrana.org című szélsőséges honlap szerzői közül, illetve helyet kapott rajta Kotleba két testvére, Martin és Marek is, akiket a pártvezér pozícióhoz juttatott a besztercebányai megyei hivatalban.

Fico próbál kormányt alakítani

Publikálás dátuma
2016.03.08. 06:00
Marian Kotleba (középen) és legfőbb segítői FORRÁS: YOUTUBE
Robert Fico próbálkozhat meg a szlovák kormányalakítással. Ezt jelentette be tegnap Andrej Kiska köztársasági elnök. Kevés azonban az esély arra, hogy Fico képes lesz majd kormányzó többséget felmutatni. Ha nem tud élni a lehetőséggel, a voksolás második helyezettje, Richard Sulík próbálkozhat a kabinet életre hívásával. Neki sem lesz egyszerű dolga.
Botrányokat okozott a szélsőjobb vezére

Minden előzetes jóslatra rácáfolva nyolc százalékot szerzett Marian Kotleba, a szlovák szélsőjobb vezére az általa irányított Mi Szlovákiánkért Néppárttal (NSLS) a szombati szlovák választáson. A belpolitikát sokkolta ugyan az eredmény, félő azonban, hogy a párt ahelyett, hogy hamar eltűnne a süllyesztőben, a görögországi Arany Hajnalhoz hasonlóan a politikai paletta harmadik legjelentősebb politikai erejévé válik. 

Marian Kotleba (középen) és legfőbb segítői FORRÁS: YOUTUBE

Marian Kotleba (középen) és legfőbb segítői FORRÁS: YOUTUBE

 

Nem tagadta meg önmagát Marian Kotleba azután, hogy kiderült, pártja nyolc százalékot szerzett a voksoláson. Nem túl mélyreható politikai elemzése szerint a jó szereplés egyebek mellett annak köszönhető, hogy a lakosság „torkig van a roma parazitákkal”. E kijelentése mindent elmond nemcsak róla, politikai törekvéseiről is.

Hogyan vált az 1977-es születésű Kotleba a szélsőjobboldal vezéralakjává? Már ifjúkorában a szélsőséges ideológia rabjává vált. Egy besztercebányai középiskolában informatikát tanított, ám összetűzésbe került a szülőkkel, mert veszélyes nézeteit a diákokkal is megosztotta.

Az ultranacionalista, neonáci, s a Hlinka Gárdát éltető Szlovák Testvériség 1995-ben alakult meg. Kezdetben polgári társulásként működött, majd a későbbiekben párttá alakult. Nem volt esélye a parlamentbe kerülésre, mert a szélsőjobb képviselője, s parlamenti megjelenítője akkor még az SNS volt. Kotleba 2003-ban került a Szlovák Testvériség élére. Roppant aktívnak bizonyult, már legalábbis ami a romaellenes menetek szervezését illeti. Rendre romák lakta településeken vonult fel néhány tucat szélsőjobboldali hívével. Verekedéseket, erőszakos cselekmények sorát provokálták ki.

Kotleba mozgalmának egyik példaképe a második világháború idején működő szlovák hitleri bábállam és egykori vezére, Jozef Tiso volt. Célként tűzték ki a „tiszta szlovák nemzetállam” megteremtését, ami a romák és a magyarok kiutasítására utalt. A mozgalom ki akar lépni a NATO-ból és szoros együttműködést akar a többi szláv állammal. A szélsőjobboldaliak a Hlinka Gárda egyenruháit viselték felvonulásaik alkalmával. Úgy vélték, a parlamentáris demokrácia csak hátramozdítja Szlovákiát, mert túl sok jogot biztosítanak a „cigány parazitáknak”, a „magyar sovinisztáknak”, és a „cionista lobbinak”. A Legfelsőbb Bíróság alkotmányba ütközőnek tartotta a Szlovák Testvériség működését, ezért elrendelte feloszlatását. A szervezet azonban polgári társulásként tovább működött. Az alaptörvény felett őrködő taláros testület ennek feloszlatására is kísérletet tett, ezt azonban már nem tudta elérni.

Kotleba 2007-ig irányította a neonáci mozgalmat. Időközben az SNS-nél is szerencsét próbált, itt azonban nem termett neki babér. Ezt követően vállalkozásba fogott. Besztercebányán megalapította a „KKK – Anglická Móda” nevű divatüzletét. A neonácik által kedvelt márkákat, ruhákat fogalmazta.

Politikai ambícióinak kiteljesítésére jó alkalmat adott a 2009-es szlovák megyei választás. A nagy alkalomra várva új pártot is alapított Mi Szlovákiánkért Néppárt néven. A megyeelnöki posztot célozta meg. Szórólapján azt ígérte, véget vet „a nem csak cigány paraziták igazságtalan előnyben részesítésének”. Az illetékes ügyész nemzet- és fajgyalázás miatt eljárást indított ellene, de a vádat a Besztercebányai Járásbíróság nem minősítette megalapozottnak.

Bár pártja főleg az alacsony képzettségű vidéki lakosságot célozta meg, sokan szavaztak rá a tehetősebb városi lakosság részéről is. Bár a második fordulóba nem került be, 13 629-en szavaztak rá, ami tíz százalékos eredménynek felelt meg.
Szintén 2009-ben Kotleba a második világháború alatti nácibarát szlovák állam létrejöttének 70. évfordulója alkalmából tartott beszédében a náci szlovák bábállamot uraló Hlinka-féle Szlovák Néppárt félkatonai szervezetének, a Hlinka Gárdának az ismert köszönését idézte. Az incidenst követően a rendőrség őrizetbe vette. Szélsőséges mozgalmak népszerűsítése miatt indult ellene eljárás, amelyet azonban az illetékes ügyészség megszüntetett.

Kotleba rendre „cigány parazitákról” beszélt, őket tette felelőssé a kelet-szlovákiai bűncselekményekért. A veszélyes kijelentések révén egyre többen támogatták, sokaknak tetszett „szókimondása”.

Előretörésében komoly szerepet játszhatott egy politikai szempontból első látásra jelentéktelennek tűnő momentum: 2012 márciusában felgyulladt Krasznahorka vára, a tűzvészt két romagyerek okozta, mert nem oltották el cigarettájukat. A pártvezető Krasznahorkát valóságos főhadiszállásává változtatta, különösen azután, hogy 2012 áprilisának végén egy magyar tulajdonostól telket vásárolt a településen. Több helyi telektulajdonossal megalapította a „Kitakarítani és használni” mozgalmat. A „takarítás” arra vonatkozott, hogy le akarta dózerolni az engedély nélkül épített cigánytelepeket.

2012. szeptember 29-én híveivel felvonult Krasznahorkán, s bár őrizetbe vették, röviddel később elengedték. A felvonulások és az erőszak provokálása azt a célt szolgálta, minél nagyobb felületre tegyen szert a lapokban. Egyre többen ismerték meg az országban ideológiáját. Pártja felemelkedésében emellett két tényező is fontos szerepet játszott. Részben az, hogy a Szlovák Nemzeti Párt kiszorult a parlamentből, részben pedig az, hogy a szimpatizánsok roppant aktív tevékenységet fejtettek ki a különféle közösségi oldalakon, blogokon.

2013 novemberében óriási megdöbbenésre megnyerte a megyei választás második fordulóját a Smer jelöltjével szemben. Ahelyett azonban, hogy a szlovák pártok őszintén szembenéztek volna a problémával, ügyet sem vetettek a neonácik térnyerésének jelenségére. Sőt, Kotleba egyre elfogadottabbá vált a közéletben, függetlenül attól, hogy megyei vezérként botrányok sorát idézte elő. Ivan Gasparovic akkori elnök például 2014. január 10-én hivatalában fogadta mind a tíz régi és új megyeelnököt, köztük Kotlebát is. Utóbbi gyanúsan tar őrző-védőket foglalkoztatott a megyeházán, s ezek a különös külsejű fiatalemberek ügyeltek a rendre az itt tartott üléseken is.

Bár Kotleba rendre azt hangoztatta, fellép a korrupt hivatalnokok, s a pénzügyi visszaéléseket igazoló iratok megsemmisítése ellen, ő sem jeleskedett, amikor a törvények pontjainak szigorú megtartásáról van szó. A bystricoviny.cz honlapja ugyanis kiderítette, törvénytelenül alkalmazta a biztonsági embereket, mert a velük kötött szerződések nem szerepeltek a központi szerződés-nyilvántartásban.

Tavaly év elején újabb vihart kavart. Olyan személyt nevezett ki az általa vezetett megyei hivatal szóvivőjévé, aki azzal vált híressé, hogy a romáknak egyirányú repülőjegyeket kínált Brüsszelbe a választási kampány idején, sőt önkéntes sterilizációt is, amiért fejenként 10 ezer euró jutalmat helyezett kilátásba.

A Mi Szlovánkiánk Néppárt szombati nyolc százalékos eredménye amiatt is sajátos, mert Besztercebánya minden uniós támogatást bukott Kotleba személye miatt. A szlovák önkormányzatok összesen 2,1 milliárd euróra pályázhattak, Besztercebányát kivéve. Idén januárban jelentette be Lubomír Jahnátek földművelésügyi miniszter, hogy a megye öt évre – ahogy fogalmazott – kiütötte magát az uniós támogatásokból. Nem kap pénzt a másod- és harmadosztályú utak javítására, de a nyugdíjasotthonok vagy a gyermekotthonok működtetésére sem. "A Besztercebánya megyében élőknek ezt tudomásul kell venniük. Ez az eredménye annak, hogy azt választották a megye élére, akit. Sok sikert kívánok a megyének, de pénz nélkül" - mondta akkor a miniszter. Úgy tűnik, Pozsonynak ez a döntése is a visszájára sült el.

Meglepő választási lista
Kotleba tavaly decemberben mutatta be választási listáját, amelynek legnagyobb meglepetése az volt, hogy helyet kapott rajta Ján Cuper, a pozsonyi Komensky Egyetem jogelméleti tanszékének oktatója, aki egykor a Vladimír Meciar által fémjelzett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) képviselőjeként ült a parlamentben, és botrányos megnyilvánulásairól volt ismert. 2005-ben ittasan okozott balesetet, mivel azonban mentelmi joga volt, ezért a jogosítványát sem vonhatták be. A parlamentbe nem kerül be, mivel a lista 25. helyén végzett. A 44. helyet Rastislav Rogel színész foglalta el, akit náci jelszavak használata miatt állítottak bíróság elé – írta az Új Szó. A listán többen szerepeltek a Rodobrana.org című szélsőséges honlap szerzői közül, illetve helyet kapott rajta Kotleba két testvére, Martin és Marek is, akiket a pártvezér pozícióhoz juttatott a besztercebányai megyei hivatalban.