Igaza van lényegében Kósa Lajosnak: az újságírók pofátlanok. Folyton azt kérdezik, amit ők akarnak kérdezni, s nem azt, ami a politikusnak ínyére van. Csupa olyasmit képesek (már, aki) tudakolni – és ráadásul magnóra rögzíteni –, amire a politikus nem szívesen válaszol, s teszik ezt azzal az ürüggyel, hogy a közvéleményt érdekli. Holott a politikus azt szeretné, hogy a publikum figyelme arra irányuljon, amire ő akarja irányítani, s ezért joggal tekinti a – neki nem tetsző kérdéseket feltevő – újságírót okvetetlenkedőnek. De sajnos a ráirányuló kamerák előtt tanácsos valamit válaszolnia az akár kínos kérdésre is, hogy gyakran éppen a rossz, kitérni próbáló felelettel zúdítson még nagyobb bajt a saját nyakába. Persze, csakis szabad országokban, demokráciákban, amelyekben nem lehet szájkosarat rakni a faggatózókra. Washingtoni tudósító koromból emlékszem a sztentori hangú Sam Donaldsonra, az ABC tévéhálózat fehér házi tudósítójára, az elnökök, leginkább Reagan rémére, aki még a helikopter zúgását is túlharsogva volt képes odakiáltani: és ahhoz mit szól, hogy…? S ez elől még az exszínész – süketséget mímelő – füléhez tett kezével is csak elvétve lehetett kitérni, muszáj volt mondani valamit.
Akkor is, ha addig történetesen másról volt szó. Amint olvasom, Kósa „tematizálná” a sajtóval való találkozásokat, nem lehet bármikor bármire rákérdezni (és lefogadhatjuk, hogy a kínos témákra soha sem kínálnának alkalmat). Hogy úgy van! Itt volt például szegény Bill Clinton, aki 1998 januárjában a Fehér Ház ovális irodájában fogadta Jasszer Arafatot, s a tudósítókat beengedték úgynevezett „fotózási alkalomra”, de ilyenkor persze nemcsak a kamerák csattogtak, hanem a kérdések is záporoztak. S bizony pislogott is szegény palesztin főnök, amikor az amerikai elnöknek feltették a kérdést: „Bocsánat, hogy ez iránt érdeklődöm, amikor önök a Közel-Kelet fontos ügyeivel foglalkoznak, de tudná tisztázni, uram, számunkra azt, hogy pontosan milyen viszonyban volt Ms. Lewinskyvel…?” Clinton válaszával belekerült abba az ördögi körbe, hogy nem volt szexuális viszonya „azzal a nővel”, s amiből aztán elnökper lett. S máig sajnálhatja, hogy akkor és ott nem Kósa Lajos szabta meg a szabályokat.