Kedves Viktor bácsi!

Én már abban a korban vagyok, hogy az iskolában a kötelező „Erkölcstan” óráin is részt kell, hogy vegyek, ezen kívül hitoktatáson már elsős korom óta. Mindkét órán, a tanár nénitől és plébános úrtól, azt hallom, hogy hazudni és lopni nem szabad. A televízióban viszont, ennek az ellenkezőjét, és hogy ez csak a magunk fajtára vonatkozik, önökre meg nem. A miniszterelnök bácsi és családja és a széles körű, rokonság, baráti kör pedig a már a fél országot, ellopták, luxus körülmények közt élnek. A falunkban viszont akinek van munkája, az viszonylagos szegénységben, akinek meg nincs, az mély szegénységben tengeti életét Amíg volt téesz, addig mindenkinek volt munkája és jutott a kenyéren kívül másra is. A téesz megszűnésekor, aki kapott kárpótlást, az a bevitt vagyona után nem földet kért vissza, hanem mezőgazdasági gépeket. Így a volt cseléd, aki csak a munkaerejét vitte be, az visszasüllyedt a nyomorba, és ma már az újgazdag földbirtokos földjét műveli, éhbérét. Én és a családom szerencsés helyzetben vagyunk, mert a nevelőapám kovács, most a földbirtokosok gépeit, és nincstelenek ásóit, kapáit javítja. Így, mi nem éhezünk, mint a falu nagy többsége. A házak félig lakottak, mert nincs tüzelő a házak fűtésére, és inkább a melléképületekben húzzák meg magukat. Fát lopni pedig nem akarnak. Magamról annyit, hogy a szüleim ottfelejtettek a klinikán, mert túl fiatalok voltak és nem voltak felkészülve a fogadásomra. A bőröm egy kicsit barnábbra sikerült, mint az osztálytársaimé, de ez eddigi életemben nem okozott problémát. Az iskolában igyekeztem a legjobbak közé tartozni, mert a nevelőapám azt mondta, csak így lehet az életben boldogulni. Ilyen körülmények közt élünk mi a kis falunkban, és mit hallunk Viktor bácsitól? Hogy ebben az országban még nem halt éhen senki. Az igaz, mert, segítjük egymást, ki evvel, ki avval. Nem tudom, higgyek-e a plébános úrnak az erkölcsről, szóló prédikációjakor. Úgy látszik, elfelejtette, hogy mi a felebaráti szeretet, mert a falunkon átvonuló menekülteknek - akiket ő migránsoknak nevez -, még egy pohár vizet se volt hajlandó adni. Annak a szomjazó anyukának sem, aki magával vonszolta a gyerekeit. Így élünk mi a kis falunkban, és ennyit az erkölcsi és vallási nevelésről.