Fejcsóválva olvastam Varga Domokos György e munkáját. Megvallom, semmivel nem tudtam belőle azonosulni. Az antiszemita történelemhamisítása egyenesen elborzasztott. Azt írja: „a zsidók érzékenyebbek a virtuális térbeli támadásokra, pl. holokauszt(mítosz)tagadás, melyre azonnal ugranak, szemben a holokauszt valóságos, fizikai eseményeivel, melyekben ellenállást alig tanúsítottak, sőt aktívan közreműködtek.” A józan elme nyomban kérdésekkel tiltakozik e „megállapítás” ellen. A holokauszt egésze mítosz lenne? Nem történelmietlen szemlélettel felróható-e a zsidóknak, hogy általában nem álltak ellent a gettósításoknak, deportálásoknak? Mit tehettek volna az öregek, a gyerekek, nők az Einsatzgruppékkal és a helyi – többségi – antiszemita lakossággal szemben? Mi végre tagadja, hogy ugyanakkor voltak gettófelkelések, előfordultak lágerfoglyok lázadásai? A Vörös Hadseregben 2 millió zsidó harcolt a Nagy Honvédő Háborúban. Miért kell azt hazudni, hogy a zsidók közreműködtek a holokausztban? Mi indokolja egyenlőségjelet tenni a kollaborálás és az áldozat kiszolgáltatottságból eredő engedelmeskedése közé? Mi végre a sugallás, a zsidó kollaborálás tipikus lett volna, holott egyáltalán nem volt az? A szerző édesapját, Varga Domokos írót atyai barátomnak tudhattam, őt és feleségét, Stolte Magdolna kultúratörténeti kutatót, mélyen szerettem és tiszteltem. Édesapja elutasította az ebbe a könyvbe foglalt szemléletet. Messze esett az alma a fájától.