A Kalitkás nő párizsi rejtélyei

Három évvel a Musée d'Orsay-beli bemutatkozás után a párizsi Musée du Luxembourgban nyílt kiállítás tegnap este a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének csaknem száz remekművéből, többek között Dürer, Veronese, El Greco, Tiepolo, Cézanne, Rodin, Stuck, Kokoschka, Schiele, Rippl-Rónai, Munkácsy és Vaszary alkotásaiból.

Rippl-Rónai József Kalitkás nője a Luxembourg Kert kerítésén hatalmas plakáton hirdeti a Szépművészeti Múzeumnak a közelben lévő párizsi Musée du Luxembourgban nyílt tegnapi kiállítását. A festmény, úgy látszik, egyre népszerűbb Európában, hiszen tavaly ősszel a milánói Palazzo Reále-ban is kiállították a Szépművészeti egyik remekműveként és ott is nagy sikert aratott. Cécile Maisonneuve a párizsi tárlat - amely egyébként nem csak magyar, hanem jelentős többségében világhírű európai festők alkotásait tartalmazza - egyik kurátora elmondta, a kiállítás plakátjának mindenképp magyar művet szerettek volna választani, másrészt Rippl-Rónai ezt a képet Párizsban festette, így a francia közönség számára közeli lehet, de mivel nem ismerik, ezért az újszerűséget is hordozza. A tárlat létrehozói azt remélik, hogy a Kalitkás nő nagy hatással lesz a párizsi közönségre, nem csak azért mert maga a kép valóban vonzó, hanem mert árad belőle a titokzatosság, a rejtélyesség. A tárlat anyagát magyar és francia szakemberek közösen válogatták. Nem arra törekedtek, hogy egyszerűen a főműveket mutassák be. Inkább azt szerették volna, hogy a különböző európai műhelyek és stílusok párbeszédet, dialógust tudjanak egymással folytatni. Ennek egyik legjellemzőbb példája, hogy egy terembe került Szinyei Merse Pál

Pacsirta, Ferenczi Károly Festőnő és Claude Monet Bárkák című alkotása. Ezek mindegyike asszociációt kelt a szabadtéri festészetre. Egyébként a kurátorok sokáig gondolkodtak, hogy Szinyei Mersétől a Majálist válasszák, vagy a Pacsirtát, végül utóbbi mellett döntöttek és nem bánták meg. Arra is felhívta a figyelmet a kurátornő, számukra is meglepetés volt, hogy különböző nyugat- és kelet-európai mesterek mennyire hasonló tematikákban, illetve eszmék, gondolatok alapján alkottak. És ha már meglepetés, Cécile Maisonneuve számára a legnagyobb meglepetést egy 1410 körüli Szent Dorottya faszobor jelentette, amely a késői gótika egyik mesterművének számít, rendkívül elegánsnak tartja magát a figurát, amelynek különleges a kisugárzása. Elmesélte, hogy bár ezt a korszakot kutatja és a szakirodalomból ismerte, de igazából most fedezte fel és amióta a Magyar Nemzeti Galériában először meglátta, azóta nem tud szabadulni a hatása alól.

Monet 1886-ban festett műve, a Bárkák is a kiállított művek között.

A tárlaton találkozhatunk nagy nevekkel is, például a francia közönség körében is jól ismert El Greco festményeivel, de erre a tárlatra a budapesti gyűjteményből a párizsiak számára valószínű kevésbé ismerteket választották. Ugyanez vonatkozik az olasz Tiepolo műveire vagy Goya itt látható három képére, a Vízhordóra, a Köszörűsre és Manuela Ceán Bermúdez portréjára. Fontos szempont volt az is, hogy magyar alkotókat párosítsanak európai festőkkel, így került például egymás mellé „kéz a kézbe” Munkácsy Mihály Ásító inasa és Messerschmidt ugyancsak ásító alakja, amely a művész „karakterfej" sorozatból való. És ha már a Párizshoz nagyon is kötődő Munkácsy, ő még két képpel van jelen a kiállításon, egyrészt a Liszt-portréval, amelyhez az anyagot biztosító Szépművészeti Múzeum mindenképp ragaszkodott, másrészt a Zálogházhoz készült tanulmányrajzzal, a Köpönyeges férfival. Az alkotás nem akármilyen környezetbe került, hiszen Millet, Van Gogh és Seurat grafikái körében állították ki. Kérdésre válaszolva, hogy például a szintén Párizshoz kötődő Czóbelnek például miért nem állították ki egy művét sem, válaszul elhangzott, hogy bár felvetődött, de mivel az alkotások párbeszédére törekedtek, neki most nem találtak „párt”. Bekerült viszont a magyar művészek közül a már említetteken kívül Bortnyik Sándor, Ferenczy Béni, Vaszary János és Mányoki Ádám alkotása is.

Lapunk kérdésére a kurátor elmondta, hogy a budapesti remekműveket bemutató július 10-ig nyitva tartó kiállításra százezer látogatót várnak, ha a nézőszám elérné a százharminc ezret, az már óriási sikernek számítana. Az előző tárlat egy Fragonard-anyagot bemutató kollekció volt, amelyet például 180 ezren néztek meg. Azt is megkérdeztük, hogy a nyáron esedékes franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokságra érkezőket szeretnék-e megszólítani, de kiderült a párizsi Musée du Luxembourgnak kialakult törzsközönsége van, és elsősorban rájuk számítanak, persze örülnek, ha mások is felfedezik a kiállított remekműveket.

Az is kiderült, hogy a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának, Baán Lászlónak, aki az elmúlt hetekben több viharos ügyben érintetté vált, továbbra is hosszabb távú tervei vannak, hiszen újságírók körében elmondta, a Szépművészeti Múzeum májusban, Csíkszeredában állít ki Péccsel közösen Csontváry-alkotásokat, a 2018 tavaszáig zárva tartó múzeum illetve a Magyar Nemzeti Galéria remekművei pedig ősszel várhatóan Krakkóba, jövő tavasszal pedig Madridba utaznak.