Megértem Orbán Viktort, hogy március 15-én a Múzeum-kertben lengyel és hazai bértapsoncokkal ünepelteti majd magát. Pedig tanulásgos lett volna, ha március 9-én, lakájai, stórmanjai társaságában elballagott volna az Országházból a nem túl messzi Roosevelt térre (ideiglenesen Széchenyi tér), ahol a Quaestor károsultak tüntettek. Hiába várt volna a miniszterelnök az övéi körében megszokott vastapsra, ájult csodálatra.
Éppen egy éve, hogy nyilvánosságot kapott az elmúlt évtizedek legnagyobb szélhámossága. A Fidesz és kormány köztelinek tartott Quaestor bróker cég 210 milliárd forinttal nem tud elszámolni azóta sem és sem az ügyészség, sem a rendőrség, sem a felszámolók nem tudnak, vagy nem akarnak számot adni arról, hol az az irdatlan összeg, ki mennyit, hogyan, hová tett el 32 ezer ember megtakarításából, illetve mekkora vagyon lelhető föl. Hát erre emlékeztek, emlékeztettek a Quaestorosok.
A miniszterelnök és köre által lenézett "kisemberek" torokszorító történeteket meséltek magukról és sorstársaikról. Tönkrement életek, egzisztenciák, betegségek, öngyilkosságok szegélyezik ezt az egy évet, amióta a Quaestor károsultak többsége hiába várja, hogy valaki kártalanítsa őket.
Lehet, hogy Orbán és Habony Árpád marketing guru hülyének nézi ezeket a szerintük egyszerű embereket, akiket folyamatosan bolonddá lehet tenni és a végtelenségig lehet hitegetni. Hát nem. Ezek a mindenükből kiforgatott emberek üzentek is a pökhendi hatalomnak. Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak című versével, hangfelvételről Mácsai Pál előadásában. Talán érdemes lenne egy percet rászánni és így március idusa előtt elgondolkodni ezen az üzeneten - ha még képes erre a nehéz feladatra valaki a címzettek közül.
Orbán Viktor megnyilatkozásai arról árulkodnak, hogy a felcsúti oskola egykori diákja a magyar és történelem óra helyett is a faluszéli libalegelőn kergette a bőrt, ezért is sikeredett roppant hiányosra a műveltsége. De ha már az irodalomról és Petőfiről szó esett, egy másik Petőfi verset ajánlok a figyelmébe. A címe "A nép nevében". Kezdje az elején: "Még kér a nép..."
