Előfizetés

Kesernyés Csokoládé

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2016.03.10. 06:46
Omar Sy és James Thiérrée a vándorcirkusz porondján, ahonnan a siker csúcsára jutnak FORRÁS: MOZINET
Franciaország első fekete bőrű bohócáról szól a Csokoládé című életrajzi film, amelynek címszerepét az Életrevalókkal közkedveltté vált Omar Sy alakítja az 50 évesen színészből rendezővé avanzsált Roschdy Zem rendezésében.

Ahhoz képest, hogy igaz eseményeken alapul a Csokoládé című életrajzi film, a történet igyekszik nem túl komoly fájdalmakat okozni a nézőknek. Pedig valószínűleg lenne mivel, ugyanis a film főhőse az első fekete bőrű bohóc, aki Csokoládé becenéven Franciaországban cirkuszporondra léphetett és a bőrszíne miatt nem csak óriási népszerűséget szerzett, hanem megalázó helyzetekbe is keveredett.

A francia filmnapok programjában érkezett a magyar mozikba Roschdy Zem rendezése. Zem elsőfilmes rendezőnek számít, noha színészként veteránnak mondható, rengeteg szerepben állt kamera elé. Többszörös César-díjra jelölt, és 2006-ban A dicsőség arcai című filmjéért Cannes-ban legjobb színész díjat nyert. Első filmrendezésén erősen érződik is a színészi munka iránti különleges érzékenysége, ami magának a filmnek nem mindig tesz igazán jót. Egy erős, kemény, az emberi méltóságot érintő témából ugyanis amolyan ellágyulós, szívhez szóló, hol nevettető, hol könnyzacskókra apelláló sztorit kerekít ki a vásznon, az érzelmes meséket kedvelő nézők legnagyobb örömére. Ugyanakkor két remek színészi alakítással is meglepi a közönséget. A két főszereplő belső eleganciájának köszönhető, hogy csak érzelgős a film, de nem hamis vagy hazudós. Az éjfekete bőrű Omar Sy ragyogó pillantása, életteli, vidám személyisége, szinte gyermekien ártatlan naivitása lefegyverző a Csokoládénak becézett néger bohóc szerepében. A legkisebb ravaszság sincs a karakterében, mintha a természet gyermekeként fel sem fogná, hogy a társadalom, amely körülveszi, imád tapsolni neki, de valójában nem nézi embernek.

Az első franciaországi néger bohóc alakítóját, Omar Syt a mozinézők az Életrevalók börtönből szabadult fiatal srácaként szerették meg Európa-szerte. Bohóc szerepében is a korábbihoz hasonlóan mély és szoros barátság fűzi egy nála társadalmilag feljebb álló, idősebb férfihez, a mesteréhez, aki kiemeli a szinte szó szerint érthető állati sorból. Aki kiemeli Csokoládét a porond művészeinek csúcsára, a francia cirkuszművészet egykori híressége, Footit bohóc. Az ő figurája James Thiérrée játékában súlyos, komor egyéniség, aki pontosan érti a nevettetés összetett lényegét, a bohóc sors igazi tétjét, a cirkusz éltető és gyilkos sugárzását. Mint foglalkozása tehetséges profija, ő látja meg a vándorcirkusz rongyos sátrában fellépő néger fiú tehetségét.

Az alapszituáció a szokásos: a fekete bőrű ugra-bugra fiút épp olyan állatnak tekinti a környezete, mint a majmot, „akivel” fellép, s aki mellett eljátssza ő a veszedelmes vadmajmot. A tapasztalt Footit-nak köszönhetően bohóckettősük olyan átütően szokatlan, annyira kiugróan szórakoztató tréfákkal lép elő, hogy a rongyos vidéki trupp után Párizs legnagyobb, fényes cirkuszának porondján lesz belőlük a francia főváros kedvenc bohóckettőse. Ennek köszönhetően jó pár mulatságos jelenetet idéz fel velük a film.

Roschdy Zem rendezéséből talán a hangsúly hiányzik legjobban, amivel ki tudná emelni az egyformán érdekes és egyformán szórakoztató jelenetek közül azt, ami igazán súlyos gondolat, ami meggyőzően érzékeltetné, mit jelent egy megalázó helyzetben ráébredni a saját emberi voltunkra. Adott egy nyomorult rabszolgasorból szökött néger kisfiú, aki Kubából valamilyen csoda folytán átjut a 19. század végi Franciaországba, ahol egy majommal keresi a kenyerét, maga is eljátszva a majmot. Aztán hirtelen felkapja a siker, a rengeteg pénz, az ismertség – és nem tud ezekkel mit kezdeni. Csak az csábítja, ami közvetlenül adott: a pia, nők, szerencsejáték lesz az élete. Egy rövid idő a rácsok mögött azonban összehozza egy másik fekete bőrű kubaival, aki Csokoládé sikerében meglátja a megalázó megkülönböztetést, a fehér ember lenézését.

A 20. század első évtizedében járunk, és Csokoládé ráébred, a nagyérdemű azért tapsol, mert a fehér bohóc minduntalan felpofozza, fenékbe rúgja, megalázza. Miközben Párizs népe örömmel üdvözli az utcán, a gyerekek rajonganak érte, egy plakáton nyíltan fekete majomként rajzolják meg, mert így jobb üzletet ígér személye a porondon. A hangos siker és a belső harc az igazi önbecsülésért – ezt a kettősséget nem feszíti egymásnak igazi drámaként a film. Mesél egy különös szerelemről, szakításról a cirkusz világával, a nagy szerepálomról Shakespeare Otellójáról, ami valóra válik, de ezzel összeomlik Csokoládé teljes élete. Hogy mennyi a személyes vétség ebben s mennyi a társadalmi előítéletek átka, abban meghagyja a mesét a bizonytalanság mezsgyéjén billegni a film.

Tisztességes szándékkal, színesen és szórakoztatóan mesél a Csokoládé, de mégsem üt át a kerekdedre fogalmazott jeleneteken az az erős emberi dráma, amit olykor erős didaktikával belesző a film a szövegbe. Csokoládé sorsa pedig igazán kivételes: polgári nevén Rafael Padilla-ként ő az első fekete bőrű, aki francia színpadon Shakespeare-t játszik. Bohócként olyan magasra emelte a siker, hogy maga választhatja meg a vágyálmát, Othellót. Hogy a fellépését hogyan követi őrületes bukás, hogyan kapják el szerencsejátékos adóssága miatt a verőlegények, s hogyan kerül a mély nyomorúság legaljára, azt a film eléggé összecsapja. A végső tüdőbajos jelenet határozottan tapintatlanul támadja a könnyzacskókat. De tény: egy eddig el nem mesélt történettel lettünk gazdagabbak.

(Csokoládé ***).

Pákh Imre bírósághoz fordul a Golgota védetté nyilvánítása miatt

Bírósághoz fordul a Golgota című Munkácsy-kép védetté nyilvánítása miatt a festmény tulajdonosa, Pákh Imre. 

A New Yorkban élő műgyűjtő telefonon elmondta: ameddig védett a kép, addig letakarva marad a debreceni Déri Múzeumban. Hozzátette: a Forster központtól arra is van engedélye, hogy a Golgotát elszállítsa a múzeumból, de - mint kijelentette - nincs ilyen terve.  A Munkácsy-trilógia tulajdonában álló darabjának további bemutatását augusztus végén tiltotta meg Pákh Imre, a képet akkor letakarták a Déri Múzeumban. A műgyűjtő a Golgota védetté nyilvánításáról szóló novemberi határozatot megfellebbezte, de a döntés a napokban jogerőssé vált.

Újabb budapesti étterem kapott Michelin-csillagot

Publikálás dátuma
2016.03.09. 15:55
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Újabb budapesti étterem, a Vigyázó Ferenc utcai Costes DownTown kapott Michelin-csillagot, ezzel Budapesten már öt ilyen vendéglátóhely van.

A Costes DownTown tavaly júniusban nyitott meg a Vigyázó Ferenc utcai Prestige Hotel Budapest épületében és már a legnagyobb hazai étteremkalauz, a Dining Guide versenyén is a legjobbak közé sorolták. Az étterem séfje Tischler Petra és Tiago Sabarigo - közölte az étterem kommunikációjával foglalkozó cég.

"Izgalommal vártuk a Michelin Kalauz megjelenését, de legfőképp azért, hogy a séfváltás miatt a Ráday utcai Costesszel minden rendben lesz-e. Arra nem is gondoltunk, hogy a Costes DownTown miatt is örülni fogunk" - idézi a közlemény Gerendai Károlyt.

Az összegzés szerint a Costesek társtulajdonosa büszke arra, hogy Tischler Petra és Tiago Sabarigo mellett a Costesnek első Michelin-csillagot szerző és mindkét étterem szakmai irányítását továbbra is segítő Miguel Vieira utóda, Palágyi Eszter is kiérdemelte a Michelin csillagot. Palágyi Esztert a Dining Guide versenyén Az év séfje díjjal jutalmazták.

Az első Michelin-csillagot 2010-ben a Ráday utcai Costes étterem érdemelte ki, a következő évben a Vörösmarty téri Onyx, 2014-ben a belvárosi Borkonyha, tavaly a XII. kerületben található Tanti került a listára.  A Michelin Kalauz az ismert francia gumigyár gondozásában jelenik meg és a francia gasztronómia bibliájaként tartják számon. A híres csillagokat névtelen ellenőrök ajánlása alapján osztják ki, akik az ételek megkóstolásán kívül alaposan szemügyre veszik az étterem konyháját, edényeit, evőeszközeit, poharait és a mellékhelyiségeket is.