Tibetben sokan nem ismerik saját pontos születési időpontjukat, ezért március 10-ét jelölik meg pontos születési dátumuk gyanánt. Kína ugyanis 1959-ben ezen a napon vonult be hadseregével a tartományba, s annak székhelyére, Lászába. Bár eredetileg úgy látszott, békés lesz a hatalomátvétel, egyre több helyi tiltakozott a kínai jelenlét ellen. Az indiai száműzetésben lévő tibeti kormányzat adatai szerint összesen 80 ezren vesztették életüket az összecsapásokban.
Azóta a legnagyobb tüntetéseket is március 10. környékén tartották meg. Így volt ez 1989-ben éppen úgy, mint 2008-ban. Amikor nyolc éve két kolostor, a szerai és a drepungi összes buddhista szerzetese az utcára vonult, a teljes kínai vezetés Pekingben ülésezett, s a parlament ülésszakán vett részt. A tüntetésekkel használták ki azt a hatalmi vákuumot, amit a tartományi vezető ideiglenes eltávozása idézett elő. A szerzetesek többször ülősztrájkot is tartottak abban az évben, ám ezeket a békésnek induló akciókat is vérbe fojtották.
A 2008-as hibákat most nem akarja megismételni a kínai vezetés. A következő években egyébként egy sor ellenzékit kihallgattak, bebörtönöztek. Lászát szinte elvágták a külvilágtól. Ezúttal is rendőrök sora lepte el a várost, ők próbálják megelőzni a tiltakozó megmozdulásokat és önégetéseket. Hírek szerint a regionális repülőtérről sem egyszerű bejutni a tartományi székhelyre a gyakori rendőri ellenőrzések miatt.
A külföldi turistáknak is tartaniuk kell magukat a szigorú előírásokhoz. Csak idegenvezetővel és saját sofőrrel kereshetik fel a várost, s egy előre meghatározott szállodában vehetnek ki szobát. Akárhová nem juthatnak el, mert programjukat előre egyeztetniük kell a hatóságokkal. Több településre el sem juthatnának, mert Tibetben városokat zártak le a politikai feszültségek miatt. Márciusban például 2008 óta Lászába egyetlen turistát sem engednek be. Sőt, 2016. február 26. óta a teljes Tibeti Autonóm Tartományt is lezárták, s várhatóan csak áprilisban engednek majd be ismételten turistákat.
Az önégetéseknek azonban nem tudják útját állni. S nemcsak a tartományban, hanem azon kívül sem. A kínai vezetők kemény fellépése óta is 145-en éltek a tiltakozásnak ezzel a módjával. Az eltelt két hét folyamán eddig két tibeti gyújtotta fel magát: február 29-én a 18 éves Kalszang Vangsu nevű szerzetes a tartomány keleti részén, Nyarongban. Akciója során Tibet függetlenségét követelte. A kórházba szállítás során halt bele sérüléseibe.
Ugyanezen a napon Indiában gyújtotta fel magát egy ifjú, mindössze 16 esztendős diák, Dorje Cering – írta a Der Standard. India északi részén, egy tibeti telepen élt, s ő is meghalt néhány nappal akcióját követően. Videófelhívást hagyott az utókorra. „Az az oka annak élő fáklyává változásomnak, hogy Tibet 1959 óta megszállt terület. Tegnap úgy éreztem, az egyedüli kiút számomra az, ha felgyújtom magam” – hangzott a drámai dokumentum. Az amerikai demokraták elnökjelöltje, Hillary Clinton is együttérzését fejezte ki az áldozatokkal, s úgy fogalmazott, „a fiatalember halála nem volt hiábavaló”.
Tibet északi részén, Ngabában március 3-án őrizetbe vették a 33 éves Bhumo Mangát. Bűne az volt, hogy magasba emelte a dalai láma portréját. Emellett pedig a Tibet megszállását elítélő jelszavakat ismételgetett. Hozzátartozói sem tudják, hol őrzik a férfit.
Rendkívüli a feszültség Hszincsiang tartományban is, annak vezetője, Csang Hun-hszian azonban azt közölte, minden a legnagyobb rendben van. E területen az eltelt években szintén több véres összecsapás történt, elsősorban a han kínaiak és az ujgurok között. A tibetiek általában egyáltalán nem is utazhatnak a tartományba, illetve a hszincsiangi illetőségűek sem utazhatnak a Tibeti Autonóm Tartományba. Csang mindenesetre Pekingben újságírók előtt azt közölte, hogy „jelentősen csökkent a terrorista bűncselekmények száma a tartományban”.
A dalai lámát gyanítják a háttérben
Tibetben elsősorban 2009 óta nőtt meg az önégetések száma. Különösen 2012-ben vált drámaivá a helyzet, amikor novemberben 23-an gyújtották fel magukat. A pekingi vezetés számára rendkívül kínosak ezek az esetek, s a kínai kormányzat meglehetősen élesen reagál a tiltakozások e formájára. Tibet pártvezetője egy ízben kijelentette, hogy a "gyilkosságok" mögött a "dalai láma és klikkje áll". A vallási vezető és a külföldön élő "szeparatisták mások életével játszanak saját politikai céljuk megvalósítása érdekében" - hangzott a nem túl kiegyensúlyozott helyzetértékelés a kommunista vezetőtől. Hasonlóképpen vélekedett a tibeti Gannan körzet rendőrsége is, amely úgy foglalt állást, hogy az önégetéseket "ellenséges bel- és külföldi erők gerjesztik", csak azért, hogy a "dalai láma klikkje leválassza Tibetet Kínától".
Szintén a dalai lámát gyanította a háttérben egy a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozó kínai szakértő, Hsziong Pei-kun, aki úgy véli, miután a vallási vezetőnek nem sikerült valóra váltania politikai terveit, "lázadást" akar szítani a tartományban. Elismeri ugyanakkor, hogy az indiai száműzetésben élő dalai láma befolyása továbbra is igen jelentős Tibetben. Hsziong szerint a vallási vezető ugyan nem nyilatkozott az önégetésekkel kapcsolatban, egy ízben "bátor cselekedetnek" nevezte azt. Nehéz megállapítani, kik azok, akik az önégetés mellett döntenek. A tartományból ugyanis kitiltották a független újságírókat. Így csak a külföldön élő tibetiek elmondásából lehet némi képet kapni. Nem mindegyik önégetést, amelyről az ő hírforrásaik beszámolnak, erősítik meg a kínai hírközlő szervek. Az öngyilkosságokat elkövetők nevét ismerik, motivációjukat azonban nem. Így nem könnyű megadni a választ arra, mért döntenek az önégetés mellett kisgyermekes anyák? Miért ennyivel fontosabb számukra Tibet függetlensége, mint gyermekeik felnevelése? Kínai állítás szerint olyan személyekről van szó, akiknek kisiklott az élete.
Teljesen másként vélekednek erről a külföldön élő tibetiek, akik szerint az egész kérdés megoldása kizárólag Kínán múlik, hiszen Peking vaskézzel lép fel a tibetiekkel szemben. Feltűnő, hogy az áldozatok nagyrészt fiatalok, 17-40 év közöttiek, akik nem élhették át a kulturális forradalom borzalmas időszakát. Mindannyian már úgy nőttek fel, hogy Tibet Kína része volt. Az önégetések nagy részét olyan tartományokból - Csinghajból, Kanszuból és Szecsuánból - jelentették, amelyek korábban, a kínai hatalomátvétel előtt tartoztak Tibethez. Ennek az lehet az oka, hogy az autonóm tartományt sokkal keményebben őrzik, mint a többi régiót. A hatmillió tibeti több mint a fele él a Tibeti Autonóm Tartomány határain kívül. Egy Indiában élő tibeti politikus arra kérte honfitársait, ne folyamodjanak ilyen drasztikus megoldáshoz. A dalai láma saját bevallása szerint is nehéz helyzetben van, hiszen ha támogatja az akciókat, azzal Kínát hergelné, ha viszont elítélné, kivívná az áldozatok családjainak bírálatát. Így inkább nem szólal meg az önégetések ügyében. A kínai hatóságok azt kapták feladatként, hogy minden erejükkel akadályozzák meg az önégetéseket. Ezért rendkívül szigorú biztonsági intézkedéseket léptettek életbe, s állandó megfigyelés alatt tartják a kolostorokat, a szerzeteseket. Kínai turisták korábban arról számoltak be, hogy Szecsuánban, ahol a legtöbb önégetés történt, mintha rendkívüli állapot lenne érvényben.