Ismét egyre többet cikkezik a francia sajtó Hollande elnök és Julie Gayet művésznő viszonyáról. A korábbi francia államfők intim kapcsolatai azért keltettek csekélyebb figyelmet, mert jobbára eseménytelenek voltak. De Gaulle tábornok mélyen vallásos volt, házasságát Tante Yvonne-nal, az ország bűbájos Yvonne nénijével példásnak tartották, mindenki imádta őt. Mitterrand telhetetlen szoknyavadász hírében állott, jóllehet hitvesét Danielle-t bölcs, asszonyként ismerték, és csinosnak is tartották, ez a férjét mégsem nagyon tartotta vissza a sorozatos gáláns kalandoktól. Sarkozy egy ideig azért nem lett riportok témája, mert első házasságát sokáig kiegyensúlyozottnak tartották, mégis elvált, második frigye Carla Brunival viszont azért volt sokáig téma, mert a hölgy nem csupán legendás szépség, hanem világhírű filmsztár is. François Hollande soha nem kötött házasságot, mindig (eddig három alkalommal) élettársi viszonyban élt kiszemelt párjával.
Akkor miért a leleplezőnek szánt kötet? A két társszerző, egy úr és egy hölgy élethivatása ad választ a kérdésre. Mindketten újságírók, jobboldaliként számon tartott lapok munkatársai, Monsieur a Le Figaróé, Madame a Marianne női hetilapé, a szándékuk alapvetően politikai természetű, mondhatni inkább „jellemábrázolásra törekedtek”. Hollande magánéletében valaha botrányok, föltűnő érdekességek nem voltak, a politikán túl inkább visszafogottnak tekinthető. Tény, hogy eddigi négy gyermeke egyetlen nőtől, házasságon kívül született, de Franciaországban ez nem rendkívüli. Az első élettárs, a Ségolene Royal ma is aktív politikus, szétválásuk ellenére a jelenlegi kormánynak a második legbefolyásosabb személyisége, a környezetvédelmi ügyek csúcsminisztere. Nyolcgyermekes katonatiszt leányaként született, ők ketten a szocialista mozgalomban, a pártban ismerkedtek össze. Későbbi szétválásuk mégis meglehetősen nagy föltűnést keltett, mert Hollande akkor szakított nyersen és egyoldalúan, amikor államfő lett, az Élysée-palotának egy ideig magányos lakója lett, női partner nélkül.
A család fölbomlása jobbára a már felnőtt négy gyermeket érintette fájdalmasan, annál is inkább, mert édesanyjuk a Francia Szocialista Pártban továbbra is François szoros munkatársa maradt, láthatóan nagyobb harag nélkül. A későbbi elnök Valérie Trierweillerrel, a kétségtelenül csábító szőke szépséggel, a Paris Match újságírónőjével magánúton ismerkedett meg, és tagadhatatlanul föltűnést keltett, hogy őnagysága nagyon gyorsan költözött be az államfői palotába. Az is, hogy igényt tartott a nem hivatalos elismerésre, jogcíme nem volt rá ugyan, de a kívánatosnál viszonylag többet óhajtott szerepelni, mutatkozni, hallatni magáról. Ennek lett aztán viszonylag igen hamar a következménye, hogy föl is út, le is út, költöznie kellett, az idillnek vége szakadt. Nem teljesen érzelmi vonatkozások nélkül, mert ugyancsak igen gyorsan fölbukkant az új partner, a másik szőke dáma, Julie Gayet, a művésznő. A közhiedelemmel ellentétben nem filmsztár, inkább olyan második vonalbeli epizódszereplő, a szakma szerint a hírnevét nem is annyira alakításai alapozták meg, inkább produceri szemfülessége. És ami a kapcsolatot illeti, talán mindennél többet nyomott a latban politikai elkötelezettsége, őszinte és mélységes szocialista hite.
Alighanem ennek is döntő szerepe volt abban, hogy két fiúgyermekének atyját, argentin származású férjét gond nélkül faképnél hagyta, és ha a fáma igaz, mély érzelmekkel köti magát Hollande-hoz. Esztétikai vonatkozás alighanem sok nem lehet kettőjük viszonyában, jóllehet elragadtatással szól mindig a társáról, de azzal a kicsit csúfolkodó megjegyzéssel is, „a barátom jó étvágyú, ínyenc, de rossz ízléssel öltözködő férfi”. Amióta fölfedezték egymást, két még kiskorú fiával él párizsi otthonukban, többnyire ő látogat az Élysée-palotába, nem is csekély időt tölt ott, kivált hétvégeken. Trierweilerrel ellentétben soha nem igyekezett „bennlakó” lenni, viszont sokszor látja vendégül kivált az éjszakai órákban az elnök urat, aki nem is leplezi kiruccanásait, sőt, nem is kerülve az esetleges pletykát, a szolgálati sofőrrel viteti magát. Amióta Párizs a tavalyi terrortámadások óta nem számít annyira biztonságos helynek, Hollande elnök állítólag azt is vallja, hogy a hölgynél nagyobb biztonságban érzi magát.
Néha kegyes csalásokat is igénybe vesznek. Hollande bejelenti, hogy vidékre távozik „hivatalos útra”, de egyes hétvégeken, jobbára politikai barátoknál vendégeskednek, az érintetteken kívül általában senki se tudja, hol. A Le Figaro és a Marianne két újságírója a kötetében udvariasan tartózkodik attól, hogy a magánéletbe illetlenül és indiszkréten avatkozzék be, más források azonban, jól értesültségük fitogtatásával kérkedő bulvárkiadványok világgá kürtölték, hogy a művésznő a közelmúltban nőgyógyászt keresett föl, aki alapos vizsgálat után megállapította, örömteli változás várható a kettős életében, gyermekáldás ígérkezik. Mások megjegyzik, Hollande, aki hölgykapcsolataiban eddig mindig mellőzte az illetékes hatóságokat, most állítólag mégis azt tervezi, hogy 2017 decemberében csak fölkeresik az anyakönyvvezetőt, frigy készül. A dátum azért is érdekes, mert politikailag mind valószínűbbnek látszik, a mai elnök akkor már nem lesz államfő, bár akadnak olyanok is, akik Hollande-ban nagyobb politikai tehetséget vélnek fölfedezni, minden borúlátás ellenére úgy vélik, végül csak fölibe kerekedhet vetélytársainak. A házasság állítólag akkor is meglesz, és megtörténhet, a rajongó Julie Gayet művésznő megkaphatja a Madame la Présidente titutulust.
Az elnök és Julie Gayet viszonyáról szóló könyv megjelenése a lapok címoldalán FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MARC PIASECKI
És akkor van még egy egyáltalán nem kényes, de érdekes epizódja a liezonnak. Julie Gayet elismert személyes érdeme, ellentétben elődjével Valérie Trierweilerrel, hogy esze ágában sincs bármire is elkötelezni párját, a közelében hivatalos minőségben akármilyen szerepet is betölteni. Hollande köztársasági elnökként rengeteget utazik, fölbukkan itt-ott vagy távoli földrészen rejtező francia földön, vagy külföldi államfő meghívására hivatalos látogatást tesz bárhol is. Ilyen alkalomra minisztert, diplomatát visz magával kísérőül, de magánjellegű hölgyet soha. Az ellenben ugyancsak része az államfői kötelezettségeknek, hogy az Élysée-palotában fogadnia kell más országok vezetőit, gyakran koronás főket is, és ilyenkor a protokoll megkívánja, hogy nem a tárgyalóasztalnál, de a világhírű francia konyha csemegéivel kérkedve, a kedves lakomán hölgy is legyen jelen. Nos, Hollande meglelte a megoldást. Eléggé illetlen hajdani lelépése ellenére fokozatosan helyreállt remek kapcsolata Ségolene Royallal, aki bölcs és okos nő, hiszen ez a viszony a szocialista pártban sem szűnt meg. Például a spanyol király párizsi látogatásakor is ő volt jelen a kellemes estén, ráadásul kiváló nyelvtudásával, páratlan műveltségével mindenki nagy megelégedettségére. És gondot ez nem okoz a másik okos asszonynak, a mostani szívbéli társnak, Julie Gayet-nek sem. Esze ágában sincs féltékenykedni, tudomásul veszi a helyzetet.
Ami pedig a „leleplező” könyvet illeti, korai bármit tudni is arról, milyen népszerűségnek örvend a boltokban, kapkodják-e, vagy csupán mérsékelt érdeklődést ébresztett. A francia sajtó nemigen foglalkozik vele, még recenziókban sem, kivéve a Le Figarót, ami érthető, hiszen a munkatársa az egyik szerző. És noha ez a lap csakugyan elegánsan konzervatív, 2017-ben Hollande talán az egyik fő ellenfél lehet, és mindig időszerű megkísérelni idejekorán kellemetlen helyzetbe hozni őt.
