Azzal kezdeném: ez a mostani apparátus nem nevezhető Magyarország, csak a Fidesz és kapcsolt részei kormányának. Napról-napra bizonyítja, csak egy párt és annak rokonszenvezői érdekeit képviseli. (Mielőtt bárki szememre veti, hogy nem szóltam a KDNP-ről, rögtön elmondanám: ezt a bólogatójánosokból álló egyletet akkor lehetne pártnak nevezni, ha részt venne – önállóan! – bármelyik választáson, és bebizonyítaná, joggal állítja magáról, hogy keresztény. Erre eddig kísérletet sem tettek, nem is fognak, hisz azonnal nyilvánvaló lenne, hogy „a király meztelen”.) De továbbmennék: ez az egyik legpocsékabb kormány, amely ebben a kis országban valaha is tevékenykedett. Sokszorosan bizonyítja, hogy nem az állampolgárok, hanem a fideszesek javát szolgálja. Ennek érdekében meg kellett teremtenie a következmények nélküli országot, amelyben tüstént vád alá helyezik a másként gondolkodót, de rokonszenvezőikben még apró hibát sem találnak. Megszegik a maguk által hozott törvényeket, mint a földügyekben? Sebaj, máris kész a recept: dolgos gazdának álcázzák a milliárdost. Szétosztják a trafikokat? Hiszen ezek hozzáértő üzletemberek! Ötöt kapott némelyik? Ő egyenesen a dohányboltok működtetésének zsenije. Csaláson kapták a Fidesz-kádert? Legalább akadnak ügyes vállalkozók. Kommunista volt? Annál hűségesebben szolgál minket. (Ez különben így is van.) Ha ez a kormány a magyarok kormánya volna, nem nézné tétlenül a mély-szegénységben élők seregét. Nem szivattyúzta volna ki a pénzt az egészségügyből, hanem kórházakat renoválna, érdemeik szerint becsülné az orvosokat, ápolókat, kisegítőket. Nem a látványsportok támogatására szánna milliárdokat, lemondva adóforintok sokaságáról, hanem renoválná a hulló vakolatú, vizesedő kórtermeket. Nem a fideszes vezetőknek építene pályákat, hanem a magyar embereknek rendelőintézeteket. Nem a haverok és szolgák zsebét tömné, hanem azokét, akik jól és eredményesen dolgoznak. A magyarok kormánya nem védené körömszakadtáig az oktatásügy vízfejét, hanem tévedését belátva (bár, mint tudjuk, a Fidesz tévedhetetlen) sürgősen megszabadulna tőle. A magyarok kormánya nem titkolózna, nehogy a magyaroknak fogalma legyen, mi történik az adóforintjaikkal. A magyarok kormánya nem sumákolna, hazudozna, nem védené a törvényt megszegőket, hanem nyílt és őszinte volna, ahogy a családokban szokás. A magyarok kormánya nem uszítaná vérebeit a másként gondolkodókra, hanem értelmes párbeszédet kezdene, hogy elmondhassa, tényleg jobban teljesít és működnek reformjai. A magyarok kormánya a nép javára megvalósítaná a szabadságot, és megpróbálna az egyenlőség felé haladni, és nem a milliárdosokat védené, hanem a hétköznapi embert, a családokat, betegeket, rokkantakat. Mert ha nem így tesz, belerokkanhat az egész magyarság, és vége az urizálásnak.
