A mostani kutatás során a tudósok 27 000 nyugdíjas kínai férfit és nőt vizsgáltak meg, akiket négy csoportba osztottak aszerint, hogy mennyi időt töltöttek naponta szunyókálással (0-60 perc). A résztvevők több mint kétharmada (nagyjából 18 500 ember) saját bevallása szerint rendszeresen szunyókál délutánonként. Miután a kutatók olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint a dohányzás, az éjszakai alvás hossza és a fizikai aktivitás, kimutatták, hogy az egy óránál többet szunyókáló emberek esetében jóval nagyobb a prediabétesz és a diabétesz kialakulási esélye, mint azoknál, akik egyáltalán nem alszanak délutánonként.
Bár az egy óránál hosszabb délutáni pihenő növelte a vércukorszintet és a cukorbetegség kialakulási esélyeit, a 30 percnél rövidebb ideig alvók esetében általában alacsonyabb vércukorszintet mértek a tudósok, azokhoz képest, akik soha nem szunyókáltak. Ez az összefüggés azonban statisztikailag nem volt jelentős. "A mostani eredmények rendkívül fontosak azoknak az embereknek a szempontjából, akik rendszeresen alszanak délutánonként - nyilatkozta Eliane Lucassen, a Leiden Egyetem Egészségügyi Központjának kutatója - Az úgy nevezett minialvások bizonyos emberek számára hasznosak lehetnek, de nem szabad, hogy túl sokáig tartsanak."
A tudósok ugyanakkor fontosnak tartották kiemelni, hogy a mostani vizsgálatok során nem sikerült ok-okozati összefüggéseket megállapítaniuk. Elképzelhető például, hogy a cukorbetegség maga váltja ki a fáradtságot, ami miatt az emberek többet alszanak napközben.
Egy 2010-es kínai felmérés szerint a délután rendszeresen alvók (heti 4-6 nap) körében 50 százalékkal nagyobb volt a cukorbetegség kialakulási esélye, azokhoz képest, akik ennél ritkábban, vagy egyáltalán nem szunyókáltak. Ez az összefüggés azok után is megmaradt, hogy a kutatók más rizikófaktorokat is figyelembe vettek, és kizárták azokat, akik valamilyen betegségben szenvedtek, vagy akik napközbeni álmosságról panaszkodtak. (forrás: Házipatika)