Jancsó Miklósra emlékezett a fesztivál

A március 5-13. között megrendezett, száznegyven különböző alkotást felvonultató 34. Bergamói Nemzetközi Filmfesztivál Jancsó Miklós Kossuth-díjas rendező emléke előtt is tisztelgett. A rendezvényen az alkotó özvegye is jelen volt.

A vasárnap zárult bergamói filmfesztiválon a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet közreműködésével idén a két éve elhunyt világhírű rendező, Jancsó Miklós emlékének szenteltek egy igazán gazdag retrospektív sorozatot abból az alkalomból, hogy elkészült a Kossuth-díjas alkotó munkásságának digitális felújítása. A rendezvény címe találó: Lefilmezni a teret, bekeríteni a történelmet. A retrospektív művészetének első húsz évére koncentrált, a '60-as, '70-es, '80-as években született filmekre, amelyek többnyire Magyarországon készültek. Egyik leghíresebb Olaszországban forgatott filmjét, a Rudolf osztrák-magyar koronaherceg története által inspirált Magánbűnök, közerkölcsöket 1976-ban forgatták. Sok idő eltelt a rendező leghíresebb alkotásainak bemutatója óta, de Jancsó-filmet még ma is csak úgy lehet nézni, ha a néző maximálisan átadja magát a rendezőnek, aki sajátos nézőpontjával, remek történetmesélési készséggel vezeti át a filmen. Ha létezne olyan számítógépes applikáció, amely átrajzolná Jancsó kamerájának objektív-szubjektív mozgását egy-egy jelenet felvételekor, nagyon érdekes ábrákat mutatna a harmonikus, geometrikus körökből álló ábra.

Az olaszországi fesztiválon az alkotó munkamódszerébe is bepillantást nyertünk. Régi interjúiban említi, hogy ő “szegény” filmeket készít. Stílusa abból a kényszerhelyzetből született, hogy kevés pénzből kellett alkotnia. Így jöttek létre a hosszú snittek egyszerűen azért, hogy időt és munkát takarítson meg velük. Ne feledjünk, a maga idejében ezzel a stílussal a filmkészítést alapjaiban újította meg, s nemcsak generációja, a Nouvelle Vague alkotói köreiben vált iránymutatóvá, hatása a mai kortárs filmművészetre is kihat. Gondoljunk csak bele, ma egyre többen alkalmazzák a hosszú, megszakítások nélküli beállításokat. Mindig két dinamikus eleme van egy-egy hosszú snittnek: a konkrét történés és a mozgásokat összekötő különböző töltésű drámai elemek. Ahhoz, hogy ezek a hosszú jelenetek elérjék a kívánt maximális hatást nagyszabású gépmozgásokra, állandó daruzásra, speciális lencsékre volt szükség. A magyar film ezen kivételes alkotásaiban a jelenet középpontja szinte mindig a modern ember múltja. “Miközben a történelmet mesélem, ugyanazt a játékot űzöm, mint a stílussal: nyersanyagként használom a történelmet, ahogy a szobrász az agyagot" - mesélte egy ízben.

A magyar rendező tiszteletére rendezett olasz vetítéssorozatra 17 nagy játékfilm és 9 rövidfilm társaságában Bergamóba érkezett Jancsó Miklós özvegye, Csákány Zsuzsa vágó, aki számtalan filmben dolgozott együtt férjével. A retrospektív sorozat megszervezésében jelentős szerepet vállaló Pintér Judit filmes újságíró és Gelencsér Gábor kritikus, az ELTE Filmtudományi Tanszékének docense is. Csákány Zsuzsát a vetítések szünetében kérdeztük a férjével közös éveiről, emlékezetéről. Jancsó munkásságáról szólva kijelentette, a rendező nem pusztán egy szűk réteghez kívánt szólni. Ennek ellenére, úgy látja, kevesen vették az üzenetét. Természetesen, liberális értelmiségiként azt tekintette politikai feladatának, hogy kritikus hangvételével befolyásolja a közönséget. Jancsó Miklósról köztudott volt baloldalisága, csakhogy megtapasztalta, mennyire mást jelentett Olaszországban kommunistának lenni, mint Magyarországon.

Csákány Zsuzsa fi lmvágó, Jancsó Miklós özvegye

A beszélgetés során szóba került, kit tekintett mesterének Jancsó és kit tartott Magyarországon utódjának. Felesége lapunkkal megosztotta, mennyire fontos példakép volt a férje számára Michelangelo Antonioni. Elmesélte, amikor a magyar művész Olaszországba érkezett, minden követ megmozgatott, hogy találkozhasson kollégájával. Akkori élettársa, Monica Vitti olasz színésznő is közreműködött abban, hogy létrejöjjön a találkozó. “De mindez még azelőtt történt, hogy én beléptem volna az életébe, hiszen sokkal fiatalabb voltam nála” - fűzte hozzá Jancsó özvegye. Ami az "utódlását" illeti, a direktor erről nem nagyon gondolkodott, viszont vannak rendezők, akik bevallottan Jancsó követőinek tartják magukat. Ilyen például az éppen a hétvégén Szófiában életműdíjat kapott Tarr Béla vagy Mundruczó Kornél, az olasz rendezők között pedig Bernardo Bertolucci nyilatkozott úgy, hogy a hosszú beállításainak Jancsó Miklós volt az ihletője.

A Népszava a több év kihagyás után, új formában felélesztett magyar filmes seregszemléről is kérdezte Csákány Zsuzsát. "Nagyon szerettem a régi filmszemléket, amelyeket a nemzetközi figyelem is követett. A korábbi szemlék az eltelt egy év termését mutatták be, hiszen minden évben 20-30 film készült, amelyekből néhány kiemelkedő alkotást kilehetett választani külföldi forgalmazásra. A mostani filmhét az utóbbi évek termését gyűjtötte össze, köztük több koprodukciós alkotást, amelyet külföldről finanszíroztak egészen más költségvetéssel, mint az itthoniakat, ezért egyenlőtlen szembeállítani őket egymással" - mondta el. "Míg Mundruczót és Nemes Jeles Lászlót széles körben forgalmazzák, addig a mai korlátolt források között a többi hazai alkotónak kevesebb esélye van kitűnni" - folytatta. A hatvanhat esztendős Csákány hozzátette: nyugdíjasként csak a partvonalon kívülről szemléli az eseményeket. A világhíres alkotó özvegye ritkán nyilatkozik, mint mondja, Jancsó Miklós életében is igyekezett háttérben maradni. Mindössze két év telt el halála óta és a fájdalom még túl erős ahhoz, hogy bizonyos dolgokról nyilatkozzon, jegyezte meg. "Még sok mindent fel kell dolgoznom közös életünket illetően. Ez a fesztivál jó alkalomnak tűnt arra nézve, hogy lássam, amint a férjem munkásságát bemutatják azoknak az olasz érdeklődőknek (főként fiataloknak), akik még nem ismerik" - tette hozzá. Ha valaki így érkezik, csak lelkes fogadtatásban részesülhet.