- 2014-ben megjelent Nő című albuma jelentős sikert hozott, most pedig itt a folytatás. A Tovább Nő új lemez címadása arra utal, hogy a két lemez szerves egységet alkot. Mennyiben igaz ez?
- Ezen a lemezen már bátrabb lettem. Előttem kevés magyar női énekes-dalszerző van, így nem volt kit követnem. Ez néha magányos nehézséget jelent, de sokkal többször izgalmas szabadságot, utat az ismeretlenbe. A világ néhány más táján már rendben van az, ha egy nő a saját szavaival a saját testéről és belső történéseiről énekel. Úgy érzem, itthon ehhez csak most kezdünk hozzászokni. Én efféle újító, bozótban ösvényt vágó karakterrel a saját bőrömön tapasztaltam a furcsa tekinteteket, a hallgatók kételyét, ami idővel mégis felszabadultságba ment át. Lehet énekelni a szexualitásról, a női test élményeiről, a generációs láncban hordozott tudásról, a kapcsolatok mélységéről, szülésről és meg nem születő gyerekekről, vérről, csókról, nehéz apa-viszonyról, nehéz anya-viszonyról, dühről, szégyenről és törékenységről, exekről, a hivatalos kapcsolaton kívüli vágyról, az őszinte vágyról általában. Egyszerűen lehet énekelni mindarról, ami van belül. Szerintem eljött az ideje a nőies minőségeknek: a lágyságnak, a megértésnek, a kommunikáció finomságának, az erőfitogtatás helyetti összefogásnak. Ezek nemcsak női, hanem emberi értékek.
- A Tovább Nő már a tizenkettedik szólólemeze. Mennyire lehet korszakokra bontani ezeket?
- Nekem nyílegyenes és nagyon logikus az az út, amit ez a tizenkét lemez kiad. Akkor is, ha másnak ez kacskaringósnak tűnik. Minden kiénekelt hangnak értelme és jelentése van számomra, egy darab belőlem. Minden lemez egy-egy lenyomat arról, amilyen abban az adott időszakban voltam, arról, hogy milyen zenéket szerettem. Kíváncsiság viszont van ezen az úton bőven; én is most is gyermeki kíváncsisággal és lelkesedéssel állok neki egy-egy megtanulandó dalnak, és elég tágas az a világ, ahonnan ezeket a dalokat kiválasztom.
- Állandó zenekarának hangzása egyre inkább összeérik, ma már néhány motívumból, akkordból könnyen felismerhető. Mi adja ezt a rendkívüli kohéziós erőt?
- Két évnyi koncertezés után a műhelymunka gördülékenyebb, maga a közösség erősebb, én is magabiztosabb vagyok a vezető szerepében. Összeért hat ember, hat külön zenei és lelki világ. Szokolay Dongó Balázs népi fúvós hangszeres a maga játékmódjával, népzenei gyökereivel fújja a hangjait, egyre egyénibb a játéka, és mégis egyre inkább szervesül azzal, amit én csinálok. Tizenöt éve társam a zenében. Gerzson János az egyik legizgalmasabb dallam-improvizáló, akit valaha hallottam. Egyre több hangszeren játszik itt is: az oud és a buzuki mellett – ami keleti és balkáni zenei világokat hoz be – megcsillantja bravúros énektudását is, sőt néha ütőzik és hegedül. Ifjabb Tóth István, a gitáros egyéni hangú, érzékeny szólista és egyben alázatos, biztos kezű és fülű kísérőpartner is. Boldoczki Ernő, a bőgős hozza a „kerek” hangjait. A legmeglepőbb tőle ebben az anyagban az, ahogyan az Apa-blues groove-ját játssza. Azt mondta, emlékszik egy filmből egy jelenetre: láncra vert rabszolgák egy hajó aljában eveznek, robotolnak. És látom rajta, ahogy a képet fordítja le hangokra, és egy szempillantás alatt megvan a dalnak a rabszolga-menetelős hangulata. Czirják Tamás fiatal, mégis lakik benne egy öreg dobos. Hatvanas évekbeli hangszeren játszik, a tamok, pergők hangszínei nagyon finomak!
- Egy korábbi kritika szerint a magyar népzene mellett „cigány, szefárd, bolgár és keleti dallamokból is merít, hogy ebből kortárs és szuggesztíven személyes zenei karaktert gyúrjon.” Hogyan épülnek egymásra ezek a rétegek?
- A magyar népzene volt a bölcső. Szerencsésnek érzem magam, hogy legkorábban a népdalok barázdálták be gyermeklényemet, s csak aztán következett a zene grammatikája. Késő kamaszkoromban először a bolgár zene kezdett érdekelni, szinte ezzel párhuzamosan jöttek Martin György és Bari Károly cigány gyűjtései, amiket naponta hallgattam. A szefárd dalhagyomány pedig izgalmas olvasztótégely: a spanyolországi zsidóság zenéje találkozik a középkorral, az arab világgal, a török és bolgár zenével. A szintézis végül bennem történt meg. A tanult tradíció előbb személyes népzeném lett, majd ennek az anyagnak a talaján új zene született, egy modern dalírói hozzáállással. Ma már a saját dallamok és témák életre hívása érdekel a legjobban: mára megtapasztaltam, hogy ez az én igazi erőm. Döngetett belülről a szándék, hogy azt és csak azt énekeljem, amit igaznak érzek, és hogy leírjam azt, ami bennem van. A mély érzelmek, az emberélet fordulói ma is ugyanazok, de a forma más. Engem már nem adhatnának a szüleim olyannak, akit nem szeretek. A babámat nem viszik három évre katonának – ám élhetek távkapcsolatban, és kivárni nagyon nehéz. Meg persze van egy csomó téma, ami új – a modern, magára maradt, megtartó közösségből kiszakadt egyén témája. Mélyre ások magamban, amíg lejutok a közös alaprétegig. Tudom, mást is foglalkoztatnak ezek a témák, ezek a modern ember kérdései.
- Mire készül a lemezbemutató után?
- Egy francia nagyjátékfilmben kaptam fontos szerepet, már zajlik a forgatás. Django Reinhardt dzsessz-gitáros feleségét alakítom a róla szóló filmben. Óriási kihívás franciául játszani profi színészek - többek között Cecile de France - mellett. Ezért a lemezbemutató után csak egy koncert lesz júniusig: a Selymeim című sorozatom következő darabja a Müpában, május 26-án. Mayra Andrade lesz a vendégem, egy Zöld-foki szigetekről való világsztár énekesnő. Külön is, együtt is játszunk majd, alig várom! Írtam nemrég egy új gyereklemezt, a Nappali dalokat, s ezt idén felveszem. Legfőképpen szeretnék kiélvezni minden hangot, amit kiénekelek, és minden pillanatot, amit a kislányommal, a családommal tölthetek.