A szolnoki Új Néplap február 17-én a kézmosás fontosságáról írt. Megtudtuk, hogy a betegségek megelőzésében milyen fontos a kézmosás, s hogy az iskolai hiányzások jelentős része egyszerű kézmosással megelőzhető lenne, s hogy az Európai Unióból a kézmosási versenybe már 22 ország általános iskoláinak tanulói neveztek be. Ugyanaznap szalagcímben arról tudósított az egyik bulvárlap, hogy nem tudnak kezet mosni az orvosok sem. A magyar kórházak sokszor még az orvosoknak sem biztosítják a szappant, a fertőtlenítőt a kézmosáshoz, lassan már ők sem tudják, mikor kellene megmosni a kezüket, pedig erre szigorú előírások vannak. AZ ÁNTSZ-statisztikái szerint ma már többen halnak meg évente itthon kórházi fertőzésben, mint közúti balesetben.
A Magyar Kórházszövetség szerint már 2012-ben sem felelt meg egyetlen hazai kórház sem a betegbiztonságot szolgáló föltételeknek. 5 éve a feleségemet agyvérzését követően a megyei kórház calicivírus-fertőzéssel továbbította rehabilitációra a jobb higiénés föltételekkel rendelkező MÁV Kórházba, ahol a rehabilitációja 5 napos vírustalanítási karanténnal kezdődött. Az egyre jobban lezüllesztett oktatási, kulturális, egészségügyi ágazatban nem tudom meddig lehet még ennek a kormánynak visszamutogatni?! Félő, hogy az évtizedekkel ezelőtti helyzethez mérve egyre siralmasabbak a mai állapotok. A kormánynak bizonyára nem tetszik, ha kimondjuk, hogy még az „átkosban” is volt kréta az iskolában, tisztábbak voltak a kórházak, az ágyak fölötti csengővel lehetett hívni a nővéreket, és volt aki odamenjen a beteghez.
A mosdó nemcsak tiszta volt, az elektromos kézszárítót is használni lehetett. Most a mentővel sürgősséggel kórházba vitt feleségem nem kaphatott teát, mert nem vitt magával poharat. Ugyanott mint beteglátogató kísértem WC-re egy idős asszonyt, amíg a nővérek a tőlem elkért magazint olvasgatták. Amikor a 300 forintos vizitdíj miatt népszavazást kezdeményezett a Fidesz, győzelmük után joggal vártunk jobbat. De kiderült, hogy ez is csak a hatalom megszerzésére való kormánybuktató politikai trükk volt. Most a „magyar reformok működnek” című közpénzből fizetett politikai hirdetések, a migránsokkal, és az EU-val való ijesztgetés tereli el a kivilágítatlan vasútállomásokról, a vonatok WC-jének állapotáról, az évek óta csak elvétve működő vasútállomási liftek, mozgólépcsők mozdulatlanságáról a figyelmet.
Farizeus kormányunk álmokat kergető gigantomániája (olimpia, stadionok) az egészségügyben legfeljebb egy új, nagy, modern fővárosi kórház felépítéséig terjed, ezzel próbálják feledtetni az egészségügy országos hiányosságait. Mihályi Péter egyetemi tanár, egészségügyi szakközgazdász szerint 20-30 kórházat már régen bezárhattak volna, mert „nem szerencsés dolog, ha túl sok ágy körül szaladgál túl kevés orvos és nővér”. Szerinte minderre azért nem került sor, mert az első számú fideszes politikusok vidéki kisvárosok szülöttei, s maguk is lobbiznak a „saját” kórházaikért. A kézmosásra visszatérve: a bibliai Pilátus óta máig szívesen hivatkoznak a jelenkori helytartók is a nép akaratára, de Pilátus legalább mosta kezeit, mert talán érzett némi lelkifurdalást Krisztus keresztre feszítésének jóváhagyása miatt.
