Törvénytelenül? Igen.

„Mi mindig a törvényesség útját járjuk, nem térhetünk le róla most sem” – mondják a szakszervezeti vezetők Pukli István március 30-i „polengsztrájkja” (polgári engedetlenség - a szerk.) kapcsán. És mi sohasem biztatnánk az ellenkezőjére a szervezett dolgozók vezetőit, hiszen igazuk van: a törvényesség mindenek felett. Ha ugyanis egy országban szabadon értelmezik a törvényeket – mint ahogy ezt a Fidesz egyes vezetői számos alkalommal meg is teszik -, akkor ott vagy diktatúra van, vagy anarchia. Érthető tehát, hogy ez a mozgalmi felhívás minimum bizonytalanságot okozott azok körében, akik eddig megjelenítették a tanárok, diákok elégedetlenségeit. (Azt csak remélni lehet, hogy az óvatos, távolságtartó fogalmazás mögött nem sértődöttség, rosszul értelmezett féltékenység húzódik, és nem jut arra a sorsra a kezdeményezés – mint a netadó elleni tüntetés utáni civil civakodások –, hogy szétesik a mögötte álló tömeg és megint a hatalom kacag a háttérben; Orbán ugye már meg is kezdte…)

Tehát óvatosak a szakszervezeti vezetők és fogadjuk el, hogy valóban nem azért, mert kivették a kezükből a kezdeményezést. És igen: nekik vigyázniuk kell, mert könnyen elveszíthetik… Mit is? A hitelességük nem a kormánytól származik, kizárólag abból, ha képviselik, és jól képviselik a munkavállalókat. De vajon tényleg akkor képviselik-e jól, ha minden törvényt aggályosan betartanak – ne érhesse szó a ház elejét. Másként: nehogy megharagudjon és szankcionálja őket a végrehajtó hatalom. Ám ez a hatalom éppen azt a játékot játszotta – többek között a szakszervezetekkel is -, hogy a törvényesség látszatát keltve fojtotta meg az érdekképviseleteket. És, ha a hatalom a maga kénye-kedve szerint hajlítgatja a jogszabályokat és alkottat a parlamenttel olyan törvényeket, amelyek csorbítják, például a szakszervezetek jogosítványait is, akkor mi a helyes magatartás? Nem ad-e az elégedetlen munkavállalók tömege elég felhatalmazást és elég hitelességet arra, hogy adott esetben szembemenjenek az aktuális törvényekkel? Azokkal a törvényekkel, amelyekkel szemben már amúgy is fel kellett volna lépni? Nagy baj lenne, ha megint demokratikusnak tűnő akadékoskodással nyitnánk szabad utat a Fidesz antidemokratizmusának.