Atomenergiával vagy anélkül?

Világszerte küzdenek a dilemmával, miként biztosítsák egy-egy ország energiaszükségletét. Az atomerőművek mellett és azok ellen is rengeteg érv szól, az 1986-os csernobili, majd a 2011-es fukusimai reaktorbaleset nyomán ismét kiújultak a viták a nukleáris energia használatáról. Németország 2022-ig valamennyi atomerőműve leállítását tervezi, a kőolajat teljes egészében importálni kényszerülő Japán viszont a fukusimai katasztrófa ellenére a nukleáris reaktorok egy részének újraindítását fontolgatja. Nagy-Britanniában áprilisban dőlhet el, húsz évnyi szünet után épül-e újabb atomerőmű.

Az Európai Unió teljes energiaszükségletének csaknem harmadát, 27 százalékát az atomenergia biztosítja, az Egyesült Államokban 20 százalék körüli az arány. Az EU területén összesen 131 atomreaktor működik, 15 tagország támaszkodik nukleáris energiára. Egy Eurobarometer-felmérés szerint a az európai polgárok véleménye élesen megoszlik: 44 százaléka támogatta, míg 45 százaléka ellenezte a nukleáris energia használatát.

Németország

Az országban komoly hagyományai voltak a nukleáris technológiának, hiszen 1957-2004 között összesen 110 ilyen jellegű létesítmény építettek. Az első nukleáris kutatóreaktor 1957-ben, a München melletti Garchingban épült. Az első energiát is termelő reaktor 1962-ben, Kahlban kezdte meg működését. 2010-ben az energia 22,4, 2011-ben pedig 17,7 százalékát állították elő nukleáris energiából.

Mindig is kissé ambivalens volt a németek nukleáris energiához fűződő viszonya. A hetvenes években jelentős tüntetéseket tartottak az országban, hogy megakadályozzák a wyhli erőmű felépítését, s az akció sikerrel is járt. Az atomenergiával szembeni ellenérzéseket tovább erősítette az 1986-os csernobili erőműbaleset, hiszen az NDK-ban és az NSZK-ban is a szokottnál erősebb radioaktív sugárzást mértek, igaz, a tragédia következményeit igyekeztek eltitkolni Kelet-Németországban.

A nukleáris energiáról szóló vita a kilencvenes években, Németország újraegyesítése után is folytatódott, a Zöldek az atomerőművek bezárását követelték. A fordulatot azonban a 2011. márciusi fukusimai nukleáris katasztrófa jelentette. A tragédia után ugyanis az atomenergia elleni tüntetések színhelye volt Németország. Ennek hatására 2011. május 29-én Angela Merkel kormánya bejelentette, hogy 2022-ig az összes nukleáris reaktort lekapcsolják a hálózatról. Röviddel a Japánban történtek után pedig a 17 Németországban működő reaktorból hetet kapcsoltak le.

Angela Merkel kormánya eredetileg 2036-ra akarta lekapcsolni az összes nukleáris reaktort, ezt az időpontot hozták előre 14 évvel. A kancellár úgy vélte, hogy a gazdaság is jól járhat, hiszen Németország erőteljesebben építhet a megújuló energiákra. „Az ipari országok közül elsőkként érhetjük el az energiaszektor teljes átalakítását, s építhetünk kizárólag a megújuló energiákra, ez az export, illetve a munkahelyteremtés szempontjából is kedvező következményekkel járhat” – hangoztatta a kancellár. 2011 szeptemberében a Siemens bejelentette, hogy teljesen visszavonul a nukleáris iparból. A legnagyobb energiatermelő nukleáris reaktor az Isar/Ohu, amely 1410 megawattot termel, s legkésőbb 2022 decemberében kapcsolják le a hálózatról. Már 2021 végéig megszüntetheti az energiatermelést a brokdorfi erőmű. Legközelebb jövő év végéig a Gundremmuingen B reaktor szünteti be a működést.

Franciaország

A nukleáris energia a legfontosabb energiaforrás az országban. 2004-ben a teljes energiatermelés 79 százalékát adta az atomenergia. A szektor összesen 40 ezer embernek ad munkát. A polgári nukleáris program fejlesztését az ötvenes évek végétől kezdték meg. 1963-1971 között hat nukleáris reaktort állítottak hálózatba, hármat Chninonban, kettőt Saint-Laurent-des-Eaux-ban, egyet pedig Buguey-ben. Ezek közül ez utóbbi volt a legnagyobb kapacitású 540 megawattal. Ekkoriban a nukleáris energia az összes energiatermelésnek még mindössze öt százalékát adta.

A francia nukleáris program felgyorsításához jelentősen hozzájárult az 1973-as izraeli-arab konfliktus, s az ezt követő olajválság. A nyersanyag ára kétszer is megduplázódott 1973 októbere folyamán. Ez a válság mutatott rá arra, hogy a nyugati világ mennyire sérülékeny energetikai szempontból. A párizsi kormány ezért ötéves tervben határozta meg, hogy majdnem kétszeresére emeli az atomenergia részesedését.

Bár Franciaország nukleáris hatalommá kívánt válni, e stratégia sikere kapcsán azért akadtak kételkedő hangok is, mivel a nyolcvanas években kisebb nukleáris balesetek történtek, 1986-ban pedig bekövetkezett a csernobili katasztrófa. Bár a folyamatban lévő építkezéseket befejezték, a kormány ekkor nem vette tervbe újabb reaktorok építését.

Jelenleg 59 nukleáris reaktor működik az országban, s Párizs Berlinnel szemben nem kíván szakítani az atomenergia felhasználásával. Bár a nukleáris energia természetesen nem veszélytelen, az erre építő stratégiának megvannak a maga előnyei: 2012-ben az EU 27 tagállama közül itt volt a hetedik legolcsóbb az elektromos energia. Szintén ugyanebben az évben Franciaország volt a legnagyobb energiaexportőr az EU-ban, szomszédainak 45 TWh energiát szállított. Ettől függetlenül a leghidegebb időszakokban az ország maga is importra szorul, mert az energiaigény meghaladja a termelés mértékét.

A franciák sokáig büszkék voltak nukleáris programjukra, ez azonban már a múlté, a lakosságnak már kevesebb mint 50 százaléka támogatja az atomreaktorokra épülő energiapolitikát. Francois Hollande elnök azt tervezi, hogy 2025-ig bezárja a 24 legrégebbi nukleáris reaktort.

Nagy-Britannia

Húsz éve nem épült új atomerőmű Nagy-Britanniában. Áprilisban hozzák meg a végső döntést arról, hogy a közeljövőben elindul-e az építkezés Hinkley Pointnál. Az Egyesült Királyságban hét nukleáris erőműben 15 reaktor működik, ezek közül 14 gázhűtéses (GCR), egy pedig nyomottvizes (PWR). A britek építették meg egyébként a világ első polgári célokat szolgáló atomerőművét 1956-ban, Calder Hall az angliai Windscale-ben nyílt meg. A brit áramtermelés hatodát biztosítják jelenleg az atomerőművek, 1997-ben volt a csúcson a felhasználás, akkor az országos kereslet több mint negyedét nukleáris reaktorok révén termelték meg. Azóta számos erőművet bezártak, 2012-re 19 százalékra esett vissza az arány. Mivel a gázhűtéses reaktorokat - azaz egy kivételével valamennyit - 2030-ig le kellene zárni, a brit kormány 2010-ben nyolc új generációs atomerőmű építésére adott engedélyt magántársaságoknak, több régi atom- és szénerőmű kiváltására. Skócia azonban úgy döntött, nem szeretne új atomerőművet. 2012-ben az E.ON UK és az RWE is úgy döntött, visszalépnek korábbi terveiktől. A francia Electricité de France (EDF) kitartott, de finanszírozási gondok miatt a halasztást fontolgatja.

A franciák által tervezett atomerőműnek eredetileg 2017-ben kellett volna megnyílnia, de még ha tartja is magát az EDF a projekthez, akkor sem fejeződik be 2025 előtt az építkezés. Hinkley Pointnál a meglévők mellé két 1600 megawattos reaktort építenének fel mintegy 25 milliárd dolláros (18 milliárd fontos) költséggel, a két erőmű a brit energiaszükséglet 7 százalékát biztosítaná. Az építkezés a brit és a francia kormánynak is szívügye, s az EDF már jelentős összegeket költött a projekt előkészítésére. Március elején lemondással fenyegetőzött Jean-Bernard Lévy, az EDF vezérigazgatója, aki ezzel elérte, hogy Francois Hollande francia elnök kötelezettséget vállalt az építkezés jelentős támogatására. A brit kormány a Hinkleyben termelt áram árának garantálásával támogatja az építkezést, a szubvencióhoz hosszas viták után Brüsszel is hozzájárult. A költségek harmadát Kína állja. A Toshiba és a GDF Suez 17 milliárd dolláros projekt keretében három Westinghouse reaktort épít fel Sellafield térségében, ezek 2024 és 2026 között készülnek el, 21 ezer új állást teremtenek. A Hitachi és a GE közös vállalkozásban telepítene egy forróvizes (ABWR) reaktort Walesben, 2018-ban kezdődne az építkezés.

Nagy-Britanniában az elmúlt években még növekedett is az atomerőművek támogatottsága. Míg 2012 szeptemberében 38 százalék támogatta, 27 százalék ellenezte, addig 2014 márciusában 42 százalék támogatta, 20 százalék ellenezte az energiaügyi tárca (DECC) számára készült felmérés szerint.

Egyesült Államok

Az Egyesült Államokban 99 kereskedelmi célú atomreaktor működik, közülük 65 nyomottvizes, 34 forróvizes reaktor. A teljes amerikai elektromos áramfogyasztás 19,47 százalékát elégítik ki az atomenergia révén. 2015-ben öt új reaktor építése folyt, 33 reaktort viszont már véglegesen leállítottak. A világ teljes atomenergia-termelésének harmadát az Egyesült Államok állítja elő. 2014-ben engedélyt adtak 74 atomerőmű élettartamának 20 éves meghosszabbítására.

Tennessee államban 1973-ban kezdték meg Watts Bar mellett egy atomreaktor építését, amely 23 évvel később, 1996-ban kezdte meg működését. Egy második reaktor ugyanott hamarosan szintén elkezdi az áramtermelés, az Egyesült Államokban a XXI. században ez lesz az első új reaktor. A második reaktor építése sokáig állt, mivel az energiaárak estek, az építkezési költségek viszont emelkedtek. A nukleáris energia iránt a legnagyobb 1965 és 1980 között volt a lelkesedés, akkor 58 új reaktor létesült. A Watts Bar-in kívül 2020-ig a tervek szerint négy másik reaktor épül.

Az atomenergia használatáról az Egyesült Államokban is folynak viták, nem utolsó sorban arról, hogyan lehetne a magas előállítási költségeket csökkenteni, s változtatva az eddig használt technológián kisebb, biztonságosabb reaktorokat előállítani. Súlyos gondot okoz a használt fűtőelemek elhelyezése, jelenleg 61 atomerőműben, s további 13 helyen, köztük már leszerelt atomerőművekben tárolják a nukleáris hulladékot, ami hatalmas költségeket emészt fel.

Aggodalomra adhat okot, hogy az amerikai reaktorok harmada használja ugyanazt a forróvizes technológiát, mint amelyet a Japánban katasztrófát szenvedett Fukusima Daiicsi atomerőmű reaktorai, s közülük 12 földrengésveszélyes területen található. Az Egyesült Államokban történt meg a világon a harmadik legsúlyosabb nukleáris katasztrófa 1979-ben, részben műszaki, részben emberi hiba következtében részleges leolvadás következett be a Three Mile Island-i atomerőműnél, Pennsylvania államban, ötös súlyosságúra minősítették a nukleáris baleseteket besoroló, hét fokozatú nemzetközi skálán. A helyreállítási munkálatok csupán 1993 végére fejeződtek be.

Japán

A Felkelő Nap országában gyökeres fordulat állt be a nukleáris energiafelhasználásban 2011 óta. Öt éve, március 11-én pusztított az a hatalmas földrengés, illetve a nyomában keletkezett szökőár, amely súlyos katasztrófát okozott a fukusimai atomerőműben, s ezzel az addigi atomenergia-politika általános felülvizsgálatára kényszerítette a tokiói vezetést. Korábban – a kisebb-nagyobb balesetek dacára – az atomerőművek fejlesztése nemzeti célkitűzésnek számított, s Japán energiaszükségletének több mint 30 százaléka származott a 54 hazai nukleáris reaktorból.

A 3/11-ként emlegetett katasztrófa után azonban új helyzet állt elő. Fukusima körzetében 140 ezer embert kellett kitelepíteni, a leolvadt reaktormagok okozta vészhelyzeten máig nem sikerült úrrá lenni, az anyagi kár felbecsülhetetlen. Az ország valamennyi atomerőművét leállították, s még napjainkban is csak néhányat indítottak újra, noha ez jókora megterhelést jelent a megugrott olajimport-költségek miatt az államkasszának. Élesen megváltozott a közvélekedés is, a hatóságok félrevezető magatartása, a katasztrófa-elhárításért is felelős óriáscég tehetetlenkedése és titkolózása fokozta az átlagember gyanakvását. A szigetország a világ földrengésektől leginkább sújtott régiói közé tartozik, így a kormányszervek csak a megszigorított biztonsági követelmények betartása, s aprólékos stressz-tesztek teljesítése után akarják engedélyezni a többi atomreaktor újraindítását. Bár 43 reaktor ment át a teszten, és elvileg működőképes, eddig 24 reaktorblokk újbóli üzembe helyezését kérvényezték, ám mivel ehhez az illetékes, központi Nukleáris Szabályozó Ügynökségen túl a helyi, tartományi szintű hatóságoknak is hozzá kell járulni, egyelőre erre nem nagy az esély. Jelenleg egyetlen új erőmű kivitelezési munkálatai folynak (az omai létesítményt 1.383 megawattosra tervezik), Abe Sinzo kormányfő azonban hosszabb távon pártolja a nukleáris energiatermelésre való fokozatos visszaállást. Ha nem térnek vissza a nukleáris energiához, több mint 40 százalékkal magasabbak lesznek az energiaköltségek.

Oroszország

2012-es adatok szerint az országban a nukleáris energia az összes energia 17,78 százalékát adta. A 2003-ban meghatározott orosz energiapolitika szerint fokozatosan növelnék a nukleáris energia részesedését. Az állami energiavállalat, a Roszatom 2006-ban megfogalmazott tervei szerint 2020-ig 20, 2030-ig 30 százalékra kell emelni a nukleáris energia részesedését a hálózatban. 2013-ban a moszkvai kormány 2,4 milliárd dollárnyi összeget különített el a nukleáris ipar fejlesztésére. Kivált az export felgyorsítását tartaná fontosnak a központi kormányzat. Oroszország építheti fel Törökország első nukleáris reaktorát Akkuyuban, igaz, egyelőre kérdés, mikor válnak valóra a tervek, mert a szíriai válság miatti török-orosz ellentétek nyomán úgy látszott, felfüggesztik az építkezést. Ez azonban végül mégsem történt meg.

Az orosz tervek szerint a nukleáris reaktorok számát 31-ről 59-re növelnék. A régi reaktorokat nem selejteznék le, hanem modernizálnák őket. A csernobili típusú nukleáris reaktorokról van szó. A békés felhasználású energetika terén szorosan működik együtt egymással Oroszország és Kína. Az orosz nukleáris energiaiparban összesen 200 ezren dolgoznak.