Az eltussolás természetrajza

Publikálás dátuma
2016.03.22 06:45
A kampányfőnök és a polgármester: Bezerédi Zoltán és Nagy Ervin FOTÓ: HORVÁTH JUDIT
Fotó: /
Önelégült, jól vasalt, szürke egyen öltönyös, gondosan kötött nyakkendőjű, szépfiús, de már enyhén pocakosodó, némiképp bunkó politikust ad Nagy Ervin, A bajnok című produkcióban, a Katona József Színházban, ahol Pintér Béla először rendezett. Nem tagadta meg önmagát, vitára ingerlő, napi aktualitásokkal is teletűzdelt, sikeres, ütős produkciót hozott létre, amiben nem csak Puccini dallamai, hanem a poénok is áradnak.

Nagy Ervin olyan politikust formál meg, A bajnok című produkcióban, aki éppen többedszerre megnyert egy választást. Körülrajongják. Hozsannázva ünneplik. Bágyatag mosoly van az arcán, miközben látszik, hogy nem figyel, gondolatai máshol járnak. Abbahagyatja egy tévéinterjú felvételét, pedig a csinos riporternő igazán nem izzasztja meg, rutinosan alányalós kérdéseket tesz fel.

Pintér Béla először rendezett a Katona József Színházban, és ahogy szokta, írta is, A bajnok című darabot. Ezúttal szintén erőteljesen megihlette a rögvaló ugyanúgy, mint a színészek, friss, hatásos a produkció, napi poénokkal is teli, kabaré és bohózat elemeket vagányul alkalmazó. Egyszerűen átlátható a sztori, adott egy már többedszerre pozícióba kerülő vidéki polgármester, akinek leszbikus felesége egy olimpiai bajnoknővel csalja őt. A bajnoknő hathatósan részt vett a politikus kampányában, így hozzájárult a győzelméhez, ezért viszont jelentős támogatást kapott, ez pedig a sportsikereit segítette elő.

Mindez így fifti-fifti alapon, az ő szemszögükből rendben is lenne, ha nem lenne már túl nyíltan feltűnő a leszbikus viszony, aminek napvilágra kerülése a jó magyar, toleranciájáról nem éppen híres közéletben, ugye egyáltalán nem előnyös, meg aztán a férfiúi hiúság és féltékenység is működni kezd. Na, ebből aztán lesz haddelhadd! Balhé, tettlegesség, piálás, kábítószerezés és persze mindennek a köz elől való elleplezése.

A dolgot jelentősen bonyolítja, hogy mindez Puccini zenéjére történik. Eredetileg az ő, A köpeny című egyfelvonásos operájának bemutatásáról lett volna szó, persze más szöveggel. De Pintér módszeréhez, ahogy Mohácsi Jánoséhoz szintén, hozzátartozik, hogy a próbák időszakában is írja még a darabot, ami máshogy alakult. Bár Puccini operája is szerelmi háromszög dráma, ami még halállal is végződik, ezúttal azonban nagyon más jellegű a szerelmi háromszög, és a halál is elmarad, mert a jelen közegben valószínűleg tragikusabb az életben maradás. És más Puccini operák zenéjét is használja Kéménczy Antal zenei vezető, aki a színpad jobb oldalán ülve, egy zongorán, igen komoly átéléssel, élvezetesen interpretálja ezeket.

Persze azon nyomban fölvetődik a kérdés, hogy tudnak-e a Katona József Színház színészei Puccinit énekelni? Nem nehéz kitalálni a választ, hogy nem tudnak. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészeinek egy része lényegében tudott, amikor a világhírű Silviu Purcarete a Gianni Schicchi-t rendezte velük. De most nincs szükség ilyen énekesi teljesítményekre, mert egyfajta énekbeszéd az, amit a színészek alkalmaznak. Ezt Pintér Béla már használta tán eddigi legnagyobb sikerében, a Parasztopera előadásában. Nem mondom, hogy akkor nem fordult meg a fejemben, hogy aki nem tud énekelni, az inkább a fürdőszobájában énekeljen, de összességében nem volt ez zavaró, ahogy most sem, mert mindkét esetben az összhatás elementáris, és nincs szükség operai teljesítményekre.

Közszájon forgó pletyka egy igencsak közszereplőről, hogy vele valami hasonló történt. Miközben egyáltalán nem hasonlít hozzá a színész alkata, meg több mindent meg is változtattak, azért felismerhető. És ez felvethet etikai kérdéseket. Lehet-e közszemlére tenni mások magánéletét? Sok tekintetben hajlok a nemleges válaszra. Csakhogy a produkció nem az adott magánéletet taglalja agyba-főbe, hanem vesz egy szituációt, és azt vizsgálja, mi lehet annak a hatása. Ha úgy tetszik, az elleplezés, a hazugság, a nyilvánosság megvezetésének természetrajzát veszi górcső alá.

Rezes Judit, a feleség és Jordán Adél, a sportolónő szerepében FOTÓ: HORVÁTH JUDIT

Rezes Judit, a feleség és Jordán Adél, a sportolónő szerepében FOTÓ: HORVÁTH JUDIT

Nem véletlenül válik a Bezerédi Zoltán által alakított kampányfőnök központi figurává. Beosztott ő, de vészhelyzetekben gyorsan, határozottan dirigáló főnökké lép elő. Ha úgy tetszik, hazugság szervezővé. Megszervezi, hogyan lehet eltussolni a fekete levest, vagy, ha ezt nem lehet, a legkevésbé fájdalommentesen megetetni a nyilvánossággal. Bezerédi egészen remekül mutatja meg, hogy milyen sunyi, számító alak, kellő józanésszel és diplomáciai érzékkel. Rezes Judit a művelt, érzékeny és csinos polgármester feleség, aki már alig-alig tudja szeretni a hivatalos párját, az önzővé, hataloméhessé vált, időhiányos pasast, akin már olyan nagyon nincs is semmi, ami szerethető. A feleség ki akar lépni ebből az életből, és ehhez eszközként is szolgál az olimpiai bajnoknő, akivel tényleg belehabarodtak egymásba, tán azért is, mert nem tetszik, amit maguk körül látnak. Jordán Adél talpraesett, határozott nőt játszik, aki valóban szerelmes, de feltehetően ugyanúgy törtet a sportban, ahogy a polgármester a hatalomban.
Pálmai Anna a városi televízió gusztustalanul vonalas mikrofonállványa. Elek Ferenc a simulékony operatőr. Rajkai Zoltán hangmérnöke tán azért is reménytelenül alkoholista, mert időnként netán felfogja, hogy mit hall. Akár például magától, amikor azt üvölti, hogy a nők takarító állatok, és a háztartásban a helyük. Aki ebből a kitételből arra következtet, hogy aktuális, akár politikusoktól származó, kínos beköpések is szerepet kaptak a produkcióban, nem téved. Ahogy a kabaréba, úgy ebbe az előadásba is nyilván új és új poénok kerülhetnek.

Lehet morgolódni, lehet trivialitást és primitívséget, közhelyhalmazt emlegetni. De ilyen elemekből mindig is építkezett Pintér, ahogy ezúttal is, ezeket gúnyolja ki, fordítja visszájukra, ezekből formál görbe tükröt és olyan sikeres produkciót, melyre hosszú-hosszú ideig nehéz lesz jegyet szerezni.

2016.03.22 06:45

Bekérették a budapesti svéd nagykövetet, mert egy miniszterük bírálta Orbánt

Publikálás dátuma
2019.02.15 20:27
FOTÓ: AFP / KISBENEDEK ATTILA
Fotó: /
A svéd szociális ügyekért felelős miniszter nemrég úgy fogalmazott, Magyarországon "a politika bűzlik a '30-as évektől." Szijjártó már akkor "visszaszólt", de mint kiderült, nem érte be ennyivel.
Bekérették a budapesti svéd nagykövetet a Külgazdasági és Külügyminisztériumba a svéd szociális ügyekért felelős miniszter Magyarországot bíráló megjegyzése miatt - írja az MTI Szijjártó Péter közlésére hivatkozva.

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Annika Strandhäll svéd szociális ügyekért felelős miniszter a minap azt a bejegyzést tette közzé a Twitteren, hogy "riasztó, ami Magyarországon történik. Most azt akarja Orbán, hogy több »igazi« magyar gyermek szülessen. A politika bűzlik a '30-as évektől, és jobboldali populistaként ködösíteni kell, hogy ez a fajta politika milyen következményekkel jár arra az önállóságra nézve, amiért a nők küzdöttek."

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már akkor "visszaszólt" a politikusnak, hozzáfűzve, hogy "Magyarország a családokra költi a pénzt, Svédország pedig a migránsokra." Most pedig ismét jelezte, szerinte megengedhetetlen az a hangnem, amelyet a svéd miniszter használt.
A tárcához bekéretett nagykövetnek el is mondták, hogy elfogadhatatlannak tartják a svéd miniszter kijelentését.
"A diplomata a magyar álláspontot tudomásul vette, és ígéretet tett, hogy továbbítja" - mondta a miniszter.
2019.02.15 20:27

Kitárt karok a Millenárison - átadták a Nemzeti Táncszínház új épületét

Publikálás dátuma
2019.02.15 20:25
Felfrissült a teátrum homlokzata, így a Millenáris Park arculata is
Fotó: Népszava/ Vajda József
Zártkörű gálaest keretében pénteken adták át a Nemzeti Táncszínház új épületét a Millenárison. Zoboki Gábor vezetőtervező beépítette a volt szabadtéri színpadot, új próbatermek és mobilterek is létrejöttek.
Kérdés, hogy tényleg hazatalált-e a Nemzeti Táncszínház, azzal, hogy tegnaptól birtokba veheti új játszóhelyét a Millenárison. A Millenáris és az intézmény vezetése reményei szerint igen. Az előzmény mindenesetre tartogatott néhány nem várt mozzanatot (lásd keretes írásunk). Amikor kiderült, hogy a Nemzeti Táncszínháznak el kell költöznie a Várból, rögtön a Millenáris Park E épületére esett a választás. Az egykori Ganz csarnok a 2000-es évek elején tévéstúdióként működött, majd színházi és más jellegű produkciókat fogadott be. A mostani átalakítást a ZDA-Zoboki Építésziroda jegyzi.

Újdonság, hogy eltűnt a főbejárat elől a szabadtéri színpad, helyét egy előcsarnok veszi át, amely kissé hasonlít a Művészetek Palotája fogadóterére. A padozat színházzá, a lépcső pedig nézőtérré alakítható. Kétségtelen impozáns látványt nyújt a megújult homlokzat és az előcsarnok is. Utóbbi felett kapott helyet a térben „lebegő” 120 fős kisterem, amely csonkakúpszerűen lóg be az előcsarnok fölé. A korábbi stúdiótérből multifunkcionális színházi térré alakították a 368 főt befogadó nagytermet. A székek félretolhatók, ezért tetszés szerint koncerteket, gálavacsorákat, vagy konferenciákat is be tudnak majd fogadni. Az egykori transzformátorház  belső tere két próbateremmel és baletteremmel is bővült. A beruházás összköltsége elérte a 4,6 milliárd forintot.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház főigazgatója elmondta, hogy a következő napokban rendezik meg az új állandó játszóhelyükön a Budapest Táncfesztivált. A sorozaton huszonnégy előadás szerepel, budapesti bemutatók, valamint külföldi vendégelőadások. A Millenárison alapvetően balett-, néptánc- és kortárs produkciókat fogadnak be, de a továbbiakban is tartanak majd a Művészetek Palotájában is előadásokat. A két játszóhelyen márciusban összesen harminchárom előadást láthat a közönség. Az idei költségvetésük 622 millió, de az üzemeltetési költségek növekedése miatt tárgyalnak arról a fenntartóval, az Emberi Erőforrások Minisztériumával, hogy miként juthatnak plusztámogatáshoz.   

„Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni”

Zoboki Gábor építész úgy véli, egy olyan szimbólumrendszert kívántak kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Az egyre szaporodó állami megrendeléseiről is kérdeztük.    - A zenei kötődése eddig is ismert volt, a Nemzeti Táncszínház bejárásán viszont elmesélte, hogy korábban táncolt is, azért az többeket meglepett. - Az én generációm gyerekként úgy járhatta a világot, hogy vagy az élsportban jeleskedett, vagy a művészetben, amatőr együttesekben. Én Franciaországba, Németországba táncosként jutottam el, a Bartók Táncegyüttes tagjaként. De tizennyolc évesen ezt az egészet abbahagytam. És milyen érdekes, hogy ötvenhat évesen valamilyen módon a tánc újra megjelent az életemben.

- A mostani tervezésnél profitált abból, hogy annak idején táncolt? - Hogyne, sok mindent tudtam, amit aki nem táncolt, nem tudhat. Például, hogy milyen módon kell egy öltözőt elhelyezni és sorolhatnám. Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni, ha ez nem történik meg, akkor utólag kezdik átalakítani azt az épületet, amit az ember tervezett, és ez nem jó. Az építésznek saját érdeke, hogy feltárja egy ház anatómiáját, illetve a lélektanát. Nekem szerencsém van, hogy ez már a többedik olyan munka, amelynek az eredménye a kulturális profil. Ezek mind a Müpától az Operaház felújításáig egy tanulópálya állomásai.

- A táncszínház esetében mi volt a fő cél, ami a tervezést illeti? - Egy meglévő házat akartunk tervezői szempontból úgy átírni, hogy kifejezzük a lendületet, a dinamikát.
 
- Nem jelentett túl nagy kötöttséget, hogy nem egy teljesen új teret kellett tervezni? - A kötöttség csupán a szerkezetet jelenti, a gépészetet, a világítást, a burkolatokat nem. És ez a kötöttség ebben az esetben inkább előnyt jelentett. Például azért, mert azt a szegecselt acéltartót, amelyen a Nemzeti Táncszínház áll, már nem tudnák ma legyártani. És egyébként is nagyon élvezetes egy ház történetében visszautazni, úgy, hogy közben az ember az épület jövőjét tervezi. Egy táncszínház esetében pedig különösen fontos a tradíció, miközben a következő évtizedekre is gondolni kell.
- Azt hogy élte meg, hogy azt az épületet is az önök tervei alapján alakították át, ahonnan el kellett jönni a táncszínháznak és az új helyét is önök formálhatták meg? - Ez csak egy szellemi furcsaság. Ha valaki azt gondolta, hogy egy valamikori templomtérben helyén van egy színház, az tévedett. A mostani új Nemzeti Táncszínház pedig egy új kulturális centrumot kínál Budán, ami szerintem rendkívül lényeges.

- A mostani épület fő tervezői ötlete a szabadtéri színpad beépítése? - Ez a ház felfogható egy háromhajós bazilikaként. Egy háznak kell, hogy legyen arca. A szabadtéri színpad beépítésével ezt szerettük volna elérni. Az új előcsarnokkal egy akcióteret szerettük volna létrehozni, amely sok mindenre alkalmas. Emellett pedig egy olyan szimbólumrendszert kívántunk kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Egy szájat, egy széttárt kart jelképez a beépítés.
- Ön mostanában itthon több állami megrendelést kapott. Nem tart attól, hogy ezért megbélyegzik? - Ha egy építész megérzi a szakmai lehetőséget, akkor igyekszik élni vele. Azt, hogy ezt ki miként ítéli meg, nem az én dolgom kommentálni. Az irodánk folyamatosan kap külföldi megbízásokat és piaci megrendeléseket is. Alkotói szempontból pedig az a kérdés, hogy ez a ház méltó módon reprezentálja-e a magyar nemzeti tánc műfaját, és a karmelita kolostor méltó módon reprezentálja-e a Miniszterelnökséget.

„Hajléktalanság” három és fél évig

A Táncfórum jogutódjaként 2001-ben alapították a Nemzeti Táncszínházat, amely otthonául még abban az évben megkapta a Várszínház, azaz az egykori Karmelita kolostor épületét a budai várban. Miután az ingatlant a miniszterelnök rezidenciájának szemelték ki, 2014 júliusában kormányhatározat született arról, a táncszínházat innen kiköltöztetik, az intézmény pedig a 2015–16-os színházi évadot már új otthonában, a Millenáris Teátrum részben átalakított épületében kezdheti meg. 2014 nyarán utóbbi feladatra 150 millió forintot irányoztak elő, majd további 2,7 milliárdot a teátrum átalakítására. A befogadó színház kiköltöztetése flottul ment 2014 őszén, a folytatás kevésbé: egy évvel később az intézmény konstatálhatta, még egy kapavágás sem történt a Millenáris Teátrumnál. Így továbbra is ideiglenes játszóhelyeken – Müpa, Marczi Közösségi Tér, Várkert Bazár, MOM Kulturális Központ és egy ideig a Hagyományok Háza – létezett tovább. A következmény: előadásszám-csökkenés, nézőszámcsökkenés, működési költségek növekedése.
 
„A megkezdett előkészítő munkák biztatóan indultak, viszont januárban a Közbeszerzési Hatóság honlapján megjelent nyilvános adatok szerint a Nemzeti Táncszínház új játszóhelyének kialakítására kiírt közbeszerzési eljárás eredménytelen lett” – a Nemzeti Táncszínház vezetője, Ertl Péter 2016 januárjában ekként magyarázta az egykori Magyar Nemzetben, hogyan is lett „hajléktalan” a Nemzeti Táncszínház. Az ideiglenes játszóhelyi működés többletkiadásaihoz 2016 februárjában újabb 150 millió forintot kapott, júniusban az új játszóhely kialakítása kapott még 500 millió forintot. 2107 márciusában egy újabb 293 millió forintos támogatást részben az új épület népszerűsítésére lehetett költeni, ami akkor még látványterv szintjén létezett. Az épületavatást 2018 márciusára tervezték.
 
2017 szeptemberében újabb 885 millió forintot kapott az új játszóhely kialakítása, e költségbe már beletartoztak a fény- hang- és színpadtechnikai beszerzések is. A kivitelezést a közbeszerzéseken rendre sikerrel induló ZÁÉV Zrt. végezte, amely idén januártól már hivatalosan is a leggazdagabb magyar vállalkozó, Mészáros Lőrinc cége. - T. G.

2019.02.15 20:25
Frissítve: 2019.02.15 21:18