Egy lelkész lelkiismerete

Balog Zoltán EMMI miniszter a frankfurti Hayek Clubban a migránsválságról értekezve megpróbált Fidesz-pártkatona helyett ember (és lelkész!) lenni. Ez csak felemás módon sikerült, igaz, hogy egy év késéssel bevallotta: neki sem tetszettek a menekült-ellenes plakátok, sem tegező stílusuk, sem elutasító, a keresztény elvekkel ellentétes, gonosz tartalmuk miatt. Mi több, a hont védelmező kerítést sem díjazta, „szörnyű, buta” dolognak minősítve azt. A szenvedő emberekkel kapcsolatban is ki talált ejteni néhány emelkedett mondatot, s állítása szerint annak idején az is felvetődött benne, hogy ezekben a döntésekben talán már mégsem kellene részt vennie, mert neki lelkiismerete is van. Ám végül – nyilván főnöke nagy megkönnyebbülésére –, meggyőzte magát arról, hogy a menekültválságot a gazdag arab államok szítják, sok ezer dollárért bírva rá az embereket arra, hogy sárban-fagyban Európa felé gyalogoljanak, lazítva-rombolva annak szellemiségét és egységét. Így aztán minden a helyére került. Balog is kialakított magának (és német közönségének) egy elviselhető önképet, és az Orbán-kormány örök és megbonthatatlan egysége is megmaradt. A miniszternek sikerült túltennie magát mindazokon a katasztrofális állapotokon, melyek hatalmas tárcája számos ágazatát jellemzik. A „Fideszes nem mond le” alapelv továbbra is maradéktalanul érvényesült, s a nemzet- és Európa-ellenes, bezárkózó, gyűlölködő politika is zavartalanul folytatódhat. Balog megtalálta a módját, hogyan tegye talonba lelkészi és emberi lelkiismeretét – business as usual.