Szeretem ezt a dalt és most, amikor tucatjaival pusztítják Budapest szegény fáit a József nádor téren és a Ligetben, különösen érvényesnek érzem ezt a kiáltó óhajt. Ráadásul nem csak fákat rombolnak. Épületeket konfiskálnak, gyűjteményeket szednek szét, kutatóhelyeket helyeznek át.
Itt van mindjárt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (korábban Magyar Szabadalmi Hivatal, de ugye, most minden kötelezően nemzeti). A százhúsz éves hivatalt a Kossuth-tér melletti utcából statáriális eljárással dobták ki régi, gyönyörű épületéből, amelyet a hivatal saját bevételeiből varázsolt újjá, nagyon széppé. De hát mit lehetett tenni, amikor szemet vetett az épületre az újdonsült kommunikációs minisztérium, illetve annak főnöke? Pedig egyszer már hasonlóan nagy hatalmú úrnak, a Gyurcsány-kormány gazdasági miniszterének is kedve támadt a pompás épületre, de akkor még lényegében demokratikus szabályok uralkodtak és a derék úr kudarcot vallott. Érdekes fejlemény, hogy az egykori miniszter most éppen a sikeres kisajátítóval borul össze nagy barátságban. Személyes bánatom is a Garibaldi utcai épület, sokszor megfordultam ott, még jeles értelmiségi klubot is összehoztunk, ahol kiváló előadók és ugyancsak kiváló hallgatók találkoztak, ahol jókat vitáztunk, beszélgettünk. Most a Hivatal egy meglehetősen csúf, jellegtelen épületben húzza meg magát. De hogyan is versenyezhet a szellemi tulajdon jogának képviselete a magasságos kormányzati kommunikáció jelentőségével?
A sor folytatható. A Várból kiebrudalták a Táncszínházat, természetes is, elvégre szüksége támadt a szép régi épületre a miniszterelnöknek. Kiköltöztetésre készülhet a Várból a Nemzeti Galéria és a Széchényi Könyvtár. A Vár különben is kedvelt kisajátítási terrénuma a mostani kormánynak. Elvették a Magyar Tudományos Akadémia ugyancsak szépen felújított társadalomtudományi intézeteknek helyet adó épületét – érthető, kell a hely valamelyik becses minisztériumnak.
Azért eltűnődöm. Sokszor jártam ott, még a kutatóhelyek korában. Parkolóhely lényegében nincs, ami van, az mindig foglalt. Ugyan hol fognak parkolni a jeles fő- és alsóbb hivatalnok urak és hölgyek, meg a minisztériumokat általában sűrűn látogató ügyfelek? Oda mélygarázst nehezen tudok elképzelni. Jelenleg egyelőre csak kósza, terjengő hír, hogy a Magyar Nemzeti Levéltárat (még egy „nemzeti”) is kirakják a Várból. Hallottam innen-onnan, hogy szóba jött új helyként a Budapesttől mintegy 30 kilométerre lévő Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Piliscsaba igazán jól megközelíthető hely), de még a dunakeszi járműjavító telep is. Jó, ezek pletykák, de megtanulhattuk: pillanat alatt hozhatnak határozatot a kormányban, egyeztetések és fellebbezések nélkül.
Most éppen a Lukács Archívum és Könyvtár van soron. Olvasom a Népszavában: szétszedik a Lukács-lakást. Nos, nem a lakást, hanem a gyűjteményt szedik szét, hiszen már négy éve, 2012-ben határozattal megszüntették a kutatóhelyi státusát. Minek is kutatni? Eszembe jutott, esetleg az is indok lehet a szétdobálásra, hogy a város nagyon jó helyén van a tágas lakás, szép kilátással a budai Várra?
Reszkessenek, akik szép, becses épületben dolgoznak vagy akár élnek, hiszen ne feledjük: egy-két éve hoztak már olyan törvényt, hogy közérdekre hivatkozva akár még lakás is kisajátítható.
