Vasziljev: nincs szükség a mindennapi terror színházára

1962 óta ünnepeljük a Színházi Világnapot. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára.

Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadán. Idén a világhírű orosz rendező Anatolij Vasziljev fogalmazta meg gondolatait a vasárnap esedékes Színházi Világnap alkalmából. Vasziljevet egyébként Magyarországon is jól ismerik, hiszen többször dolgozott nálunk. Egyik kedvenc színésznőjéhez, Törőcsik Marihoz is legendás munkakapcsolat fűzi. Vasziljev mostani üzenetében felteszi a kérdést, szükség van-e színházra. Aztán meg is válaszolja: "A színház manapság jelentéktelenné vált a városokban és az országokban lejátszódó tragédiákhoz képest. Mi számunkra a színház? Aranyozott karzatok és páholyok, bársonyszékek, mesterkélt hangok, vagy ellenkezőleg, valami egészen más: – mocsokkal és vérrel borított fekete doboz, és benne egy rakás megvadult meztelen test."

Vasziljev azt a kérdést is felteszi, hogy mit tud nekünk mondani a színház? Aztán erre így reflektál: "Bármit! A színház bármit el tud mondani. Azt is, ahogy az istenek az egekben élnek, ahogy a rabok barlangokban szenvednek és ahogy a szenvedély felemel, a szerelem elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy hazugság ural mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig – a menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni.

Végül Vasziljev megjegyzi: "Fenébe a kütyükkel és a számítógépekkel – menjetek színházba, foglaljátok el a zsöllyéket és a balkonokat, hallgassátok a szavakat és nézzétek az élő történeteket – itt van nektek a színház, ne becsüljétek le, ne hagyjátok ki rohanó életetekből. Mindenféle színházra szükség van. Csupán egyetlen színházra nincs szükség – a politikai játszmák színházára, a politikai egérfogó színházára, a politikusok színházára, a politika színházára. És legkevésbé a mindennapi terror színházára – legyen bár egyéni vagy kollektív; nincs szükségünk a hullák színházára, az utcákon és tereken, a fővárosokban és vidéken folyó vér színházára vallások és etnikumok között."