Irányváltás szükséges

Bizonyos értelemben igaza van Török Gábor politológusnak. Az elemző a Magyar Nemzetnek adott nagy interjújában kijelentette: ma jobb országban élnénk, ha 2002-ben a Fidesz nyeri a választásokat. Ő ezt elsősorban úgy érti, hogy Orbán Viktor akkori vereségének következményeként szakított az értékelvű politizálással és vált hihetetlenül cinikussá. Én legalább ekkora problémának tartom, hogy a szocialisták nyolc éven át tartó folyamatos regnálásuk során elkényelmesedtek. Különösen Medgyessy bukása után eltávolodtak a szociáldemokrácia ideológiai tablójától, s a neoliberális gazdaságpolitika megvalósítójává lettek. Szavazóbázisuk jelentős részének lemorzsolódása egyrészt erre a körülményre vezethető vissza. Másrészt a lakosságot sújtó, mégoly szükséges megszorító intézkedések közepette kiváltképp önmérsékletet kellett volna tanúsítaniuk. Tudom, hogy a jelenlegi szabad rablással össze sem vethető az elit akkori urizálása. A szocialisták kormányzásuk éveiben mégis akkora morális deficitet halmoztak fel (ebben nem kis szerepe volt a Fidesz lejárató propagandájának is), hogy az Orbán-kabinettel egyébként elégedetlen választópolgárok többsége ma sem tekint rájuk úgy, mint elfogadható alternatívára.

Elkényelmesedett a magyar baloldal abban az értelemben is, hogy úgyszólván egészen elfeledkezett a hatalompolitikai manőverek szükségességéről. Nagyítóval se fedezhettünk fel a szocialisták részéről olyan közösségépítő tevékenységet, avagy mozgalmi munkát, amilyet a Fidesz immár másfél évtizede sikeresen gyakorol. Kommunikációjuk csapnivaló; a hagyományosan hozzájuk húzó médiumokat cserbenhagyták a kormányváltás után, kitéve azokat a szisztematikus kivéreztetésnek. Nem értették meg, hogy az időközben létrejött jobboldali médiatúlsúly folytán ebben az országban pusztán szakpolitikai elképzeléseik hangoztatásával nem tudnak választást nyerni.

A március 15-i tüntetésen részt vevő pedagógusok természetesen a jelenlegi kabinet oktatáspolitikája ellen demonstráltak. Mégis van valami igazság annak a kormánypárti politikusnak a szavaiban, aki szerint a tiltakozók elégedetlenek az ellenzéki pártok tevékenységével. Márpedig ha konszolidált átmenetet szeretnénk, nem hagyhatjuk, hogy legitim parlamenti érdekképviselet híján az utca népe vessen véget Orbán Viktor uralkodásának. Legkésőbb a közelgő tisztújítás után a szocialistáknak rá kell szánniuk magukat az ennek megfelelő irányváltásra.

Ami viszont a Fidesz vezérkarát illeti, ők éppen átestek a ló túloldalára. Szakpolitikai csőd és hatalompolitikai remeklés jellemzi tevékenységüket. Sikeresen konvertálták anyagi javakká politikai hatalmukat. Ezért építhették ki saját médiabirodalmukat, beleértve az úgynevezett közszolgálati médiumokat is, melyekből a lakosság nagyobbik része tájékozódik. Bebizonyosodott ugyanakkor, hogy eredményes szakpolitikát művelni nem lehet a kormányfőnek ellentmondani képtelen Bólogató Jánosokkal. A társadalmi ellátórendszerek szétverése a hozzá nem értés következtében pedig a burjánzó korrupcióval együtt olyan frusztráló jelenségek, melyeket az Orbán Viktorhoz lojális médiumok is mind kevésbé tudnak agyonhallgatni.

Szerző
Beck Tamás publicista

A nemtudás bűne

Divatba jött a politika speciális területeinek titkosítása. A kormányzat manipulál, kommunikációja megnehezíti a közélet ügyeiben való tájékozódást. A „műfaj” sajátosságának tekinthető, hogy csak a beavatottak számára biztosítja a széles nyilvánosság elől elrejtett háttér-információkhoz való hozzáférést. A politikai döntések mozgatórugója sokszor fontosabbnak látszik, mint a döntések következményei. Így aztán még a jól értesültek figyelmét is annyira lekötik a belső ügyek, hogy megfeledkeznek a mindennapok valóságáról. Amint az például Miskolcon az emberi erőforrások miniszterével is megesett: a nyilvánosság előtt csodálkozott rá saját döntéseinek következményeire. Az ismétlődő pedagógus-demonstrációk, a KLIK körüli viták nem tették számára nyilvánvalóvá, hogy a magyar közoktatás állapota kívánnivalókat hagy maga után?

Ha egy miniszter megengedheti magának, hogy ennyire tájékozatlan legyen, akkor még elnézőbbnek kell lennünk az állampolgári tudatlanság iránt. A maga korában már Szent Ágoston is észrevette, hogy az igazsághoz való viszonyunkat nemcsak tudásunk eredendő fogyatékossága, hanem etikai fölfogásunk is befolyásolja. Ennek szellemében jegyzi meg Ancsel Éva, hogy „ha mi, emberek nem vagyunk képesek tudni a tudhatót, ennek nem csupán - és sohasem elsősorban - az ész korlátaiban kell keresnünk a magyarázatát, hanem etikai akadályokban”. És levonja a következtetést: „a tudható nemtudása: bűn”.

A közfelfogásban gyakran tapasztalható, hogy még azok a megcáfolhatatlan tények sem tudatosulnak, amelyek egyértelmű bizonyítékai a hatalomviselők káros magatartásának, és felháborodásra okot adó tevékenységének. Az ugyan nem tudható, hogy a kormányzat és holdudvarának tagjai közül kik azok, akik valóban szántó-vető eredetűek vagy csak a termőföld tulajdonlásának igénye készteti őket paraszti származásuk hangoztatására, de van azért bőven, amiről van cáfolhatatlan ismeretünk.

Ha egy magát keresztény-nemzetinek hirdető kormányzat olyan személyiségeket vonultat fel és hoz minden mértéket meghaladóan előnyös helyzetbe, mint Vajna András, Habony Árpád vagy a Fidesz-rendszer legendás személyisége, Mészáros Lőrinc, akkor azért a legelkötelezettebbekben is felmerülhet a kérdés, hogy az elképesztő sikertörténetek haszonélvezői vajon mit tettek a nemzetért s mennyiben tekinthetőek egy keresztény ország példaadó személyiségeinek? Ha ők - márpedig nekik kell lenniük! - egy keresztény-nemzetinek hirdetett eszmeiség reprezentánsai, akkor életútjukban, magatartásukban vajon fellelhetők-e ezeknek a magasztos eszméknek a karakterisztikus vonásai?

Nem vagyunk, nem lehetünk tétlen szemlélői az eseményeknek. Magunk is vétkesek vagyunk, ha egyszer nem akarunk tudni arról, amit tudhatnánk, sőt, amit erkölcsi kötelességünk szerint tudnunk kellene. Ha másért nem, a kisemmizettek növekvő nyomora miatt. Az egykor a nemzet napszámosainak nevezett pedagógusok helyzetére tekintettel. A földtulajdon nélkül maradó, napszámos-sorsra juttatottak érdekében.

Hiszen itt már nem az állítólag Nokiás-dobozban adott-vett pénzekről van szó. Jóval többről.

Szerző
Giczy György közíró

Világbéke

Az örök békét először 1139. április másodikán kívánta megteremteni az európai civilizáció. Több, mint ötszáz egyházi vezető gyűlt össze a második lateráni zsinatra, amely hozott egy olyan döntést, amelytől azt várták, hogy az első lépés lesz az általános békéhez vezető hosszú úton: „A jövőt illetően a kiközösítés büntetésének terhe mellett megtiltjuk alkalmazni, a számszeríjjal lövők halált hozó, Istennek gyűlöletes technikáját keresztényekkel és katolikusokkal szemben.”

II. Ince pápa hívta össze a római Piazza San Giovannin álló palotájába az egyház vezetőit, és miután betiltotta a papi házasságot és az egyházi hivatalok adásvételét, kiátkozással fenyegette meg azokat, akik keresztény felebarátaikra nyílpuskával lövöldöznek. (Más felebarátainkra szabad volt lődözni.) A tilalom sajnos nem hozta el a világbékét, sőt ellenkezőleg, reklámot csapott a nyílpuskának, és a keresztény legények továbbra lőttek is vele mindenre, ami mozgott. Egy Tell Vilmos nevű svájci férfi például, akit arra kényszerítette a kormányzó, hogy tudását bizonyítandó a saját fia fejéről lőjön le egy almát, ezt a feladatot is sikeresen abszolválta a betiltott számszeríjjal. A remek lövés után a gyűlölt kormányzó megkérdezte, miért vett elő Tell Vilmos két nyílvesszőt a tegezből? „Mert ha az elsővel eltaláltam volna a fiamat, a másodikat a te szívedbe lőttem volna”. Erre börtönbe vetették Tell Vilmost, aki viszont megszökött, és a fegyver adta lehetőségeket kihasználva, egy szurdokban ügyesen meglapult és az arra lovagló kormányzót lesből le is terítette. Aminek következtében nemzeti hős lett Svájcban.

Remek történet, kicsit ront a hitelén, hogy egy kétszáz évvel korábban íródott krónikában már szóról szóra szerepel, ott az íjászt Toko-nak hívják és az utálatos kormányzó helyén a Kékfogú Haraldr norvég, illetve dán király szerepel. A világ első teljesen meztelenül filmszerepet játszó gyönyörű színésznője, a természetesen magyar származású Hedy Lamarr, aki főállásban édesen mosolygó butácska szex idol, másodállásban fizikus zseni volt, nemcsak feltalálta a rövid hatótávolságú adatátviteli eljárást, a bluetooth-t (angolul: kék fog), hanem erről a Tell Vilmos előképe által lenyílpuskázott norvég/dán királyról is nevezte el. Azt várta ugyanis a találmányától, hogy amint a király egyesítette az északi törzseket, úgy egyesíti majd a bluetooth is az embereket.

Szép volt ez a nő és nagyon okos, inkább neki állítanának szobrot bölcs vezetőink, de hát állítsanak, akinek akarnak, legalább látni, kinek akarnak. Zászlósuraink valahogy nem nyugszanak, ha a közfelháborodás kilövi Bárdossyt, Telekit, Hómant, akkor még mindig találnak a tartalékban egy Donáth Györgyöt, akinek egyetlen érdeme, hogy nemcsak antiszemita volt, hanem németgyűlölő is, bravó.

Azt képzelem, ha gyűlölködő nemzetvezetőink ilyen-olyan szobrai helyett Heddy Lamarr világszép cicijeit bámulhatná a pesti művelt közönség, néhány centivel közelebb kerülne a világbéke. Én szóltam!

Szerző
Szunyogh Szabolcs újságíró