A vidék nyomora

Megint azt olvasom kedvenc lapomban, hogy a felcsúti gázszerelő - vagy valamelyik családtagja, aki még nem merítette ki a vásárolható földek maximumát - újabb birtokot vett meg az Orbán- Mészáros birtok mellett. Hallgatom a tévékben az ellenzéki politikusok berzenkedését: micsoda dolog, hogy megint ők, a Fidesz-emberek nyertek? És látom a tudósítás képeit, amelyen még elvétve sem jelentkezik másik gazda, aki hajlandó volna licitálni a földre. Ha nem kell senkinek (nem kell senkinek?), akkor miért elégedetlenkedünk, tessék mondani? Nem akad a környéken egy tucat olyan gazdálkodó, akik esetleg 3-4 hektáronként képesek volnának megvásárolni az eladó földeket? Vagy nem jut senkinek eszébe az árverések kapcsán, hogy akár többen is összeállhatnak, s az így megszerzett birtokot közösen művelhetnék? Amíg ez így marad, addig nincs ellenszer enyhíteni a vidékiek nyomorát. Amíg az emberek nem értik meg, hogy az új földbirtokosok térnyerését csak összefogással tudnák megállítani, addig ne berzenkedjenek, hogy ez a kormány zsellérsorba kényszeríti megint a parasztokat. Amikor ismerőseim körében erről beszélgettünk, valaki azt mondta, azért sem szállnak be a vidékiek a földlicitekbe, mert nincs rá pénzük. Pedig a Mészáros család sem "zsebből" fizet (noha megtehetné), hanem az állami bankok "veszik meg" nekik a birtokot. A hitelt meg majd valamikor kifizetik a földalapú támogatásból, meg a termés hozamából. Mások is kalkulálhatnának így. Lehet, hogy az "utca parasztjai" tényleg nem kapnának hitelt egyetlen banktól sem, ha nincs olyan jól csengő nevük, mint a tehetséges gázszerelőnek, de megpróbálta egyáltalán valaki közülük? Csak biztatni tudom az ellenzéki pártok földügyi szakembereit, gondolkodjanak el ezen!