- Bosch hosszú Odüsszeiája

Zavarba ejtő Hieronymus Bosch vízióktól hangos, különösségében is szép világa, amely az Amszterdamtól csupán egyórányi autótúra lévő 's-Hertogenbosch városában látható nagyszabású életmű-kiállításon elevenedik újra. A város szülöttjének munkái a mesebeli csatornák szegélyezte, aranyozott sárkányos emlékművel ékesített, tekintélyt parancsoló katedrálissal büszkélkedő hollandiai kisváros Noordbrabants Museumában kaptak helyet. A május 8-ig megtekinthető időszaki tárlat az alkotó halálának ötszázadik évfordulója kapcsán igyekszik reprezentálni a középkori festőművész életét és munkásságát.

Miután a látogató belép a tágas kiállítótérbe, de még mielőtt megközelíthetné a gyönyörű triptichonokat, némi felvilágosításban részesül Bosch életét illetően. Hibátlanul elkészített animációs rövidfilmből tudhatjuk meg, a „megállt az idő” érzést sugalló, jellegzetes németalföldi kisváros nem pusztán Bosch-nak, hanem festményeinek is szülőhelyeként szolgált. Az 1450 körül, többgenerációs festődinasztiába született alkotó a történelmi Brabanti Hercegség megbecsült művésze volt. Ha valaki nem tudná, a tehénbőrrel szegélyezett falú teremben vetített film szól arról is, hogy nem Bosch városa vette fel a művész nevét, hanem a festő még életében változtatta nevét Bosch-ra, szülővárosa után – feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy szintén festőművész testvérétől megkülönböztesse magát. Az előkelőnek számító Bosch tagja volt egy erősen vallásos társaságnak, amelynek olyan elit pártolói is voltak, mint amilyennek a Habsburg-házból származó Miksa német-római császár vagy fia, Szép Fülöp számított. Így már érthető, miért a Johanna hóráskönyve című, legkésőbb a XVI. század legelejéről származó könyvecske nyitja a sort a tárlaton kiállított művek közül. Az egyéni imakönyv illusztrációján romantikus pár látható, de az ábrázolás számtalan kétértelmű elemet rejt magában. Többek között egy bolondot a hajó orrában. Mindenesetre, a gyönyörű kötet, amely Őrült Johanna kasztíliai királynő számára készült, páratlan kincs. Az meg csak további érdekesség, hogy az uralkodónő férje, Fülöp volt az, aki megrendelte az egyik leghíresebb Bosch-képet, az Utolsó ítéletet.

A különc festő Bolondok hajója című alkotása, amely egy szatirikus versre reflektál, a párizsi Louvre-ból érkezett. A minden elemében Bosch világát tükröző alkotáson egy lélekvesztőben dáridózik néhány tipikus középkori figura, köztük egy csuhás és egy mandolint pengető apáca, miközben mások éppen az árbocra másznak fel, vagy egy fa tetején görnyedve vedelnek. Néhányan már a vízben vannak, csak idő kérdése, hogy a többi flepnis szereplő, mikor landol mellettük. Nehéz nagy jövőt jósolni egy olyan társaságnak, amely – ha jól érzékelem – faághoz rögzíti a hajót, evezőül pedig valami óriási kanálféleséget használ. Ehhez a műalkotáshoz tartozik a falánkságnak és a kapzsiságnak az allegóriája. A kisméretű alkotás, amelyen magukból kifordult falánkok és bujálkodók láthatóak, egy szárnyas triptichonnak lehetett a része. Csak bámulni lehet azt a festményt is, amelyet a mester egy kóborlóról festett. Komor hangulat uralkodik a kör alakú képen. Szakadt ruhát viselő, gémberedett alak vándorol keresztül egy falun, hátán cipelve feltehetőleg minden vagyonát. A háttérben koszosnak ható, jellegtelen táj sejlik fel, hiányos tetejű házzal, kidőlt ablakokkal és az átutazót megugató kutyával. Fáradt tekintete a nem túl bizalomgerjesztő ház felé fordul, ahol egy férfi enyeleg egy asszonnyal, de lépteit mégis az ellenkező irányba szedi. Éppen ezért a művet az erény és a bujaság közötti válaszút metaforájaként szokás értelmezni.

A kiállított hozzávetőlegesen ötven festmény és grafika közül több tucatnyi bizonyítottan eredeti Bosch-mű. A tíz ország rangos múzeumaiban őrzött alkotásokat egy helyre koncentráltan, egy időben bemutatni kivételes bravúr, a holland múzeum munkálkodása kilenc évet ölelt fel a tervezéstől Vilmos Sándor holland király februári ünnepélyes megnyitójáig. A közszemlére tett alkotások között van a Szent Antal megkísértése is, amelyről csak a közelmúltban bizonyosodott be, hogy a mester alkotása. A korábban Hieronymus Bosch műhelyének műveként ismert festményt egy kansasi múzeumban őrizték, többnyire raktárban. Ez, a frissen megerősített eredetiséggel bíró mű kárpótolja az olyan világszenzációkat, mint amilyen például a Gyönyörök kertje, amely kétségkívül a világ egyik legkülönlegesebb, legtöbb értelmezési lehetőséget felkínáló alkotása. Ez a mű Madridban maradt, csakúgy, mint a legutóbbi Bosch-kiállítás alkalmával, amelyet csaknem húsz éve Rotterdamban rendeztek. (Egyébként a spanyol uralkodók mindig is nagyra értékelték Bosch művészetét, aki azon a területen született, amelyet később a Habsburg-dinasztia spanyol ágához tartozó V. Károly német-római császár egyesített. A spanyol-németalföldi kapcsolódás másik sarkalatos pontja, hogy a cikk elején említett uralkodópár férfi tagja, Szép Fülöp a németalföldi tartományok felett uralkodott, mielőtt feleségül vette a kasztíliai királynőt.) Mindenesetre, azok, akik kíváncsiak a Gyönyörök kertjére, akár otthonról is megtekintheti. Az alkotó halálának kerek évfordulójára létrejött interaktív honlapon kedvünkre barangolhatunk a középkori festészet egyedi művében. Utunk során - csakúgy, mint egy átfogó, angol nyelvű művészettörténeti áttekintéssel -, a paradicsom és a pokol hangjaival is megismerkedhetünk.

Hasonló tematikájú alkotás – és ezt kölcsönadta a madridi Prado – a Szénásszekér-triptichon. Lehetetlen nem elveszni ebben a képben. Minél hosszabb ideig állunk az 1516 körül festett alkotás előtt, annál több apró részlet kerül más és más fénytörésben a szemeink elé. A három részre tagolt, bibliai utalásoktól és a középkor társadalmát ostorozó - bolondokat és vétkeseket felvonultató, de koronás főket sem megkerülő - jelenetektől túlburjánzó mestermű több annál, amit könnyen megérthetünk. A befogadást nagyban segítik a termekben kihelyezett vetítők, amelyek virtuális sétára hívnak minket Bosch páratlan világába. Így, a technika ajándékául megelevenednek a nehezen meghatározható, különös – talán nem is evilági – lények, életre kel a hajóként használt papucs, még közelebb kerülnek hozzánk a szenvedő vagy tivornyázó figurák. Bosch világának szereplőit erőszak, szenvedély, halál veszi körül. Az említett nagyszabású mű hátoldalán szereplő vándor ábrázolása még kidolgozottabb, mint az első művek között bemutatott korai változat. Utazónk itt még szegényesebb, haja őszbe fordul, a háttér pedig drasztikusabb. A kutya fenyegetőbben vicsorog, előtte egy tetem csontjai, a képen szereplő szikár fák közül az egyikhez lemeztelenített katonát kötöznek. Ez a középkor világa. Egyúttal szinte irritálóan realista, másrészről költőien szép.

A kurátorok egész kiállítóteret szenteltek azoknak az alkotásoknak, amelyek Krisztus életéből vett mozzanatokat jelenítenek meg. Nagy hatású az a dinamikus és kreatív alkotás, amelyen a három királyok teszik tiszteletüket a gyermek Jézusnál, az Ecce Homo pedig felkavaró a megalázott, töviskoszorút viselő és rabláncon vezetett megváltójával. A dühödt tömeg szinte életre kel, ezek az emberek velejéig romlottak, gyűlölködők, pillanatnyi erejüket gonoszságuk táplálja. Amikor nagy nehezen közelebb tudunk férkőzni a festményhez, alaposabb szemlélődés után feltűnhet, bizony anakronisztikus elemeket is tartalmaz. A megfeszítésre váró Krisztus és a városi nép mögött középkori jellegű település látszik, az egyik ház falán pedig félholdas zászlót lebegtet a szél. Elmélázva az időtlen remekművek előtt, nem tudok nem arra gondolni, hogy Bosch, akit természetesen saját korában is megbecsültek, olyasféle lángelme volt, mint kortársa, Leonardo da Vinci. Habár kutatói úgy tartják, Bosch nem volt tagja eretnek mozgalmaknak, művei - rendkívüli tehetsége mellett - szabadgondolkodásáról is árulkodnak. A művészet szimbolikáját, az egyéni képzelőerőt használni olyan kivételes erény, amelyet kevesek voltak képesek felismerni az egyház által vasmarokkal kormányzott világban.

A tárlaton, ahol helyet kaptak vallási kegytárgyak, díszes bibliák és Bosch tanítványainak, követőinek munkái is, témák szerint különülnek el a művek. Az elsősorban festőként számon tartott Bosch művészete tizenegy olyan rajzzal is képviselteti magát, amelyről bizonyosnak tűnik, hogy az ő munkája. A kiállítás remek ötlete egyébként az, hogy tudatosan kevés szöveget helyeztek el a képek köré, ezzel buzdítva a befogadót, hogy a bennük megfogalmazódó impulzusokra, s ne a művészettörténészek elképzeléseire hagyatkozzon. A stílusosan a tárlat utolsó termében, afféle főattrakcióként helyet kapott alkotás, Az utolsó ítélet kiválóan alkalmas a hosszas elmélkedésre. A mérhetetlenül erőteljes alkotás egy zseni műve, akinek vízióit illetően még ma sem lehetünk biztosak abban, hogy mindaz, amit látunk rajtuk, vajon túlmutat-e a valóságon.