A csütörtökön megrendezett Irodalom Éjszakáján az olvasásé volt a főszerep. A világszerte életre hívott rendezvény elsősorban fiktív vagy létező városterek köré csoportosult, a program szervezője, az Európai Uniós Kulturális Intézetek Hálózata (EUNIC) azzal magyarázta a döntést, hogy a város mindennapi környezetünk, egyben kultúránk egyik alappillére. Egyúttal, ez a folyton fejlődő táj, amely múltunkról is árulkodik, számtalan irodalmi ábrázolás számára nyújtott teret azóta, amióta egyáltalán beszélhetünk belles-lettres-ről. A fővárosi Katona József Színház társulatának segítségével a legkülönfélébb budapesti helyszíneken nyerhettünk bepillantást műrészletekbe, amelyek idegen vagy éppen nagyon ismerős helyekre csaltak minket, olvasókat.
A főváros támogatását élvező rendezvény valóban igazán ötletes vállalkozás. Huszonkét különböző nemzetiségű szerző művét huszonkét különböző budapesti helyszínen hallgatni az ország egyik legerősebb színházi társulatának tolmácsolásában, nem mindennapi esemény. Az este hat órakor a Katona József Színházban tartott megnyitó alkalmából Máté Gábor, a teátrum Kossuth-díjas igazgatója elmondta, azért is csatlakozott örömmel a kezdeményezéshez, mert fontosnak érzi a különböző népek közötti párbeszédet, az egymás felé nyitást.
A Katona különleges színházi játszóhelye, az Astoria és a Ferenciek tere között található borbélyszalon ad otthont évek óta a színház nagy sikerű produkciójának, A borbély című monodrámának. A Bán János főszereplésével futó előadás helyszíne ezúttal a bolgár irodalom kortárs nagyágyújának, Ivan Kulekov művének szavaival telt meg. Az írás mellett animációs filmkészítéssel, színpadi művek írásával, fotózással és politikával is foglalkozó szerző Harmadik személyben című kötetéből Bán János olvasott fel, a Jászai Mari-díjas színművészt ezúttal is telt ház figyelte, s most is több turista, álmatag bámészkodó állt meg a kirakat előtt, hogy az ablaküvegen át bekukucskáljon a szalonba.
A társulat többi tagjának szintúgy izgalmas vagy éppen a nagy nyilvánosság előtt még ismeretlennek számító helyszínek jutottak. Mészáros Béla a belvárosi Papnövelde utca 2. szám alatt található, Hild József által épített klasszicista lakóház mélyén olvasott fel részleteket Etgar Keret izraeli író szürreális, humort sem nélkülöző oldalaiból. A bérház alján található hazánk egyik legrégebbi, műemlékként védett történelmi pékkemencéje, amely remek helyszínnek bizonyult. Míg Szirtes Ági szűkös képzőművészeti galériában, Kovács Lehel az Apáczai Gimnázium felejthetetlen kilátással kecsegtető tetőteraszán, Nagy Ervin art & design üzletben, Fullajtár Andrea pedig a Földalatti Vasúti Múzeumban, addig Fekete Ernő a Gerlóczy Szálloda első emelet kettes szobájában, századeleji párizsi-budapesti hangulatban, ágyra dőlve olvasott fel a programban részt vevő művek egyikéből.
Talán még a felsoroltaknál is nagyobb kuriózumnak számított az Erzsébet híd kábelkamrájában történt felolvasás. A helyszín az érdeklődő szem elől gondosan elzárt; a hidat összetartó acélhuzalokat ezen a fullasztó ponton rögzítették a vasbeton alapzathoz. Mondani sem kell, nem ez a legfelkapottabb rendezvényhelyszín, irodalmi programnak pedig még soha nem adott otthont. Azok, akik ide látogattak, nem csak a színtér miatt csodálkozhattak, hanem azért is, mert ez volt az egyetlen olyan része a rendezvénynek, amelyen nem a Katona színészei interpretálták az irodalmat. Itt, késő estéig Totth Benedek író Holtverseny című első és azóta egyetlen kötetéből olvasott fel részleteket, kiválóan. (Úgy tartják, ritka, mint a fehér holló az a szerző, aki élvezhetően tudja felolvasni azt, amit írt.)
Kulka János gyermekkorától az irodalom szerelmese
Kulka János színművész este héttől fél tizenegyig - nagy érdeklődés mellett - olvasott fel Carlos Ruiz Zafón spanyol író A szél árnyéka című kötetéből a Petőfi Irodalmi Múzeumban, húsz-harminc fős csoportoknak. Kulka a Károlyi-palota csodaszép tükörteremében egy díványon ülve fogadta az érdeklődőket, közönségét barátságosan maga mellé is invitálta. A hangulatos, meghitt esemény természetesen mindenkit elbűvölt, a felolvasást követően senki nem akart távozni. A világirodalom számtalan klasszikus toposzát felvonultató, valóban lebilincselő kötet fénypontja az Elfeledett Könyvek Temetőjének leírása: a tízéves főhős ámulattal lép be a misztikus teremben, amelynek könyveit a szabadkőműves páholyhoz mért titkossággal őrizik a beavatottak. A szóban forgó részlet legalább annyira atmoszférateremtő képet fest Barcelona városáról, mint a Virginia Woolf életművének gyöngyszemét képező Mrs. Dalloway a brit fővárosról.
A Kossuth-díjas színművész, aki talpig feketében vett részt az eseményen, két felolvasás között lapunk érdeklődésére elmondta, az aznap hajnalban elhunyt Kertész Imre Nobel-díjas írót gyászolja. "A 1990-es évek elején ismerkedtünk meg, Zoltán Gábor rendező készített egy rádióváltozatot a Kaddisból, amit Imre és én olvastunk fel. Három-négy éjszakán keresztül - este tíztől hajnali kettőig - egy rádióstúdióban dolgoztunk. Jó volt ennyire közel lenni egy ilyen kivételes szerzőhöz, s egyben a műhöz is" - mondta. Kulka egyébként "avatott" felolvasója volt Kertész könyveinek. "Nagyon sokszor és nagyon nagy örömmel olvastam a műveit, mindig megtiszteltetés volt az ő soraival színpadra állni" - árulta el. Elmondta, szerinte a 87 évesen elhunyt Kertész halála megkönnyebbülés, felszabadulás lehetett a szerző számára, hiszen nehéz élet, sok fájdalom jutott neki. A művészt arról is kérdeztük, mennyi ideje jut olyan művek olvasására, amelyek nem forgató- vagy szövegkönyvek. "A színészi szakmával gyakran ellustul ilyen téren az ember, kifogást talál arra, miért olvas kevesebbet. Nekem is egyre kevesebb időm jut arra, hogy azt olvassam, amit szeretnék. Ugyanakkor szinte gyermeki örömöt élek át minden elolvasott oldalnál. Most éppen Dragomán György Máglya című könyvét olvasom, ez a mű olyan, amelyet nehéz letenni. Egyébként szinte hamarabb tanultam meg olvasni, mint beszélni. Az olvasás máig alapvető élménye az életemnek" - mondta Kulka János.
Az Irodalom Éjszakáját az utolsó pillanatban egészítették ki a Kertész Imrére történő megemlékezéssel. A Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében előbb írótársai - többek között Esterházy Péter, Bartis Attila, Závada Pál, Grecsó Krisztián, Takács Zsuzsa -, valamint (mások mellett) a szintén író Nyáry Krisztián, a Magvető Kiadó igazgatója, illetve György Péter esztéta, majd éjfélig tisztelői olvastak fel részleteket a Kertész-életmű tizenhat kihelyezett kötetéből. A virrasztáson a többi programhoz képest kevesen vettek részt, vélhetőleg azért, mert a Magvető csak kora délután jelentette be, hogy halálának napján tartja a szerzőért szóló vigíliát.
