Lehallgatókészüléket találtak az állami média vezetőjének tárgyalójában – adta hírül az Index. A lap szerint Vaszily Miklós megbízott vezérigazgató és operatív vezérigazgató-helyettes tárgyalójában kedden bukkantak a lehallgatóra. Ezt az Országos Rendőr-főkapitányság is megerősítette. Az ORFK szerint az ügyben tiltott adatszerzés gyanúja miatt indítottak nyomozást.
Vaszily korábban több médiacégnél is dolgozott vezérigazgatóként, így a Portfolio.hu-nál, az Indexnél és az Origónál is. A sajtóban megjelent híradások szerint Vaszily távollétében találták meg a „poloskát”, aki értetlenül áll az események előtt.
Lapunk megkérdezett egy, a hírszerzés technikai területen járatos titkosszolgálati szakembert, mi és hogyan történhetett az MTVA vezér lehallgatása esetében. Mint mondta, a megtalálás körülményei, illetve a felfedett eszköz ismeretének hiányában csak általánosságban fogalmazhat. Ezek ugyanis nagyban befolyásolhatják az ügy megítélését. Felhívta a figyelmet, hogy titkosszolgálati eszközöket nem csupán alkalmazni, de már beszerezni is törvényellenes. Más azonban a helyzet, ha csupán egy rejtve elhelyezett, hosszú felvételi idejű diktafonról vagy egy rádióhullámokon működő vagy GSM-technológiát felhasználó, esetleg csupán rögzítő készülékről beszélünk. Az egyik esetben valós időben lehet fogni – képben vagy csak hangban – a megfigyelt terület eseményeit. Utóbbiban viszont előbb be, majd ki kell csempészni a készüléket, hogy a rögzített anyagot kinyerhessék.
Léteznek természetesen más technikák is, de ebben az esetben ezekről aligha lehet szó. Egy olyan intézményben, ahol a legmodernebb műszaki, adatátviteli és más berendezések is működnek, szinte rádióhullámok „hátán” él az egész szervezet, életveszély olcsó, interneten is beszerezhető eszközök alkalmazása. Kis túlzással: egy interjúalany ingére tűzött mikroportból műsor közben akár a vezérigazgató beszélgetése is hallatszhat.
Az a tény, hogy a rendőrség nyomoz az ügyben, azt jelentheti, hogy nem valódi, engedélyezett titkosszolgálati akciót lepleztek le. Forrásunk azt valószínűsíti, hogy a vezérigazgató irodáját valamilyen gazdasági érdekekkel összefüggő – megrendelések, hirdetések - nem kívánt érdeklődés miatt figyelték meg, de az sem kizárt, hogy saját környezetéből helyezték el a „poloskát”, hogy akár személyzeti típusú szándékokról értesüljenek. A magánéleti természetű kutakodás is sokkal valószínűbb, mint hogy „politikai természetű” hírekre vadásztak volna. A szakember szerint legnagyobb eséllyel egy magánnyomozó vagy megbízottja helyezhette el az eszközt.
Arra a felvetésünkre, hogy valamelyik állami szerv által telepített mikrofonról is lehet-e szó, úgy vélekedett, hogy az egyszerű felfedezés ténye ezt lényegében kizárja.
Bár sok magáncég is alkalmaz időnként úgynevezett „poloskairtókat”, akik elvileg a jogszerűen telepített eszközöket is képesek felderíteni technikai eszközökkel, és megfelelően képzett személyzettel, erre ebben az esetben viszonylag kicsi az esély.
Kevesen tudják, de nem csupán a titkosszolgálati eszközök beszerzése jogtalan, de haditechnikai eszköznek minősül, és törvénybe ütközik az azok felderítésére szolgáló eszközök engedély nélküli megvásárlása is. Ha tehát a vezérigazgató távollétében próbálták „kitakarítani” a helyiségeket az MTVA illetékesei, ha nem megfelelő megbízottat választottak, akár bajba is kerülhetnek.
De, hogy még komplikáltabb legyen: államtitoksértést követhet el az is, aki a szakszolgálat által telepített eszközt fölfed, és azt mások tudomására hozza.
Más kérdés, hogy valószínűleg egyetlen titkosszolgálat sem tett még feljelentést azért, mert akciója dekonspirálódott.
A szakember azt sem tartja kizártnak, hogy az eset hírré tétele – akár valós, akár nem - egyszerű kommunikációs trükk, egy eddig még nem ismert fedett cél vagy a figyelemelterelés érdekében. Ha igen, akkor meglehetősen avítt.
