Bioritmus;rákterápia;Gerson-terápia;Beata Bishop;

2016-04-04 07:18:00

Beata Bishop - Az egészséges élet szigorával

Csaknem nyolcvan évvel ezelőtt dolgozta ki egy német orvos a terápiáját reménytelen állapotban lévő daganatos betegek, és más degeneratív betegségekben szenvedők számára. Max Gerson Rákterápia – Ötven eset eredménye című könyve most jelent meg először magyarul. A bemutatóra hazaérkezett a budapesti születésű, Londonban élő Beata Bishop írónő, pszichoterapeuta, aki maga is a Gerson-terápiának köszönheti gyógyulását. Vele beszélgettünk az Alexandra Könyváruház kávézójában.

- Ön a Gerson-terápia „utazó nagykövete”, számtalanszor leírta, elmesélte már gyógyulásának történetét. Most mégis arra kérem, hogy a Népszava olvasóinak idézze fel újra, hogyan találkozott ezzel a módszerrel.

-„Véletlenül” - de hát tudjuk, hogy véletlenek nincsenek. Az történt, hogy 1979-ben kitört rajtam a melanóma, a leggyorsabban terjedő, legsúlyosabb bőrrákfajta. Akkor az egyetlen javasolt eljárás a sebészet volt. Egészen kicsi tumor volt a lábszáramon, ennek ellenére egy őrült nagy darabot kivágtak belőlem, átestem bőrátültetésen is. Orvosom akkor azt mondta: minden rendben van, térjek vissza a régi életemhez. Ez volt a legrosszabb tanács, amit adhatott: napi 25 cigaretta, stressz, intenzív munka… 1980 decemberében a kontroll a lágyékomban mutatott ki tumort. Közben utánanéztem a dolgoknak és tudtam, hogy ha a melanóma tovább terjed, akkor nagy baj van. Az orvos további vágásokat javasolt. Úgy gondoltam, nem vagyok szalámi, akit szeletelnek itt-ott, és aztán mi lesz? Jött a „lélek sötét éjszakája”, a teljes kétségbeesés. Szerencsére legjobb barátnőm a szárnyai alá vett és elkezdett érdeklődni alternatív gyógymódok iránt. Valaki felvetette, hogy miért nem próbálom ki a Gerson-terápiát? És beindult az élet láncreakciója: ha az ember egy láncszemet elkap, a többi jön magától. Kiderült, hogy Gerson doktor unokája, Margaret, Londonban él, azonnal felkerestem. Javasolta, hogy olvassam el nagyapja könyvét, és ha még mindig érdekel, menjek vissza hozzá.

- És megtalálta, amit keresett.

- Gerson elmélete nagyon logikus: azt mondja, hogy a rák nem maga a tumor, hanem egy folyamat, amely az egész szervezetre vonatkozik. És ha a folyamatot nem állítjuk meg, bármikor visszatérhet. Itt voltam erre én az élő példa. Elhatároztam, hogy megpróbálom. Kiderült, hogy Mexikóban van a világ egyetlen működő Gerson-klinikája, és eldöntöttem: kimegyek oda, vagy sikerül, vagy nem. Megvan az az óriási előnyöm, hogy nem félek a haláltól, de szerettem volna még élni. Mexikóban azonnal fejjel bedobtak a terápiába, annak teljes szigorával. Aki ezt csinálja, annak ez a „főállása”, felejtsen el minden mást! Kint voltam két hónapig, utána hazatértem Londonba és folytattam a terápiát ugyanolyan szigorúan. 1983 március közepén hagytam abba gyógyultan, és azóta itt vagyok, immár 33 éve.

- A Gerson-terápiához óriási önfegyelem kell.

- Az egész igazi német precizitással van felépítve, amit vagy teljes egészében csináljon az ember, vagy ne csinálja. És nemcsak a daganatos betegségekre alkalmazható, hanem minden krónikus és degeneratív betegségre, mint szív- és érrendszeri betegségek, vese-, májbaj, különböző reumás fájdalmak, magas vérnyomás… Az a lényege, hogy az élni vágyó test nem tudja már megvédeni magát a betegség ellen, mert nem kapja meg a szükséges minőségi táplálékot, és tele van méreganyagokkal. Mi megmérgeztük a világot, most a világ mérgez meg minket. És Gerson már 1930 körül érezte, hogy valami nem stimmel! Tehát, ha meg akarunk gyógyulni, fel kell építenünk testünk leromlott immunrendszerét, és ezt csak optimális hipertáplálékkal tudjuk elérni, pontosan kiválogatott biotermékekkel, és egyúttal méregtelenítünk.

- Elárulna nekünk néhány javallott táplálékot, receptet?

- A terápia kezdetén az első 6-10 hétben semmiféle állati fehérje nem megengedett. Három komoly étkezés van naponta, és napi 13-szori frissen préselt lé. Azért, mert egyrészt lé formában a szervezetben azonnal felszívódnak az anyagok, másrészt így olyan mennyiséget tudunk bevinni, ami egyébként egy hattagú családnak is sok lenne. Az egyik fajta lé sárgarépából és savanyú almából áll, a másik az úgynevezett „zöld lé”, amelybe salátaleveleket, a cékla fiatalabb leveleit, egy jókora zöldpaprika-szeletet, továbbá 2-3 kis levél vöröskáposztát és almát teszünk. Az étkezések: reggel egy nagy adag bio zabkása, vízben megfőzve, esetleg kis mézzel és előző este beáztatott szárított gyümölccsel, és friss gyümölcs. Az ebédet és a vacsorát mindig egy nyers salátával kezdjük, mert akkor az emésztés azonnal felnyílik és hajlandó működni. Utána jön a Hippokrátész-leves, egy zöldségleves hagymából, póréhagymából, zellerből, burgonyából, paradicsomból, liszt és zsír nélkül főzzük, amikor minden megpuhul, leturmixoljuk, és mielőtt megesszük, teszünk bele egy óriási adag fokhagymát, ami nagyon jó fertőtlenítő. Utána jönnek a különböző főzelékfélék és gyümölcsök, valamint héjában sült burgonya, mert magas a káliumtartalma.

- Minden eredmény ellenére napjainkban is folynak áldatlan viták a természetes gyógymódok körül. Nemrégiben olvastam egy neves orvos nyilatkozatát, aki egyszerűen értelmetlennek nevezte a méregtelenítést.

- Az orvostudomány bizonyosfajta „tekintéllyel” jár, és azt tartják, hogy „az orvos tudja a legjobban…”. Ez valóban sokszor így van, de amikor olyan alapvető dolgok kerülnek terítékre, mint az étkezés, vagy hogy mi rakódik le a szervezetben az évek során, ez már nem mondható el, mert ezek nincsenek benne az orvosi tanulmányokban. Hogyne lenne szükség méregtelenítésre, hiszen minden szennyezett, a levegő, a talaj, ott van körülöttünk az elektroszmog, csoda, hogy még életben vagyunk…

- Hogyan tudunk egyáltalán védekezni ezek ellen?

- Nagyon kell figyelnünk arra, hogy mit engedünk be a testünkbe, ez nőkre fokozottan érvényes. Charlotte Gerson, a professzor lánya mondta a kozmetikumokkal kapcsolatban: „Ha nem ennéd meg, ne kend az arcodra!” Mert az arcon át ugyanúgy bekerül a szervezetbe. Kerülni kell a rossz minőségi, szennyezett, vegyszeres dolgokat, és igyekezni kell optimálisan táplálkozni. Kerüljük a káros szokásokat, mint az alkoholfogyasztást – sajnos túlságosan elfogadott a mindennapokban, pedig tönkreteszi a májat, az immunrendszer kulcsszervét – és természetesen a dohányzást. És aludjunk eleget!

- Erről is rengeteg a vita: mennyit aludjunk, jó-e az ebéd utáni szieszta…

- Mindenkinek a körülményeitől függ. Ha ebéd után le tud 15 percet feküdni, lazítani, akár alszik, akár nem, az jót tesz az emésztésnek. Egy felnőtt embernek általában 6-7 óra éjszakai alvásra van szüksége, mert ekkor tudja a test javítgatni önmagát.

- Immár 26 éve rendszeresen hazajár és részt vesz az Egészségforrás Alapítvány munkájában.

- Az alapítványt 1985 körül hozta létre Miklós Kati, pici asszony volt, de nagy lélek. Szeretett volna megteremteni egy olyan, daganatosokat és családtagjaikat segítő alapítványt, mint amilyen Bristolban a Cancer Help Centre. Felkeresett Angliában, és amikor elkezdtem hazajárni, igyekeztem neki segíteni. A Gerson-terápiát én vezettem be Magyarországon, majd megjelent a könyvem is, az Ideje a gyógyulásnak, amelyet azóta kilenc nyelvre fordítottak le. Az alapítvány ma is működik, célja változatlan.

- Az ön pszichoterapeuta munkája hogyan kapcsolódik a többi tevékenységéhez?

- Nemcsak Gerson-os betegekkel foglalkozom, olyanok is járnak hozzám, akik a hagyományos terápiákat választják. Én információkat adok a pácienseknek, hogy okosan választhassanak. Statisztikák bizonyítják, hogy az esetek 80 százalékában a rákbetegséget megelőző másfél-két évben az illetőt érte valami tragikus élmény. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a lelki trauma okoz rákot, csupán hozzájárul, amikor az immunrendszer már éppen csak képes kivédeni a mindannyiunkban benne lévő hibás sejteket. Állítólag napi 25 ezer hibás sejtet termel a testünk, de amíg az immunrendszer működik, addig ezeket egyszerűen kisöpri. Amikor azonban már a felborulás szélén van és jön egy nagy lelki megrázkódtatás, akkor összeomlik.

- Hogyan tudja meg, hogy mennyire lehet a pácienseivel együtt dolgozni?

- A hozzám fordulókhoz megkérdezem, hogy „feltétel nélkül akar-e élni?”. Ha dühösen azt válaszolja, hogy igen, akkor rendben vagyunk. De ha azt válaszolja, hogy „igen, de…” és nem fejezi be a mondatot, akkor az én dolgom megállapítani, hogy mi van a „de” mögött…