Jézus! - kereszt nélkül

Fura bukéja van annak, amikor a Népszava (úgyis mint szociáldemokrata napilap) cikke tartalmi elemeket nélkülözve pufogtat frázisokat: hogy szerinte az ‘újbaloldal’ “kapitalizmus helyett mindenféle másért hadakozik. Nem látja, hogy Bernie Sanders nem válasz Donald Trumpra, Jeremy Corbyn David Cameronra, a „balra tolt, jó útra tért” szocialista politika nem érvényes válasz Orbánra, mert csupán a másik szélsőség csupasz ellenpólusa.” Nos, a Népszava által összemosottan, ráadásul hol “retrobaloldalnak” (?), hol “újbaloldalnak” (?) nevezett irányzatok egyike sem akar sem Trumpra, sem Cameronra, sem Orbánra válasz lenni, hanem konkrétan az amerikai, a brit, illetve a magyar problémákra, gondokra, kihívásokra keresnek válaszokat. Trumpra, Cameronra és Orbánra legyenek válaszok a saját párttársaik, akik nagyjából ugyanazt akarják kicsit másként csinálni! Ezzel szemben mi, baloldali politikusok meg inkább a valódi válaszokat keressük az elképesztő méreteket öltő szegénységgel és igazságtalansággal szemben. Ezt nevezzük ‘yoking capitalism’-nek, tehát a 'kapitalizmus járomba fogásának’. A baloldal modern hajtásai egy pontban bizonyosan átölelik egymást, ez pedig a neoliberalizmus (értsd: kevesek féktelen gazdagodásának) határozott elutasítása. A Népszava - szemmel láthatóan a neokapitalizmus bérszónokaként - erről így emlékezik meg: “… az európai politikai rendszer és kapitalizmus részeként, azzal szemben, nem lehet modernizálni egy országot …”

Nos, tisztelettel értesítem a Népszava szerkesztőségét és olvasóit, hogy az európai politikai rendszer és kapitalizmus roppant tagolt. Elmebaj kell ahhoz, hogy valaki egységes modellként lássa a szolidaritás bázisú skandináv szociálpolitikát az eltipró és patriarchális orbáni hazudozással, illetve a start-up szemléletű londoni gazdasági felfogást a nyíltan modernizáció-ellenes magyar adópréssel, továbbá a teljességgel szövetkezeti alapon működő holland mezőgazdaságot a hazai oligarchikus földlopásokkal.

Nem, kedves Népszava, az európai Kelet és Nyugat abban sem egységes, hogy a kapitalizmus miként fosztogatja a népeket. Az úgynevezett 'kizsákmányolási ráta' is pont fordított arányú itt, és ott. Minálunk a tőke szedi el az új érték nagyobbik hányadát, ott pedig a melós szerez többet. Nem titok, azért van ez így, mert ott igenis osztály-alapon, főleg szakszervezeti erővel ezt kiharcolták, kikényszerítették. Hová jutottál Te, kedves Népszava, amikor ilyeneket írsz: “Le kellene végre mondani az osztálypolitika lózungjairól, másként kellene gondolkodni és higgadtan beszélni nemzetről, hazafiságról, szolidaritásról, szegénységről, gazdagságról, közvetlen és közvetett demokráciáról, a tömegtársadalomról.”

Mi, szocialisták viszont nem mondunk le a jelszavainkról, úgy mint ‘szolidaritás’, úgy mint ‘igazságosság’, úgy mint ‘szabadság’, és nem akarunk ‘higgadtan beszélni’ az Orbán-családdal, meg Habonyokkal, meg Vajnákkal, meg Rogánokkal, meg a haverjaikkal a demokráciáról! Mi ezeket a nemzetrablókat konkrétan a nekik járó börtönbe akarjuk söpörni!

Mi, szocialisták nem kívánjuk ‘higgadt beszélgetések’ fátyla alá rejteni azt, hogy a magyar vulgár-arisztokrácia oligarchái nemes egyszerűséggel nem fizetnek adót a sok száz milliárdos mutyijaik dacára sem. Azt sem kívánjuk benyelni, hogy a magyar kisvállalkozások még a nem létező, de az állam által elvárt nyereségük után is vaskos adóelőleget fizessenek, miközben a hatalmas multik arcpirító filléreket, vagy akár egy fityinget se fizessenek a gigantikus bevételeik mentén.

Tudod, kedves Népszava, nekem fáj, amikor csak úgy oda pittyentesz a cikked végére egy ‘IV. köztársaságot”, mint valami mindenki által nyilván érteni gondolt abszolút célt. Kérdezem: melyik volt az első három, és még hány ilyen lesz az eljőni kívánt negyedik után? Hagyjuk ezeket a bulváros sötétségeket! Sorok közt olvasni tudó, illetve Budapesten és Brüsszelben egyaránt fellépő magyar szocialista képviselőként tökéletesen látom, hogy nektek és házi kedvenceiteknek a ‘szocializmus’ szó okoz gyomorbajt. Kicsit úgy néztek ki, mint egy zavarodott keresztény, aki bár párás szemekkel mutogatja a keresztet, de pislogva tagadja Jézust meg a feltámadást.

Nos, biztosíthatlak Benneteket arról, kedves Népszava, hogy a baloldalon nem I., II, III., meg IV. szocializmus a célunk, hanem például az, hogy a melós kapja meg rendesen a munkája ellenértékét, ne pusztuljon el a kórházakban, a gyerekét tudja tisztességesen iskoláztatni, de főleg ne éhezzen az a gyerek!