Belpolitika: „Vannak szemét alakok. Vannak aljas emberek. Vannak rosszindulatú őrültek. Vannak irtózatos g...cik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány.” (Nocsak: már öt évvel ezelőtt is mert valaki nyilvánosan így beszélni.) Külpolitika: „Ki a f..sz az a Thomas Melia? Minek kell naponta adnunk a szarnak egy pofont?" (Melia az USA helyettes külügyi államtitkára volt.) Sportpolitika: „Aki büszkén azt gondolja, ha bunkóbb a legbunkóbb futballhuligánnál, akkor jó fej klubelnök. Pedig csak egy szánalmas lájkkurva. Igazi, tőről metszett lila majom.” (Ez a mondat Újpest polgármesterének szól.) Oktatáspolitika:"A székely farag egy nyárfát az udvaron. Mi lesz abból édesapám? - kérdi a fia. Kocsirúd - feleli az öreg. Egy óra múlva megint arra megy a gyerek. Mi lesz abból édesapám? Fogpiszkáló, ha el nem baszom.” (Az ősrégi vicc címzettje Pukli István igazgató.)
Gondolkoztam azon, hogy folytassam-e a szemlézést, de szerintem ennyi bőven elég. Az ordenáré üzenetek önmagukért beszélnek: sértenek korábbi miniszterelnököt, külpolitikust, polgármestert, pedagógust. Magyart és külföldit egyaránt. Persze tudom, hogy a közéleti szereplőknek a nemtelen támadásokat és az igaztalan minősítéseket rezzenéstelen arccal kell elviselniük. De itt nemcsak a stílussal van gond, hanem azzal is, hogy a ma hatalmon lévő pártban kacskaringós pályát befutó emberünk kizárólag személyükben kívánja bántalmazni és alázni az áldozatokat. Közügyeinkről és a politikai folyamatokról, illetve azok összefüggéseiről, fogalma sincs. Elemzés, érv és magyarázat helyett szimplán mocskolódik. Jópofa dolognak tartja, ha a pártjának és neki nem tetsző közszereplőket hányingert keltő mondatokkal inzultálhatja. Talán még ez sem számítana, ha nem tudnánk, hogy a sok nehézség árán jogi végzettséget szerző honfitársunk már volt az Országgyűlés alelnöke, egykor miniszteri bársonyszéket is kapott, jelenleg miniszterelnöki megbízott és az Európai Parlament tagja.
Sportbarátként külön fájdalom számomra, hogy emberünk a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, az MTK Sportegyesület és a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke. Karrierje során kenyéradói – különös tekintettel miniszteri munkájának emlékezetes „sikereire” – az elmúlt másfél évtizedben gondosan ügyeltek arra, hogy komoly ügyekben meghatározó szerepet ne játszhasson. Villognia szabad, eljátszhatja az önálló véleményalkotásra képes néppárti hobót (fából vaskarika!), lehet átmenetileg internet-vezérkari főnök is, de ha megjön a parancs, akkor minden előbb felsorolt társadalmi funkcióját hanyagolva rögtön letámadja a központilag kijelölt bel- és külföldi célszemélyeket. Erre szemelték ki, kizárólag erre használják. Ez az igazi szakterülete, másra nem alkalmas. Megbízói soha nem állítják a szőnyeg szélére, nincs el- és be számoltatás, főnökei nem minősítik politikai teljesítményét. Ugyanis az értékelhetetlen. Fiatalon került a közélet centrumába, de a tálcán kínált lehetőségekkel nem tudott élni. A hirtelen feltűnt üstökösből halványuló fényű hullócsillag lett. Félteni azért nem kell, mivel a brüsszeli jutalomjáték sokat hoz a konyhára.
Nevetséges a bárdolatlan suhanctempó, abszolút hiteltelen az erőltetett lazaság. Az örök kamasz szerepében tetszelgő és párthűségét primitív megnyilvánulásokkal igazolni kényszerülő ember nyáron ötven éves lesz. Tapasztalatból tudom, hogy az ötvenedik születésnap visszatekintésre és őszinte számvetésre kényszerít. Vajon képes lesz rá?
