Egy görög Twitteroldalon írta valaki meglehetősen találóan: az a tény, hogy a lapokból eltűnt a görög válság témaköre, még nem jelenti azt, hogy a krízis véget ért volna. Sőt, egyre inkább soha véget nem érő történetnek tűnik az a kötélhúzás, ami a görög kormány és a hitelezők között már évek óta zajlik. A képlet egyszerű. A hitelező trojka, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB), valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kemény intézkedéseket követelnek Görögországtól a tavaly nyáron megszavazott 86 milliárd eurós hitelcsomag fejében, Alekszisz Ciprasz kormánya azonban újra és újra megpróbálja visszaverni ezeket a követeléseket. Különösen az IMF feltételeit tartja elfogadhatatlannak.
Nem csodálhatjuk, hogy sokan már kezdenek belefáradni ebbe a vitába. Ráadásul rendszeresen kiderül az, s ez már a korábbi, Antonisz Szamarasz-vezette kabinetnél is így volt -, hogy hiába határoznak el valamit görög részről, a tervekből nem sok valósul meg. A legutóbbi vitaforrás az, mekkora összeg folyjon be a privatizációból. Miközben a hitelezők 50 milliárd eurót várnának ebből, s most arról nem is teszünk említést, hogy a jelentős privatizáció miatt hány ember kerülne az utcákra, Jeorjisz Sztatakisz görög gazdasági miniszter kijelentette: jó, ha 15 milliárd euróhoz jut ebből a költségvetés, de az is elképzelhető, hogy 6-7 milliárd euró közötti lesz a végösszeg.
Ez a kérdés távolról sem lényegtelen. Görögország ugyanis a tavalyi mentőcsomag elfogadásakor belement az 50 milliárdos követelésbe, s abba, hogy kikötőket, fontos állami ingatlanokat, vízierőműveket ad magánkézbe, amelyből 50 milliárd euró folyhat be. A magánosítás folyamata azonban annyira gyötrelmesen lassan halad, hogy eddig minden elképzelést alulmúlva csak 2,5 milliárdra sikerült szert tenni.
Azért most hágott tetőfokára a hitelezők és a kormány közötti vita, mert jelenleg is vizsgálja a trojka a görög költségvetést, elsősorban azt, mennyire tartja magát a vállalásaihoz a kabinet. A vizsgálódás még húsvét előtt kezdődött meg, de hétfőn folytatódott. Egyelőre még abban a kérdésben sincs egyetértés a felek között, hogy mikorra zárulhatnak le ezek a vizsgálatok. Miközben ugyanis a görög kabinet azt reméli, hogy április 22-ig sikerül megállapodásra jutni, Klaus Regling, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) vezérigazgatója már május elejéről beszél hozzátéve, „semmit sem tud garantálni”. Hasonló dátumról tett említést nemrégiben Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter is. Athén csak a vizsgálatok lejárta után remélheti a harmadik mentőcsomag újabb részletének megkaparintását.
Nem dőlt el véglegesen még az sem, hogy a trojka „duóra” fogyatkozik-e. Athén azt szerezné, hogy az IMF kiessen a rostán, mivel sokkal szigorúbb feltételeket követel az EU-nál. Az Unió képviselői azonban, s elsődlegesen Németországról van szó, ragaszkodnak a Nemzetközi Valutaalap részvételéhez, hiszen kiesése esetén Berlinre hárulna a pénzügyi teher nagy része. Ennek azonban nyilván politikai következményei lennének Németországban, s tovább erősödne a menekültválságból jelentősen profitáló, országosan már 13 százalékon álló Alternatíva (AfD).
A görög kormány képviselői igyekeznek azt a látszatot kelteni, mintha a mutatók egyáltalán nem adnának okot aggodalomra. A görög gazdasági miniszter, Jeorjiosz Sztatakisz például egy németországi gazdasági fórumon összességében kedvezően ítélte meg a helyzetet utalván arra, hogy az idei évben növekedésnek indulhat a gazdaság. Állította, a vitatott nyugdíjreform, valamint az adóreform parlamenti elfogadása nem jelenthet különösebb problémát. Sztatakisz úgy véli, hogy a gazdasági teljesítményhez viszonyított 180 százalékos államadósság 2022-ig marad fenn, ekkor azonban több tehertől sikerül megszabadulni, s a hitel további csökkentéséről kell szót ejteni.
Hogy meglehetősen jelentősek a különbségek a derűlátó görög jóslatok, és a hitelezők között, azt Klaus Regling szavai is megerősítik. Az Európai Stabilitási Mechanizmus vezérigazgatója egyenesen úgy látja, a kormány nem alkalmas arra, hogy véghezvigye az általa ígért reformokat. Németország sem túl optimista a fontos intézkedéseket illetően. Brigitte Zypries gazdasági államtitkár szintén rendkívül súlyos helyzetről tett említést. Úgy vélte, 2016-ban stagnálni fog a gazdaság, növekedés viszont nem várható.
A Német Ipari Szövetség (BDI) elnöke, Ulrich Grillo további reformintézkedések elfogadására szólította fel az athéni kormányt, mert – mint mondta – csak így lehet helyreállítani a bizalmat. Regling ugyanakkor úgy vélte, hogy az IMF április közepén esedékes konferenciáján nyílhat esély arra, hogy előrelépést érjenek el a görög ügyek kapcsán. Ezen talán eldőlhet, hogy az IMF hosszabb távon továbbra is szerepet kíván-e játszani a görög mentőcsomagban. Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója mindenesetre azt közölte a Bloombergnek, hogy komoly és „minden hátsó szándék nélküli” megbeszéléseket folytatnak.
Ezt alighanem azért hangsúlyozta ki ennyire, mert múlt hétvégén egy igen érdekes telefonbeszélgetés bukkant fel az interneten, amelyen az IMF szakértői kétségüket fejezték ki, hogy Athén képes lesz-e teljesíteni a tavaly nyári vállalásait. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy 2018 végéig az elsődleges, tehát az adósságállomány nélkül számított többletnek el kell érnie a GDP 3,5 százalékát. Az IMF szakértői azonban reálisabbnak tartják, hogy két év múlva csak másfél százalékos pluszt sikerül felmutatni.
Abban a tekintetben azért jobb a helyzet, mint egy évvel korábban, hogy jelentősen javult a viszony Berlin és Athén között. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter jó munkakapcsolatot alakított ki görög kollégájával, Euklid Cakalotosszal. Ez a viszony enyhén szólva nem volt még felhőtlen Schäuble és az előző pénzügyi tárcavezető, Janisz Varufakisz között.
A napvilágra került telefonbeszélgetésekből mindenesetre kiderül az, mi is a legnagyobb dilemma Berlin számára: vagy elfogadja az IMF követelését, amely szerint adósságkönnyítéseket biztosítanak Görögország számára, ez esetben a Nemzetközi Valutaalap biztosan a mentőcsomag részese marad, vagy nem egyezik ebbe bele, amellyel az IMF távozását kockáztatná meg, ami nyílt beismerése lenne annak, hogy fenntarthatatlan a jelenlegi adósságállomány. Csakhogy a német Bundestag azzal a feltétellel szavazta meg tavaly a hitelcsomagot, hogy annak az IMF is részese marad. Berlin mindent elkövet azért, hogy ne keltse azt a benyomást: bármiféle vitája lenne a washingtoni székhelyű szervezettel.
Németország mellett egy sor euróövezeti állam hallani sem akar az adósságleírásról Görögország számára. Angela Merkel kormánya csak abban az esetben lenne hajlandó elgondolkodni erről a lehetőségről, ha a trojka mindent rendben találna, s úgy ítélné meg, minden vállalását teljesítette ugyan, az előirányzott számokat azonban önhibáján kívül mégsem sikerül teljesítenie. Berlinnek mindenesetre aligha tetszett Ewald Novotny, az EKB kormányzótanácsa tagjának azon megjegyzése, amely szerint a görög mentőakció az IMF nélkül is sikeres lesz.
A viszony egyébként egyre feszültebb Athén és az IMF között. Alekszisz Ciprasz kormányfő azt állította, hogy a Nemzetközi Valutaalap a tárgyalások lelassításában érdekelt, mert azt kívánja elérni, országa ne tudja időben visszafizetni hitelrészleteit. Ezzel pedig „újabb reformígéreteket akar kiprovokálni”. A görög miniszterelnök vádjait meglehetősen heves hangnemben utasította vissza Christine Lagarde.