Ahol az „igenekkel” nemet mondhatunk arra is, amit ennek érdekében a jogainkkal műveltek, ahogy meggyalázták intézményeinket. Nemet a népszavazási kísérletek kálváriájára. Arra, hogy már a törvényekkel is szinte ellehetetlenítették a népszavazást, duplára emelték a részvételi küszöböt. Ők aztán igazán félhettek egy második fülkeforradalomtól. De most jöhet a „nem” arra is, hogy bármikor strómanokkal, kamupártok felbérelt embereivel előztessék le a valódi kérdezőket. Hogy egyszer az a szabály csak maga a kezdeményező hozhatja a papírját, máskor viszont az ellenkezője. Hogy világos, pofonegyszerű kérdéseket épp csak a hivatalok ne legyenek képesek értelmezni. Kell a „nem” arra, hogy olyan fegyvert merészeltek használni, amit még senki: a fizikai fenyegetést.
Hogy bokszmeccsé züllesztették a demokráciát. Hogy az iroda főnökasszonya ezután eljátszhatta: csak apró malőr történt, de most kört rajzoltat a bűvös blokkoló óra köré, az majd visszatartja a verőlegényeket. Persze, azoknak köztudomásúlag ez a gyenge pontjuk: ha egy határvonalat látnak, soha át nem lépnék. Azonnal megszelídülnek, abbahagyják a lökdösődést, rendezett sorokba fejlődnek, és „Éljen a jogállam!” felkiáltással előre tessékelik, akit eddig kiszorítottak. Utána pedig a Fradi-gárdából testületileg átlépnek a „Társaság a szabadságjogokért” szervezetébe, és az Eötvös Károly Intézet alkotmánytervezetét olvasgatják. Már régen ezt tették volna, csak eddig nem volt körberajzolás. A kihívóan csupasz, csábító blokkolóóra nem intette eléggé távolságra őket. Jóvérű férfiember hogy is tudna ellenállni, ha egyszer nem figyelmeztetik, hol a határ.
A Kettős Mérce publicistájában egy jós veszett el. Még Lázár János ki sem mondta: „Hajrá, MSZP!”, amikor megírta: „A Fidesz politikusai nyilván ki fognak állni, és a demokráciáról fognak beszélni, meg arról, hogy mindenkinek joga van népszavazni. Nyugodtan röhögjük őket szembe!”
Jó, nevessünk egyet, ránk fér. De mondjunk a három „igen”-nel nemet.
Ám a fenti szavak elhangzása csak vágyálom mind a kormányzó, mint pedig a vele összekacsintó szélsőséges jobboldaltól. A jobboldal ugyanis ma a félelem- és gyűlöletkeltésre alapozva politizál. A társadalmi kirekesztettség mellett a politikai és gazdasági elnyomás keseríti meg országunk tizedét kitevő cigányság hétköznapjait. A felemelkedésüket célzó politikai akarat rózsaszín ködmámor lett csupán, a programokra szánt uniós források, az adófizetők pénze pedig földesurak és kegyelmes urak zsebébe vándorolt.
Kisemmizett és lóvá tett nép lett a magyar, és rabszolga a cigányság. Olyan nép, amelyet a saját vezetője adott el. Vakká, süketté és némává akarják tenni az országot, hogy félelemtől rettegve ne merjen kiállni emberi méltóságáért, alkotmányos jogaiért. Kiüresített jogrendszerben nehéz eredményes küzdelmet folyatni az emberért, a szellemi értékekért. De nekünk mégis meg kell tennünk!
A romanapon felzendülő zeneszó, egy cizelláltan megfogalmazott közlemény, vagy egy szépen csengő, de tartalmilag üres beszéd nem tudja leplezni az álszenteskedést, az igazság kimondását. Látni és hallania kell minden magyar állampolgárnak: a jelenlegi kormány soha nem látott morális mélységbe sodorta az országot. Elképesztő mély lett a szegénységet, az ország vezetése nem képes szembenézni a súlyos szociális problémákkal, mert egyre szélesedik a társadalmi szakadék.
A kormányzó Fidesz a foglakoztatást csak a közmunkaprogram kiszélesítésében látja, miközben összeroppant az oktatási rendszer, hónapokon belül csődöt mondhat a teljes egészségügy, a romákkal szembeni diszkriminációt pedig – már több jogerős bírósági döntések alapján is kimondhatjuk – maga az állam, és az állami rendszer valósítja meg.
Orbán Viktor miniszterelnöknek és kormányának szembe kell néznie a tényekkel: zászlóshajójuk zátonyra futott. A felelős öntudat mellett a tisztesség és a jó erkölcs is megkívánja, hogy az ország vezető politikusai kimondják, amit mi már egy éve hangoztatunk: a kollektív bűnösség szégyenbélyegével nem lehet megvalósítani a cigányság valós társadalmi integrációját. Nem lehet felelősen gondolkodó állami vezetésről, eltökélt és erős politikai akaratról beszélni akkor, ha gőgös hatalomgyakorlással és retorikával takargatják a demokratikus államrend omladozó pilléreit.
Azt is ki kell mondanunk: a kigyúrt kopasz verőlegények ma már nem csak a cigánytelepeken élő védtelen, kiszolgáltatott embereket próbálják megfélemlíteni, hanem az ország demokratikus többségét is megpróbálták megfosztani alapvető jogaiktól, az országot pedig a jogállamiságtól.
Ma az utolsó pillanatban vagyunk, hogy a demokrácia maradék szikrájával lángra lobbantsuk fáklyánkat, s kiutat mutassunk a dölyfös, uradalmi világot akarók államrendszeréből. Meg kell világítanunk a reményt, hogy közös összefogással változást hozunk, és bebizonyítsuk: az emberi gonoszság igenis legyőzhető!
Bátor és tenni akaró fiatalokra lehet és kell jövőt építeni. Azért, hogy a hazai kisebbségpolitika ne botrányoktól és ellenérzésektől, hanem a sikerektől és pozitív változásoktól legyen hangos. Mi, MSZP-sek ezt tűztük a zászlónkra, és ezt üzenjük honfitársainknak, a magyarországi romáknak 2016-ban, a Nemzetközi Romanapon.
Teleki László,
országgyűlési képviselő, az MSZP Nemzetiségi Tagozatának elnöke
Balog Zoltán a Ha szaladok, agyonlőnek, ha megállok, agyonvernek című, a roma holokauszthoz kapcsolódó, iskolásoknak szóló segédanyagról azt mondta: az úgy beszél a romák második világháború alatt elszenvedett tragédiájáról, hogy nem kizárólag az áldozatokról szól, hanem a hősökről is.
A kötet címére utalva megjegyezte, hogy voltak, aki ellenálltak, ha sorsuk végül nem tért is el a többi áldozatétól, és hangsúlyozta: a Magyarországon és a Kárpát-medencében élő népcsoportoknak, népeknek, nemzeteknek a sajátjuk mellett van egy közös történetük is, ami különösen igaz a magyarországi romákra.
Fontosnak tartjuk, hogy mit tanulnak a gyermekeink az iskolában, alapvetően ezen fog múlni az, hogy miként tudunk a jövőben együtt élni - jelentette ki a miniszter, hozzátéve, hogy 2002 óta része a nemzeti alaptantervnek a cigányság története, benne a roma holokauszttal.
A reális kép alkotása, a megismerés az együttélés fontos záloga - hangsúlyozta a miniszter, aki a kötethez fűzött ajánlójában úgy fogalmazott: honfitársainknak nevük van és arcuk. így már emlékezhetünk rájuk. Az ő történetük a mi történetünk is.
Orsós Anna romológus, egyetemi tanár az eseményen arról beszélt: megkezdődött már a hazai tankönyvek átdolgozása, de a cigányság történetéről még mindig kevés információt kapnak az iskolában a diákok. Porogi András, a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója azt emelte ki, a 130 oldalas oktatási segédanyag a korosztály igényeihez, felhasználói szokásaihoz alakított szerkezetben, hat gyermek és fiatal sorsán keresztül segíti a történtek megértését.
Az eseményen elhangzott az is: elkészült tíz, 1956 roma hőseinek emléket állító négy-hat perces kisfilm, amelyeket - huszonöt másodperces tévészpotok mellett - a Terror Háza Múzeum honlapján is megtekinthetnek az érdeklődők.