Lezüllesztett kormányzati propaganda

Nem volna haszontalan, ha sokan elmondanák véleményüket arról, hogyan lett a kormány alantas szándékainak kiszolgálója az Andy Vajnának átjátszott TV2. Fölösleges, mindent elárul az ottani állapotokról, ahogy a becsületes műsorkészítők, riporterek, technikusok felmondásukkal tiltakoznak. Arról viszont érdemes néhány szót szólni, hogyan züllenek le személyek és intézmények, hogy alázatosan kiszolgálhassák a kormány elvárásait. Ékes példája a züllésnek a rezsicsökkentéssel foglalkozó államtitkár elképesztő bárdolatlansága. Sehol a világon nem tűrnének meg olyan állítólagos politikust, aki a gatyájával hozakodik elő. Még szerencse, hogy nem mutatta meg, mekkora kockák vannak rajta. Mit ér az a kitüntetés, amelyet az aljasul hazudozó Bencsik András vehet át? Milyen az az erkölcs, amelynek letéteményese a bántatlanul garázdálkodó G. Fodor Gábor? Hogy lehet igazságos működést feltételezni arról a Nemzeti Választási Irodáról, amely nem kiált jogsértést, amikor az nyilvánvaló? Miként bízhatunk abban az igazságszolgáltatásban, amely előveszi azt a fiatalembert, aki lefeszíti ennek a szervezetnek a névtábláját, miközben tettének kiváltói békésen sütkéreznek a tavaszi napfényben, s legközelebb is harcra szólíthatók? Mit várhat a csodálkozó ember az ügyészségtől, melynek „legfőbbje” békésen ebédelget a nála feljelentett MNB-vezérrel? Mit gondoljunk azokról, akik gondolkodás nélkül nyomogatják a gombot, aminek következményeként Brüsszel elmeszeli jogtalanságukat? Hogyan találunk ki a hazugságok, a korrupció és az elvtelen kedvezések undorító mocsarából? Ki hiszi el, hogy a reformok működnek és hogy Magyarország jobban teljesít? Valóban működnek a haverok érdekeit kiszolgáló reformok! De mit szól mindehhez az a nyugdíjas, a fizetéséből élő, aki napról napra tapasztalja az árak emelkedését? Mit szólunk ahhoz, hogy a mi érdekünkben belenéznének a bankszámláinkba és lehallgatnák a telefonjainkat? Ilyesmi a diktatúrákban szokás, bár lehet, hogy az illiberális demokráciának is velejárója. Mindenesetre erről a titokzatos képződményről normálisan gondolkodó embernek (egyre többen vannak!) megvan a véleménye. A haveroknak, a "mészároslőrinceknek" demokrácia: „ami a tied, az az enyém, ami az enyém, ahhoz semmi közöd”, a Julis nénik viszont megköszönhetik, hogy még élnek. Örülhetnek, hogy tankokkal is őrzik őket.