Hat kérdés Budapestről - Tarlós válaszol

Publikálás dátuma
2016.04.09. 07:02
Miért akarja magára zárni a kormány a Várat?
Nyílt levélben fordult Orbán Viktor kormányfőhöz a fővárosi közgyűlés szocialista frakciója nevében Horváth Csaba. Hat kérdésre várják a miniszterelnök válaszát. A Népszava megkereste Tarlós István főpolgármestert, aki csak azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek az ő hatáskörébe tartoznak, és Havasi Bertalant, Orbán sajtófőnökét is.

Nyílt levélben fordult Horváth Csaba a fővárosi közgyűlés szocialista képviselőnek nevében Orbán Viktorhoz. Arra a hat kérdésre várnak választ a kormányfőtől, amit ma a legégetőbbnek tartanak a város életében. Mint írják: "tudjuk, hogy ön Budapestre irodalmi kérdésként tekint. Az elmúlt hónapokban azonban számos olyan kérdés vetődött fel a főváros fejlesztésével, működtetésével kapcsolatban, amelyek messze túlmutatnak az irodalmi kategórián. Budapest az ország motorja, a fővárosiak naponta 18 milliárd forintnyi adót fizetnek be az államkasszába, segítve ezzel a vidéki Magyarország fejlesztését is. Mi, budapestiek ezért joggal várjuk el, hogy megnyugtató választ adjon a fővárost érintő legfontosabb kérdésekre".

1. Mi lesz a fővárosi agglomerációs közlekedés sorsa? Hiába vállalták önök, hogy átveszik ezt a feladatot a fővárostól, ha annak értékét a mai napig sem hajlandóak kifizetni. Ugyanúgy tudják, mint mi, hogy az önök által ígért havi 500 millió forint legfeljebb csak a fele az agglomerációs közlekedés árának. Mikor fejeződik be a hitegetés a közlekedés hosszútávú finanszírozásáról?

Mi lesz az agglomerációs közlekedéssel? FOTÓK: VAJDA JÓZSEF, TÓTH GERGŐ

Mi lesz az agglomerációs közlekedéssel? FOTÓK: VAJDA JÓZSEF, TÓTH GERGŐ

Tarlós István: Jelenleg valóban havi 500 millió forintot kap a központi büdzséből az agglomerációs közösségi közlekedés működtetéséért a főváros. Ha mindenben megállapodnak és a feladatokat Budapesttől visszaveszi az állam, az idei üzemeltetés teljes költségét átutalja a kormány. Pontos lesz az elszámolás és a főváros nem fog rosszul járni. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azt ígéri, hogy július elsejétől az állam működteti az érintett járatokat.

2. Miből újulhat meg az M3-as metró? Budapest legforgalmasabb metróvonala kritikus állapotban van, rekonstrukciója nem tűr halasztást. Noha Tarlós István főpolgármester a felújítás kezdetét az időn őszre ígérte, egyelőre azt sem tudjuk, miből fizetjük ki a felújítást, a kormány milyen szerepet vállal a beruházás finanszírozásában. A budapestiek joggal várják el, hogy legalább 40 évente, amikor szükséges a felújítás, visszakapjuk a szükséges pénzt.

Miből újul meg az M3-as metró?

Miből újul meg az M3-as metró?

Tarlós István: Ősszel elkezdődik az M3-as metró felújítása, a kormány döntött arról, hogy az Integrált Közeledésfejlesztési Operatív Programban (IKOP) 137 és fél milliárdos támogatással szerepelteti a projektet. Brüsszellel még nem állapodtunk meg a metró felújításról.

3. Az ön kormánya miért akarja magára zárni a Budai Várat? A Vár mindeddig a budapestieké és az ide látogató vendégeinké volt. A kormányzat urizáló odaköltöztetésével önök kizárják innen az embereket, nem beszélve arról, hogy a költözés több százmilliárdos költségéből rendbe lehetne tenni számos kórházat és iskolát. Miért nem érdekli önt és kormányát az egészségügyben és oktatásban dolgozók katasztrofális helyzete?

Miért akarja magára zárni a kormány a Várat?

Miért akarja magára zárni a kormány a Várat?

4. Miért ragaszkodnak minden áron a Városliget tönkretételéhez? A budapestiek döntő többsége, a szakma és a civilek egyaránt elutasítják a Liget beépítését. A főváros vezetése is a Nyugati pályaudvar mögötti rozsdaövezetben látja jó helyen a tervezett Múzeumi Negyedet, önök mégis kitartanak Budapest két évszázados közparkjának szétrombolása mellett.

Miért ragaszkodnak a Városliget tönkretételéhez?

Miért ragaszkodnak a Városliget tönkretételéhez?

Tarlós István erre nem kívánt reagálni, a Liget ügyében ugyanis a kormány az illetékes. Annyi azonban tudható, hogy Finta József Kossuth-díjas építész javaslatára Tarlós 2010-es kampánytervében szerepelt a Nyugati pályaudvar mögötti rozsdaövezet újjávarázsolása. Erre a területre álmodta meg a múzeumokat, azt javasolta, hogy a Ferdinánd hídból alagutat készítenének, a síneket pedig zöldterülettel fedjék le, így ez eredetileg nem Lázár János kancelláriaminiszter ötlete volt.

5. Miért akarják lebontani a Déli pályaudvart? A Kelenföld vasútállomás jelenlegi formájában nem alkalmas a Déli kiváltására, a főváros közlekedési kapcsolatai a pályaudvar megtartását indokolják. Az önök által tervezett kereskedelmi beruházások és közpark megvalósítható a pályaudvar vasúti funkcióinak csökkentésével, a Déli lebontása nélkül is.

Miért akarják lebontani a Délit?

Miért akarják lebontani a Délit?

6. Miért a budapestiekkel fizettetik meg a vidéki hulladékgazdálkodás veszteségeit? A fővárosiak szemétdíj befizetésének államosításával újabb ötmilliárd forintot vonnak el Budapesttől, ezt az összeget eddig a város takarítására költöttük. A mániákus államosítás újabb fejezetével Budapest sokkal koszosabb lesz, mint eddig volt.

Forrásaink szerint a főpolgármester a hulladékgazdálkodással kapcsolatos kormányrendelethez módosító javaslatokat akar benyújtani, mert a szemétdíj államosításával valóban több milliárd forintos veszteség éri Budapestet.

Miért államosították a szemétdíjat?

Miért államosították a szemétdíjat?

Kérdésünkre - a miniszterelnök megkapta-e a szocialisták nyílt levelét, ha igen, válaszol-e, s mikor Havasi Bertalan a kormányfő szóvivője úgy válaszolt: "minden, a miniszterelnöknek címzett, a hivatalába beérkező, iktatott levélre válasz születik".

Szerző

Terrortörvény - Nincs konszenzus

Publikálás dátuma
2016.04.09. 07:01
Schiff er András (LMP), Vejkey Imre (KDNP), Kósa Lajos (Fidesz) és Mirkóczki Ádám (Jobbik) a Honvédelmi Minisztériumban FOTÓ: MT
Egyben van konszenzus, hogy nincs konszenzus. Az ellenzék a kormány legújabb alkotmánymódosítási javaslatát nem fogja támogatni. Erről a HM-ben tartott tegnapi négypárti-ötpárti egyeztetés után beszélt lapunknak a jobbikos Mirkóczki Ádám. Bár a fideszes Kósa Lajos szerint a parlamenti frakciók egyetértettek, hogy terrorveszély esetén szükség van különleges jogrend bevezetésére, akár az alapvető jogok korlátozására, a kormány tervezetét az LMP sem tudja tárgyalási alapnak tekinteni. A szocialisták el sem mentek a tanácskozásra, mert véleményük szerint a javaslat nem a terrorizmus elleni harcról, hanem a Fidesz korlátlan hatalmáról szól.

Csak jogdogmatikai nézeteltérések maradtak. Kósa Lajos így kommentálta a tegnapi négypárti-ötpárti egyeztetést, amelyen véleménye szerint konszenzus alakult ki a kormányoldal, valamint a Jobbik és az LMP között abban, hogy alkotmánymódosításra van szükség a terrorveszély-helyzettel kapcsolatban. A Honvédelmi Minisztériumban tartott tanácskozás után a Fidesz frakcióvezetője örömmel jelentette, közel a megegyezés, hiszen a résztvevő pártok egyetértettek: a párizsihoz és a brüsszelihez hasonló terror veszélyének elhárítása olyan azonnali beavatkozásokat igényel, amelyek alapvető jogok korlátozásával járnak, és erre kizárólag különleges jogrendben van lehetőség. Az ellenzékkel már csak abban kell megállapodni, hogy az alaptörvényben új, önálló pontként jelenjen-e meg a terrorveszély-helyzet, vagy egy már meglévő szabályozást terjesszenek-e ki erre az esetre. Miután az ellenzék már januárban világossá tette, azt nem engedik, hogy a terrorveszély-helyzetet a kormány maga határozza meg, Kósa közölte, azt a Btk.-ban szereplő tényállás alapján is azonosíthatják.

Egyben van kompromisszum, hogy nincs kompromisszum. A jobbikos Mirkóczki Ádám pontosan nem érti, milyen jogdogmatikai nézeteltérésekről beszélt a Fidesz frakcióvezetője az egyeztetés után, de lapunknak azt mondta, nem állapodtak meg az alaptörvény-módosításról. Az ellenzék csak olyan javaslatot támogat, amelyik valóban az emberek biztonságát szolgálja. Az elektronikus média ellenőrzése, a telefon- és az internetszolgáltatás korlátozása, a határok lezárása nem tartozik ezek közé. Legalábbis nem olyan módon, ahogy az a kormány tervezetében szerepel. Túlhatalmat nem akarnak a kormánynak adni. Ha bármelyik korábban már kifogásolt passzus a tervezetben marad, biztosan nem lesz meg a szükséges kétharmad a módosításhoz. A nemzetbiztonsági bizottság tagja szerint a zárt ajtók mögött felrótták a kormánynak, hogy kis módosításokkal ugyanazzal a javaslattal érkeztek, mint amit januárban már elutasítottak. Összesen hat pontot húzott ki a honvédelmi tárca az eredeti javaslatból, közülük négy olyan volt, amit korábban egyetlen ellenzéki párt sem bírált. Mirkóczki arról beszélt, a terrorveszélyt kezelni kell, lehet ezt az alaptörvényben is, ám nem feltétlenül önálló pontként. A képviselő reméli, hogy a pártja által megszövegezett módosító indítványok tartalma megjelenik majd a végleges javaslatban.

Schiff er András (LMP), Vejkey Imre (KDNP), Kósa Lajos (Fidesz) és Mirkóczki Ádám (Jobbik) a Honvédelmi Minisztériumban FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS

Schiff er András (LMP), Vejkey Imre (KDNP), Kósa Lajos (Fidesz) és Mirkóczki Ádám (Jobbik) a Honvédelmi Minisztériumban FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS

Az LMP a tegnapi újabb javaslatot sem tekinti tárgyalási alapnak, mert a januárihoz képest nem tartalmaz érdemi elmozdulást. Schiffer András érzékelt arra utaló jeleket, hogy a kormányoldal hajlandó rugalmasabban közelíteni az ellenzék álláspontjához, de elsősorban azt szeretné, ha "nem babrálnának" a terrorfenyegetettség fogalmával, hanem azt a Btk.-ban szereplő megfogalmazásokhoz kötnék. A frakcióvezető az MTI-nek úgy fogalmazott: az egyeztetésen világossá tette, hogy "az ibizai partihangulat fenntartásában" nem lesznek partnerek, ha valóban az emberek biztonság az elsődleges cél, akkor viszont azt kérik, vegyék komolyan az LMP álláspontját is.

A szocialisták szerdán tudatták, nem vesznek részt az egyeztetésen, mert a megbeszélés előtt a tárca ugyanazt az országos felháborodást kiváltó javaslatát küldte meg, amit januárban is a parlamenti pártok elé terjesztett, így nincs miről tárgyalniuk. A javaslat ugyanis nem az emberek biztonságáról, nem a terrorizmus elleni harcról, hanem pusztán a Fidesz korlátlan hatalmáról, a polgárok jogfosztásáról és az országgyűlési ellenőrzés kiiktatásáról szól szól.

Forrásaink szerint azért Simicskó István kapta feladatként, hogy "nevére vegye" az újabb alkotmánymódosítást és arról a parlamenti pártokkal egyeztessen, mert ezt sem Pintér Sándor belügyminiszter, sem Trócsányi László, az igazságügyi tárca vezetője nem vállalta. Mirkóczki szerint nem tudni, hogy az ellenzékkel vagy az országgal játssza ezt a színjátékot a kormány, de lehet, hogy maguk sem veszik észre, mit cselekednek. A képviselő arra figyelmeztetett, a BM csomagja, amiről mind az öt párt hajlandó tárgyalni a néhány súlyosan vitatható pontja ellenére logikailag, szakmailag felépített tervezet, szemben a honvédelmi miniszter tukmálta alaptörvény-módosítással.

Szerző

Hack: a Fidesz kommunikációval fedi el a valódi gondokat

Publikálás dátuma
2016.04.09. 07:00
FOTÓ: Tóth Gergő/Nápszava
Akik a jogállamot és a jog uralmát csak elvont idealista elvnek tartják, azoknak észre kellene venniük, hogy a világon kizárólag a jogállami demokráciák sikeresek, és bizonyítják sokadszor megújulási képességüket. A jelenlegi helyzetben a megújulási képesség vész el - értékel a kormányciklus közepén Hack Péter. Az ELTE jogi karának büntető eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi tanszékvezetője mégsem gondolja, hogy ez már a pokol lenne, még akkor sem, ha ma részt vesz a KARD egyesület "Félidő a Pokolban" című konferenciáján.

- Egy pokoli félidőn vagyunk túl, vagy épp az elé nézünk?

- A mai konferencia címének mindkét eleme kérdéses. Kérdés, hogy félidő-e, vagy a negyedik negyed következik, hiszen a jelenlegi kormányzás nem kettő, hanem hat éve kezdődött. Ha ugyanis minden így alakul, ahogyan eddig, akkor a félidő jóval inkább úgy értendő, hogy további hat év van hátra, és bármennyire is szeretnénk, hogy ne így legyen, ez a valószínűbb, mintsem hogy 2018-ban változás történjen. De azt sem gondolom, hogy ez már a pokol lenne. Valóban nagy problémák vannak a jogállammal, de ettől még nem nevezhetjük pokolnak azt, ami most van. Ráadásul, ha nem következik be fordulat, lehet még rosszabb is a helyzet.

- Jogállami szempontból lehet még rosszabb?

- Igen. Hiszen a jogállam hiánya rövidtávon egyelőre abból a szempontból nem érezteti a hatását, hogy viszonylag jól működik az európai gazdaság, sőt, kijött a 2008 körüli válságból, és ma Magyarország hatalmas uniós forrásokat tud lehívni. Így a gazdaság nincs recesszióban, hanem egy minimális, egy-két százalékos növekedést tud produkálni. Persze az EU-s források egyre inkább kérdésessé válnak, de az idén például ez még nem érezteti a hatását. Ezen felül vannak rendkívüli bevételek, például a földárverésekből, amelyek látszólag egyenesben tudják tartani a költségvetést. Ám az igazán aggasztó tünet az, hogy a beruházási ráta immár évek óta lényegesen alatta marad az amortizációsnak, ami azt jelenti, hogy a megújulás esélyei napról napra csökkennek. Az ország versenyképessége évtizedes mélyponton van. Nagy probléma, hogy 2019-ben elapad az uniós források döntő többsége, gyakorlatilag csak a földalapú támogatások maradnak meg. Ezért a következő tíz év szempontjából létfontosságúak lennének a beruházások. Az EU 28 tagállamának legszegényebb régiói közül négy van Magyarországon. Ha nem jönnek beruházások, akkor ezeken a problémákon nincs is esély változtatni. Márpedig az Orbán-kormánynak 2010 óta az volt a retorikája gazdasági körökben, hogy azért jó a kétharmados parlamenti többség, mert ez stabilitást jelent…

- Ezzel szemben a vállalkozói környezetet, vagy akár az adózást érintő folyamatos, gyors jogszabályváltozások bizonytalan környezetet teremtettek.

- Jelenleg Magyarországnak ez az egyik legégetőbb problémája. Épelméjű befektető - sem hazai, sem külföldi - nem tartja jó ötletnek Magyarországon befektetni. Akármibe fektet ugyanis, a szabályozás egyik napról a másikra teljesen átíródhat, és az esetek jelentős részében nem racionális indokok és célok alapján. A parlament még Navracsics Tibor igazságügyi minisztersége idején elfogadta a jogalkotásról szóló törvényt, amelyben szerepel, hogy minden egyes jogalkotási lépéshez hatástanulmányokat kell készíteni, a törvényjavaslatokat pedig társadalmi egyeztetésre kell bocsátani. De soha, egyetlen egyszer sem élnek vele. Néha úgy játsszák ki a saját szabályaikat, hogy egyéni képviselői indítványok formájában nyújtják be a javaslatokat, de maga a képviselő, aki a nevét adja, azt sem tudja, mi van az előterjesztésben. És teljesen önkényesen azt állítják, hogy a képviselői indítványokhoz nem is kell hatástanulmány, ami nem igaz, hiszen a jogalkotási törvény nem tartalmaz ilyen megkülönböztetést. Sorozatban születnek olyan kormányjavaslatok, amelyekről úgy tűnik, a hétvégi meccsen, szotyizás közben alakították ki. Így teljes iparágakat alakítanak át, akár bizonyos piaci szereplők részvételével és közvetlen érdekében. És ez nem előre látható, tehát még a beruházások ösztönzésében érdekeltek sem mondhatják azt jó szívvel, hogy valaki hozza ide a dollármillióit, mert nem tudni, azon a területen, amelybe befektet, a miniszterelnök valamelyik barátja nem kap-e kedvet üzletelésre, amiért azonnal át is rendezik a piacot és az egész szabályozást.

- Éppen a múlt héten döntött az EU bírósága a kaszinósokat érintő jogszabály-változtatás ügyében.

- Nem vagyok a szerencsejáték-ipar nagy barátja, ha rajtam múlna, egyáltalán nem lenne, de ahogyan azt az egész iparágat leradírozták 72 óra alatt, az elfogadhatatlan. Ugyanez történt a dohányiparban, amely szintén nem a szívem csücske, de hogy alkotmányos jogok sérelmével járt a kormányzati beavatkozás, az egészen biztos.

- A vasárnapi boltzár is olyan piactorzító intézkedés, amely alkotmányos jogokat csorbíthat?

- Abszolút, de említhetjük példaként a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (Klik) is. Ki modellezte azt, hogyan fog ez működni, hol voltak a hatástanulmányok? Ha készült volna ilyen, azonnal látható lett volna, hogy háromezer iskolát nem lehet egyetlen központból hatékonyan ellenőrizni. Megjegyzem, persze ott is volt egy cél, hogy a legkiválóbb állami iskolákat minél nagyobb arányban egyházi kézbe adják. És tulajdonképpen elérték, amit akartak, a rosszul, rosszabb vidékeken működő intézmények pedig a klikes iskolák lettek. Ezek az átalakítások mind hirtelen tervek alapján, teljesen önkényesen és választói akarat nélkül történnek.

- Ebben a jogbizonytalanságban tudnak-e az úgynevezett demokratikus intézmények kontrollként fellépni a jogalkotással szemben?

- Önmagában az, hogy vannak alkotmányos szabályok, semmit nem érnek, ha nincs, aki kikényszeríti őket. Magyarországon 1949-től ’89-ig is volt egy népköztársasági alkotmány, miközben senkinek nem volt lehetősége arra, hogy számon kérje az abban szereplő szabályok betartását. A rendszerváltás egyik nagy vívmánya volt, hogy létrehozták az Alkotmánybíróságot (Ab), amely aztán rákényszerítette a mindenkori kormányt arra, hogy bizonyos szabályokat betartson. Nem kellett mindig egyetérteni vele, de tiszteletben kellett tartani a döntéseit. Akár a kárpótlási-, akár a Bokros-csomag ügyében hozott határozatait vesszük, csak hogy két különböző kormányt említsek, amelynek a lábára lépett, az Ab azt üzente a lakosságnak, hogy a hatalom nem tehet meg bármit, vannak jogi keretek, amelyek között a kormányok mozoghatnak. Az Ab átalakítása - két lépésben - a hatáskörei elvonását jelentette, s annak az ellehetetlenítését, hogy absztrakt normakontroll keretében komolyan számon kérhető legyen a jogalkotó. Az Ab ma az esetek 90 százalékában már nem tölti be az alkotmányos kontroll szerepét, nem érvényesíti a jogállami elveket, és teljesen önkényesen hoz döntéseket. Az a kellemes meglepetés, a "váratlan fordulat", amikor nagy ritkán az Ab nem úgy dönt, ahogyan az a kormánynak jó. Mindez szoros összefüggésben van azzal, amit civil jogvédő szervezetek kimutattak, hogy a 2010 után jelölt és megválasztott alkotmánybírók milyen mértékben szavaznak együtt a kormánnyal, s így miként győzedelmeskedik a hatalmi akarat az alkotmányosság felett. Ugyanezek a problémák persze megvannak a rendes bírósági rendszerben is, noha a Kúria szerdai, a vasárnapi boltzáras népszavazási kérdéseket érintő döntésével ismét képes volt azt a látszatot kelteni, hogy ott még működik a jogállami kontroll. Ennek nyomán le kellene mondania a Nemzeti Választási Iroda (NVI) és a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) vezetőjének is. Ebben az ügyben ugyanis a Kúria kétszer is nagyon markánsan kimondta, hogy ők nem látják el a feladatukat. Ezeknek az intézményeknek őrködniük kellene a demokratikus folyamatok tisztasága felett, s a feltételeket kellene biztosítaniuk hozzá.

FOTÓ: Tóth Gergő/Nápszava

FOTÓ: Tóth Gergő/Nápszava

- Nem sok jót ígér mindez a 2018-19-es választásokra…

- Valóban ezek a szervezetek lesznek azok, amelyek a 2018-as választások tisztasága felett is őrködnek, s elég riasztó a kép a február 23-i események után, hiszen a magyar kriminalisztika történetében kevés olyan bűncselekmény van, amely annyira jól dokumentált, mint az NVI épületében történtek. Ma azonban a demokratikus szabályok felett őrködő szervezetekben és intézményben nem lehet bízni. A miniszterelnök korábban azt mondta, hogy a magyar az egy "futballokos" nemzet - bármit is jelentsen ez. Ám ha a focihoz értésre akart utalni, akkor azt azért a társadalom is felismerheti, hogy az a futballmeccs, ahol az egyik csapat adja a játékosok többségét, a bírókat, sőt, még a közönséget is kényére-kedvére válogatja, tisztességes nem lehet. Ma az Ab, az NVI, az NVB - bármilyen mezbe is bújtak - egy bizonyos csapat játékosaiból áll, s ezt minden nap bizonyítják is. Ezeknek az elvileg demokratikus intézményeknek ma minden tevékenysége arra irányul, hogy a jelenlegi kormánytöbbséget előnyös helyzetbe hozzák. Sok tekintetben ezt a bíróság is megteszi, de még mindig a bíróság az, amely a leginkább tartja magát. Nem is véletlen, hogy kormányoldalról rendszeresen támadják a rendszert, vagy az egyes eljáró bírókat, hiszen nem elégedettek velük.

- Pedig Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke épp a napokban mondta, hogy a magyar bírósági reformok működnek.

- Ez igaz, de nem a 2010 utáni reformok, hanem a ’98-asok, amelyek miatt még előfordulhat, hogy a Kúria néha a kormánnyal szemben dönt, hiszen akkor sikerült olyan módon leválasztani a bírói előmenetelt a politikáról, hogy olyan emberek is döntési pozícióba kerülhettek, akik nem pártkatonák és nem párthoz lojálisak. De sok más ilyen intézményt nem találunk; elég csak a jegybankra gondolni, az Állami Számvevőszékre, vagy arra, hogy mennyire kérdéses az ügyészségnél, hogy azt a funkciót látja-e el, amelyet a magyar alaptörvény rászabna. A vezetőket ugyanis nem úgy választották, hogy konszenzusos, mindenki számára elfogadható, független és pártatlan szakemberek legyenek, hanem elsősorban a kormánypárthoz, vagy még inkább a miniszterelnökhöz lojálisak.

- De miután már mindent elfoglaltak, mi lehet még a cél?

- Szemmel látható, hogy a jelenlegi kormány nem gazdasági vagy szociális problémákat old meg, hanem politikaiakat, miközben a valódi gondokat csak kommunikációval fedi el. Jól látszik például, hogy amit 2010 óta gazdasági kitörési pontként megjelöltek - így a keleti, déli, vagy minden egyéb nyitás -, az teljes kudarc, miközben Magyarország most, 2016-ban legalább annyira függ az európai gazdaságtól, mint mondjuk 2008-ban.

- Akkor miért megy neki a kabinet folyamatosan Brüsszelnek?

- Ezt az ellentmondást nehéz felfogni. Mert miközben gazdaságilag jobban függünk az EU-tól, az európai kapcsolataink rosszabbak, mint az elmúlt 25 évben bármikor. Tehát praktikusan a lengyelekkel karöltve válunk páriákká Európában. Nyilván Orbán Viktor arra számít, hogy az unióban az euroszkeptikusok kerülnek majd többségbe, s akkor az az álláspont, amelyet ő képvisel, meghatározóvá válik. De ez hazárdjáték, mert egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. A kormányfő uniókritikájának vannak igazságelemei, hiszen Brüsszel sok tekintetben nem azt teszi, amiről a megállapodásban szó volt; folyamatosan veszi át a nemzeti kompetenciákat a tagállami törvényhozásoktól, és ezzel messzebbre viszi a döntést az emberektől. Abszurd, de Orbán tulajdonképpen európai szinten az ellen a politika ellen harcol, amelyet nemzeti szinten folytat. Európai szinten azt mondja, nem jó, ha Brüsszelben központosul minden, miközben itthon mindent központosít. Miközben közeledik Trianon századik évfordulója, kísért a múlt, hiszen ma Európán belül Magyarországnak ugyanolyan hátrányos a pozíciója és a megítélése, mint akkor volt. Csak okos megállapodásokkal juthatunk előre, amelyeket viszont nem lehet elérni ezzel a kocsmai színvonalú politizálással. Mindez nemcsak a folyamatosan lebegtetett kétlépcsős Európa veszélye miatt fontos, hanem mert Magyarországnak gazdasági értelemben felbecsülhetetlen kárt okozhat az európai szövetségesek elfordulása.

- Éppen ezek, az uniós forráskifizetésben már mutatkozó gazdasági károk, amik rákényszeríthetik a kormányt egy még "pokolibb" üzemmódra a következő félidőben?

- Ez jogos félelem. Ráadásul eltelt úgy hat év, hogy mindig említettek valamilyen kitörési pontot, ám a jövő szempontjából egyik sem az. De természetes is, hogy nem tudunk kitörni, hiszen az alapkérdésekben, mint az oktatásügy is, katasztrofális a helyzet; a teljes oktatáspolitika dilettánsok kezébe került. Állandóan arról beszél a kormány, hogy nemzetközi szinten versenyképessé kell válni, miközben folyamatosan vonják ki a pénzeket, és az oktatásra, felsőoktatásra ma a GDP arányában kevesebbet fordítanak, mint 2010 előtt, holott akkor sem volt rózsás a helyzet. Itt a kör bezárul. Ha nincs beruházás, nem lesz munkahely, abból nem lesz az államnak bevétele, így még kevesebb marad oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra, még többen lesznek szegények. Akik a jogállamot és a jog uralmát csak elvont idealista elvnek tartják, azoknak észre kellene venniük, hogy a világon kizárólag a jogállami demokráciák sikeresek, és bizonyítják sokadszor megújulási képességüket. A jelenlegi helyzetben a megújulási képesség vész el.

- Elég ijesztő jóslat. Mi jelenthet kitörést?

- Épp azért beszélek a negatív lehetőségről, hogy felmérjük, mennyire nagy a tét. Önmagát csapja be, aki azt mondja, hogy ez el fog menni így még 15-20 évig, és a kormányoldal majd egyik ellenségről a másikra szállva - IMF, Brüsszel, rezsi, vagy épp a bevándorlók - megvív sorban minden csatát. Nem így lesz. Lecsúszhatunk, s évtizedek kellenek majd a helyreállításhoz. A kérdés az, hogy mikor jut el a társadalomban egy kritikus tömeg annak felismeréséhez, hogy változtatni kell. Ennek vannak jelei akár épp az oktatásügyben, vagy a népszavazási ügyekben. Nagy kérdés, mennyire aktivizálja magát ezekben a társadalom. Ha ugyanis milliók képesek fellépni a változás mellett, akkor a változás létrejön. Jelenleg persze mindenki aggódik, hogy nem látni, ki fogja vezetni ezt, de ha megvan a kritikus tömeg, akkor meglesznek azok is, akik a változás élére képesek állni.

Szerző