Ránk telepszik a valóság

Ha lehetett kibújtam az általános iskolában a kötelező bábszínházi programok alól, mert nem szerettem a hülye bekiabálásokat: „Vigyázz Jancsi, mögötted a boszorka!” A gimnáziumban sem vettem jegyet, ha az Othellót mentünk megnézni, mert tudtam, biztosan lesz valaki, aki bekiabál Desdemonának, hogy a Jagó beköpte a férjénél.

Erre most a napokban a Bethlen téri Színházban egy „felnőtt előadáson” az első sorban egy néző nem bírt magával és felugrott a színpadra, amikor Antigonét éppen megkorbácsolták. Rávetette magát az őrre, lefogta, és megpróbálta ellökni. Közben fenyegetőzött, és azt kiabálta, hogy „Nem bánthatod tovább!”. Amikor a Kreónt játszó rendező is megpróbált közbelépni, azt hörögte: „Te egy diktátor vagy! Megöllek!” Amikor kivezették a színházból, a közönségnek is volt mondanivalója: „Ha mi csak ülünk és nézzük, akkor ő uralkodik! A sok birka meg nézi!”

Nem tudom, mi járhatott annak a 40-50 év körüli, jól öltözött férfinek a fejében, amikor úgy döntött, hogy ő bizony nem nézi tovább tétlenül, ami a színpadon történik. Alighanem elég sok mindent megélt már felnőtt fejjel az elmúlt 20-30 évben, teli lehet a hócipője a „csak ülünk és nézünk” tunyaságával. Talán az is kiboríthatta, amit a politika híreiből naponta kénytelen leszűrni.

És lám, még a színházban is rátelepszik az emberre: ha sok a birka, a mai Kreónok még azt gondolhatják, hogy a hatalom birtokában hozhatnak bármilyen törvényt. Még olyat is, amely gyakran szemben áll az erkölcsi törvényekkel.

Ma sem könnyű az Antigonék sorsa. Aki a színházban sem akar birka maradni és lázad, azt egyelőre még csak a nézőtérről vezetik ki.