Szepesi Niki megszólalt a Kiss-botrányban

Amióta múlt hét kedden kipattant a Kiss László - azóta lemondott úszókapitány - körüli botrány, mindenki arra volt kíváncsi, mit gondol az ügyről az egykori úszónő, később botrányhősnő Szepesi Nikolett, aki korábban saját tapasztalatait osztotta meg könyveiben az úszóvilág körüli titkos molesztálásokkal, érzelmi és fizikai bántalmazásokkal kapcsolatban. Szepesi Facebook-oldalán nyilvánított véleményt a nemi erőszak miatt 1962-ben elítélt Kiss ügyéről, azzal kezdve, hogy eddig szándékosan tartotta magát távol a botránytól, de mostantól nem marad csendben, mert van még mit elmesélnie...

Az egykori úszónő Facebook-oldalán megosztott vallomásában azt állítja, korábban az általa felkért írónőt is megfenyegették, amikor kiderült, könyvet ír az uszodák világáról, szexuális bántalmazásokkal, molesztálásokkal együtt.

Szepesi Niki a következő sorokat osztotta meg (szöveghű közlés):

Szándékosan tartottam magam távol az elmúlt napok, hetek Magyar Úszó Szövetséggel kapcsolatos botrányaitól. Már akkor is a háttérben maradtam, amikor Katka harcolt a vezetőséggel, holott naponta kerestek az újságok. A sajtó most is állandóan arra kér, hogy nyilatkozzak. Nem tettem. Eddig. Itt az idő, hogy én is és mindenki, aki szenvedett, aki félt, akit sarokba szorítottak valaha, beszéljen. Megkaptam, biztos megkapom ezúttal is, hogy nem elegáns oda piszkítani, ahol éveket eltöltöttem. Ja, mert nyilván az a korrekt, hogy azt hazudtolják meg, azt minősítik, azt bélyegzik meg, aki leírta, hogy kislány korában verbálisan terrorizálták, olykor megütötték és hagyták, hogy molesztálják?! Engem, az édesanyámat és más szülőket kértek számon és mondták: miért nem akkor léptünk, léptek föl a gusztustalanságokkal szemben! Remélem, mindegyik pokolra jut, aki ezzel nyugtatta a lelkiismeretét. És igen, én tanultam az esetből, ha nekem lányom lesz, és ilyen mocsokságok érik, nem hagyom annyiban a dolgot!

Ahogy az én esetemben, úgy azt látom, most is nyerésre áll az szövetségi vezérkar, ott aztán mindenki érinthetetlen. Sajátos praktikáik vannak.

Hadd mondjak el nektek egy történetet! Amikor a Magyar Úszó Szövetség vezetőinek fülébe jutott, hogy könyvet írok, és megtudták, ki az az újságíró, aki segít a szöveg összeállításában, megkeresték. Mit megkeresték? Megfenyegették! Azzal, hogy ha elvállalja a feladatot, akkor kirúgatják a munkahelyéről! Megijedt, mert tudta, nem érdemes ujjat húzni ezzel a bandával. Az utolsó pillanatban vissza is mondta a felkérést…

Olvastam, hogy most azt az edzőt támadják, aki azt állította, neki azt „javasolták”, írja alá a kapitány támogatásáról szóló papírt.

Újabb saját sztori! Amikor az engem bántó edző mögé toborozták az úszókat, hogy minél többen nyílt levélben álljanak ki mellette, azzal igyekeztek meggyőzni embereket, hogy Egerszegi Krisztina is aláírta, ők is tegyenek így. Kár, hogy Egér az egészről nem is tudott…

No komment!

Pontosabban, lehet, hogy nem maradok csendben. Bőven van még mit elmesélnem! Talán egy harmadik könyvben…