Süsü;

2016-04-12 07:47:00

Közelkép - Süsü és Bádog Böske

Kórházi ágyhoz kötve – nem a szó szoros értelmében -, nem tudtam mindig a képernyőt nézni, de nagyon érdekesek voltak a hangok is. (Szigorú tévéesztéták szerint ilyen nincs, kép nélkül a televízió csak rádió. Ami jórészt igaz, de nem mindig.) 

Gyerekeket láttam hát időnként, két műsorban is. Az elsőben két perc alatt, míg elkészült egy ismert rajz, vagy bábfigura, az óvodáskorú résztvevőknek ki kell találni: kit ábrázol a rajz. Nem kellett a két percet kivárni, a gyerekek már kiabálták, hogy Frakk a kutya, Süsü a sárkány, Pom-pom – és így tovább. Mindezt nagy örömmel hallottam, hiszen ez azt jelenti, hogy a magyar animáció legjobbjait már az új generációk is jól ismerik. (Mindig irigyeltem, ahogy az amerikai filmekben kapásból idéznek filmrészleteket, és a jelenlévők többsége tudja miről van szó.) Itt azért a kamaszoknál sem tartunk. Mert a következő műsorblokkban azt játszották középiskolások, hogy egy előttük felolvasott történetet mennyire tudnak visszaidézni – azonnal. Meglepő volt, hogy egy perccel a felolvasás után is mindig kihagytak részleteket.

Valamilyen évforduló alkalmából Galamb Józsefről a magyar származású autó tervezőről és az általa (is) létrehozott Ford T modellről, ami forradalmasította az autóközlekedést. Azt azonban senki nem hagyta ki, ami a legvégén hangzott el, hogy Ford testes lányáról, "Tin Lizzie-ről" – magyarul Bádog Böskéről - adtak becenevet az autómodellnek. Ez a Bádog Böske-ügy fontos tanulságul szolgál az oktatás módszertanát illetően. Az ilyen könnyen megjegyezhető érdekességeket nem végső illusztrációként kellene használni, hanem kiindulópontként, a történet, egy helyzet, egy figura emlékeztetésével. (Egyetlen példa: szinte soha nem esik szó 1848 oktatásánál, hogy Deák Ferenc mint igazságügy-miniszter, első ítéletét Táncsics Mihály ellen hozta. Amitől persze 1848 megítélésének egy cseppet sem kell változnia.) Az ilyen részletek megbízhatóbb, és könnyebben felidézhető képe lenne a diákoknak a történelmi eseményekről.