Két nagy dilemma áll a tagországok előtt. Egyfelől az, nő ülhet-e a világszervezet főtitkárának székébe, másrészt pedig az, hogy első alkalommal Kelet-Európából érkezik-e az új főtitkár. Az ENSZ 193 tagországának körülbelül negyede szeretné, ha nő kerülne a világszervezet élére. Az ENSZ-közgyűlés ezért tavaly szeptemberben azt javasolta, női főtitkár személyében állapodjanak meg a tagországok. A világszervezet jelenlegi első embere, Ban Ki Mun egyébként a nyolcadik főtitkár. A hivatalossá vált jelölteket vesszük számba.
Natalia Gherman
A moldovai politikus 2013 májusától 2016 januárjáig hazája külügyminisztereként szolgált. 1969-ben született Chisinauban, amit akkor még orosz nevén, Kisinyovként emlegetett a magyar sajtó. Volt kitől elsajátítania a politikusi mesterséget, apja ugyanis Mircea Snegur, Moldova első elnöke. A chisinaui egyetemen tanult, majd a londoni King’s College-n végezte posztgraduális tanulmányait. Ezt követően a moldovai diplomáciai testület tagja lett. Többféle tisztséget látott el, mígnem osztrák nagykövetnek és az EBESZ állandó képviselőjének nevezték ki 2002-ben. Ezt követően Svédország, Norvégia és Finnország nagykövete volt 2006-2009 között. Négyéves megbízatását nem töltötte ki, mert 2009-ben külügyminiszter-helyettesé nevezték ki, fő feladata az országnak az Európai Unióhoz való közelítése volt. 2013-ban a diplomácia vezetőjének és kormányfőhelyettesnek nevezték ki, e tisztségét majdnem három évig látta el. Sőt rövid ideig, Chiril Gaburici lemondása után Moldova miniszterelnöke is volt. 2016 februárjában jelölték az ENSZ főtitkári tisztségre.
Vesna Pusic
Vesna Pusic FORRÁS: EURÓPAI BIZOTTSÁG
A volt horvát külügyminiszter rátermettségét senki sem vitatja. Nála nem is az a kérdés, alkalmas lenne-e a megbízatásra, hanem az, élvezi-e egyáltalán a jobboldali kormány támogatását. Vesna Pusic 1953-ban született. 1971-től a zágrábi bölcsészkaron szociológiát és filozófiát tanult. Az egyetemi diploma megszerzése után a ljubljanai szociológiai intézet munkatársa volt. Elsősorban kutatásokat végzett. Már a kilencvenes években egyetemi professzorként az Egyesült Államokban adott elő. Ami politikai karrierjét illeti, a hetvenes évek végén ő szervezte meg Jugoszlávia első feminista csoportját. Először a 2000-es választás során került a parlamentbe, s ugyanebben az évben a liberális Horvát Néppárt (HNS) elnökévé választották meg. 2011-ben külügyminiszternek nevezték ki. Pusic sosem rejtette véka lá ENSZ-főtitkári ambícióit. Balszerencséjére azonban tavaly év végén jobboldali-centrista kabinet került hatalomra hazájában Tihomir Oreskovic miniszterelnök vezetésével, így még nem dőlt el véglegesen, hogy a kabinet támogatja-e megválasztását, vagy sem.
Szrgyan Kerim
A jelöltek közül az egyik „legbennfenntesebb” az ENSZ-ben, hiszen 2007 szeptemberétől egy évig az ENSZ-közgyűlés elnöke volt. Az 1948-ban született diplomata a hetvenes években a Belgrádi Egyetemen tanított a nemzetközi kapcsolatok szakon, illetve órákat adott a Hamburgi és a New Yorki Egyetemen is. Nemzetközileg elismert személyiség, aki számos konferencián is felszólalt. 2011-2014 között a macedón FON Egyetem professzora volt. 1986-ban a macedóniai szövetségi kormány külgazdasági kapcsolatokért felelős miniszterének tették meg, e pozíciót 1989-ig töltötte be. 1991-ig külügyminiszter-helyettesként szolgált. Egy évtizeddel később, 2000-ben külügyminiszter lett, 2001-től pedig Macedónia állandó ENSZ-képviselője. 2008-2009 között az ENSZ főtitkár különmegbízottjaként ténykedett klímaügyekben. Tavaly novemberben jelölték az ENSZ főtitkárának, átfogó programot dolgozott ki, amely a világszervezet reformját is magában foglalja.
Igor Luksic
Talán inkább csak taktikázgatásnak nevezhetjük Montenegró részéről, hogy Igor Luksic jelenlegi külügyminisztert hivatalosan is jelölték a főtitkári tisztségre, hiszen valós esélyeit nem nevezhetjük nagynak. Podgorica ezzel talán meg akarja mutatni magát a világnak. Luksicot 2001-ben választották be először a montenegrói parlamentbe, amikor mindössze 25 éves volt. 2003-ban Milo Djukanovicot segítette tanácsadóként PR-ügyekben. 2003 márciusától 2004 februárjáig Szerbia és Montenegró külügyminiszter-helyettese volt. 2004-től 2010-ig pénzügyminiszter, illetve 2008 decembere után kormányfőhelyettes. Sokan a montenegrói belpolitikát a kilencvenes évek eleje óta meghatározó Milo Djukanovic utódját látták benne. 2010-ben kormányfővé is kinevezték. 34 éves volt ekkor, a világ legfiatalabb kormányfője. Miután aztán 2012 decemberében régi mentora, Milo Djukanovic ült ismét a miniszterelnöki székbe, beérte a külügyi tárca irányításával. Legfőbb prioritásaként az uniós csatlakozás mihamarabbi elérését jelölte meg az ő tárcavezetői megbízatása alatt.
Danilo Türk
A favoritok közé sorolhatjuk Danilo Türk volt szlovén elnököt, aki szintén jól ismeri az ENSZ működését, s igazán jó ajánlólevél számára, hogy nem „csak” a külügyek irányítójaként kandidál. 1952-ben született, 1978-tól a Ljubljanai Egyetem jogi karán tanított. Ugyanitt szerzett PhD fokozatot. 1986-1992 között az ENSZ kisebbségekért felelős albizottságának volt tagja, 1992-2000 között Szlovénia első állandó képviselője volt az ENSZ-nél. Ez idő alatt, 1998-1999 között hazája a BT nem állandó tagja volt. 2000-2005 között Kofi Annan akkori ENSZ főtitkár közvetlen munkatársa volt. 2005-ben tért vissza szülőhazájába, ahol 2007-ben választották meg államfőnek. 2012 decemberében köszönt le.
Vuk Jeremic
Kedden jelentette be a szerb kormány, hogy hivatalosan is jelöli Vuk Jeremicet a főtitkári tisztségre. Belgrád nyilván abból indult ki, ha több volt jugoszáv tagköztársaság is „indít” valakit, köztük régi ellenfél Zágráb is, akkor nem maradhatnak ki a versengésből. Jeremic 1975-ben született. 2007-2012 között hazája külügyminisztere volt Vojislav Kostunica, illetve Mirko Cvetkovic kormányában. 2012-2013 szeptembere között pedig az ENSZ Közgyűlés elnöke is volt, így a világszervezetnél is jól cseng a neve. Jelölése legfeljebb azért meglepő, mert más politikai blokkhoz tartozik, mint Aleksandar Vucic kormánya.
Irina Bokova
Irina Bokova FORRÁS: UNESCO,
Az UNESCO élén állt 2009 óta a bolgár Irina Bokova. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének vezetőjét elsőként hallgatták meg kedden a jelöltek közül New Yorkban. Bokova 1952-ben született, apja a bolgár pártlap főszerkesztője volt. Két hivatali időt húzott le képviselőként a szófiai parlamentben, miniszterhelyettes, majd külügyminiszter volt a Videnov-kormányban. Bulgária párizsi nagyköveteként, majd UNESCO-nagyköveteként szolgált. Bokova a párizsi székhelyű, tekintélyes ENSZ-ügynökség első női és első kelet-európai főigazgatója, kilenc másik jelölt ellenében győzedelmeskedett. Az UNESCO élén fellépett a nemek egyenlőséégért, az oktatás javításáért, a rasszizmus ellen, a terrorizmus forrásainak elvágásáért. New York-i meghallgatásán, ahol angolul, franciául, spanyolul is beszélt, hangsúlyozta, annak a generációnak a tagja, amely országában a demokrácia bevezetéséért, a rendszerváltásért küzdött. Az UNESCO főigazgatójaként, mint mondta, már bizonyította menedzseri képességeit, s karcsúsítaná az ENSZ bürokráciát. A bolgár rádiónak nyilatkozva úgy vélte, kellő tapasztalata van a világszervezet irányításához, s képes lesz elnyerni a tagállamok bizalmát. A jelölésért odahaza meg kellett küzdenie Kristalina Georgievával, az Európai Bizottság költségvetési (korábban nemzetközi együttműködési, humanitárius, válságkezelési) biztosával. Bokova ellenében egyfelől családja múlt rendszerbeli kötődését, másfelől azt hozzák fel, hogy „túl megértő” Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben, elfogadta például a meghívását a II. világháború 70. évfordulója alkalmából rendezett győzelem napi katonai parádéra, amelyről a nyugati vezetők többsége távol maradt.
António Guterres
António Guterres FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THOMAS IMO
A világ legnagyobb humanitárius szervezetét, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR) irányította 2005-től egészen tavaly év végéig a hamarosan 67. évét betöltő portugál António Guterres. A főbiztosság 123 országban több mint 9 ezer alkalmazottat mozgat, s főszerepet játszott az európai menekültügyi válság menedzselésében. Hivatali ideje végére az UNHCR tragikus rekordot könyvelhetett el, világszerte több mint 60 millió ember került menekültstátuszba. Guterres Lisszabonban született, elektromérnöki végzettséget szerzett, 1974-ben, a szekfűs forradalom idejében kapcsolódott be a politikába, a Szocialista Párton belül több vezető posztot betöltött, 1992-ben lett a párt főtitkára, ugyanabban az évben a Szocialista Internacionálé egyik alelnökévé választották. 1995-ben lett Portugália kormányfője. Az egyik legtekintélyesebb induló az ENSZ-főtitkári posztért folyó versenyben, s noha sem nem nő, sem nem kelet-európai, a fogadóirodák neki adják a legnagyobb esélyt, hogy Ban Ki Mun után a világszervezet kilencedik főtitkára legyen. ENSZ-beli meghallgatásán kiemelte, hogy főtitkárként hidakat építene, elősegítené a párbeszédet a vitás kérdésekben, a béke nagykövete lenne. Bírálta ugyanakkor a világszervezetet, mondván, „túl sok a találkozó, túl sok résztvevővel, túl sok ügyről folyik tárgyalás kevés eredménnyel”.
Helen Clark
Új-Zéland volt kormányfője, Helen Clark is pályázik a főtitkári posztra. Akárcsak Bokova és Guterres, ő is fontos ENSZ-szervezetet irányít 2009 óta, az ENSZ Fejlesztési Programját (UNDP), 2013-ban egyhangúlag hosszabbították meg tisztségében. Clark 1999-től 2008-ig, három terminuson keresztül volt miniszterelnök. Négygyermekes farmercsalád első gyermekeként született, az Auckland-i Egyetemen végzett politológusként, a vidéki lakosság képviseletének problémáira specializálódott. Egykor a vietnami háború ellen, a külföldi katonai bázisok felszámolásáért tüntetett. 1971-ben munkáspárti jelöltként kapcsolódott be a politikai életbe Aucklandban, 1981-ben lett az új-zélandi parlament képviselője, szűzbeszédében a középhatótávolságú, Pershing és SS 20-as rakéták telepítése ellen tiltakozott, mindkét szuperhatalmat bírálva. Új-Zéland első női miniszterelnökeként komoly szerepet vállalt a csendes-óceáni állam konstruktív, tisztességes és független külpolitikájának alakításában, írta a jelöltet bemutatva a jelenlegi miniszterelnök, John Key. Segítette a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás tető alá hozását Kínával, Új-Zéland volt az első OECD-ország, amely ezt megtette. Harcolt a nők egyenjogúságáért, a maori kisebbség jogaiért. Részt vett a kelet-timori béketeremtésben. Az UNDP élén a segélyek elosztásának jobb átláthatóságát sürgette.