Bármekkora bizonytalanságot rejt, az uniós menekültkvóta-ellenes népszavazás úgy kell Orbán Viktornak, mint egy falat kenyér. Annyira kell, hogy még a kormánykoalíció kereszténydemokrata ideológiai horgonyát is odahagyva kinyittatta a boltokat vasárnap - nem annyira saját presztízsveszteségét mérséklendő, inkább európai tervei miatt. Csakhogy senki és semmi árnya ne vetülhessen az ő feltételezett uniós győzelmére. Mert, ha legyűri magát Brüsszelt, akkor ki rendítheti meg itthoni hatalmát és 2018-as győzelmét?
A kormányfő tisztában lehet azzal, hogy nem lesz könnyű négymillió embert urnákhoz vinni egy olyan kérdésben, amely – a kötelező kvóta - egyelőre nem létezik, s amelyet csak ő vizionál, mint ördögi lehetőséget, s amely a tömegek szemében homályos alkotmányos kérdést érint: a parlament engedélye nélkül ne hozhassanak ide menekülteket. Ráadásul, bármekkora füstöt csapott is a menekültek körül a kormány tavaly, a megrendezett "háborús állapotok” kevés kivétellel nem érintették a polgárok mindennapi életét, ráadásul azóta már beléjük verték, hogy a gyoda szögesdrótja mindent megoldott. Pedig a balkáni út az uniós-török megállapodás következtében csaknem kihalt. A kormányfő szinte eszét vesztve kapaszkodik a referendumba, amelynek időpontját sem lehet még tudni, mert hivatkozási alapként csak ez a felhatalmazás ér valamit Brüsszelben, ahol láthatóan semmibe veszik a nemzeti konzultációkat.
Pénteken Lisszabonban Orbán bejelentette tízpontos menekültkezelő programját, amellyel a napokban házalni kezd. Nemcsak a visegrádi kertek alatt, hanem Nyugat-Európában is. Előbbi helyeken megjósolhatóan nagyobb sikerrel, hiszen a tavaly őszi uniós belügyi megállapodást bíróságon megtámadó szlovák-magyar keresethez csatlakozott Lengyelország is. A többiek felzárkózása meglehetősen kétséges. Az orbáni tíz pontban amúgy nincs semmi új, csak az a mérhetetlen ellentmondás ütközik ki rajta megint, amely egyszerre követel szoros uniós kezelést és nemzetállami kézben maradó döntéshozatalt. A kettő együtt nem megy.
A tíz pont aligha éleszt majd lojalitást a tagországok között. De, miért is lenne az Unió lojális egy olyan tagországgal szemben, amely semmilyen formában nem lojális vele?
