Előfizetés

Radikális kosárháború

A hétvégén robbant a bomba: az Európai Kosárlabda-szövetség (FIBA Europe) a korábban meghirdetett szankcióit alkalmazva 14 szövetségnek jelezte, kizárja őket a 2017-es Európa-bajnokságról. 

A testület azért döntött így, mert az országok megsértették a FIBA-szabályokat, és továbbra is csapatokat indítanak az ULEB-bajnokságokban (Euroliga és Európa-kupa) a jövőre induló Bajnokok Ligája és a FIBA Europe Cup helyett. A kizárással fenyegetett országok között van Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Montenegró, Oroszország, Spanyolország, Bosznia-Hercegovina, Litvánia, Olaszország, Görögország, Izrael, Lengyelország és Törökország mellett Macedónia is, amelynek férfiválogatottja a magyar nemzeti csapattal azonos selejtezőcsoportban szerepel.

A szövetségek április 20-ig fellebbezhetnek, de csak akkor indulhatnak az Eb-n, ha nem szerepel klubcsapatuk az ULEB-sorozatokban. Ez alól kivételt jelent a 11 Euroliga A-licences együttes. Az M1 csatorna érdeklődésére Bodrogváry Iván, a FIBA Europe végrehajtó bizottságának magyar tagja elmondta: kiküldtek egy levelet a szövetségeknek, amiben leírták, hogy felfüggeszthetik őket, ha nem teljesítik a feltételeket.

Egymással vitáznak a francia szocialisták

Várkonyi Tibor
Publikálás dátuma
2016.04.18. 07:40
Francois Hollande leszerepelt a tévés fórumon FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARL COURT
Egyre kisebb az esélye annak, hogy Francois Hollande újabb elnöki mandátumot kaphat a 2017 tavaszán esedékes elnökválasztás során. A közvélemény-kutatási adatok siralmasak az ő szempontjából, s szinte reménytelen, hogy innen fel tud majd jönni.

Hoppon maradt az az alig három és félmillió francia tévénéző, (ez mindössze 14 százalékos nézettségnek felelt meg) aki két órán át csak arra volt kíváncsi, Francois Hollande elnök végre nyilatkozik-e arról, jövő ősszel ismét jelölteti–e magát újabb ötéves szakaszra az államfői posztra? A válaszra további hónapokat kell várni: csak az esztendő végén árulja el, a folytatás mellett dönt-e vagy sem. Öt évig lehet az Élysée-palota lakója, csak négy év telt el, nem kergeti őt a tatár. Húzza, halasztja a döntést, reméli, talán kedvezőbben alakulhat a sorsa. Hasztalan vágyakozásnak látszik, a szinte egybehangzó közvélemény-kutatások a minap is azt erősítették meg, hogy a francia választók 76 százaléka (!) nem óhajt a szavazólapon sem Hollande, sem Sarkozy nevével találkozni. Ha mégis ott lesz, az előrejelzések szerint csúnya vereség várhat rá, az első fordulóban kiesik, befellegzik politikai pályafutásának.

Hollande még ábrándozik, így építette föl egész 120 perces vallomását. Magabiztosan kezdte válaszait annak az eleve kiszemelt négy állampolgárnak a kérdéseire, akik részben arra vártak tőle választ, milyennek ítéli a gazdaság alakulását az eltelt négy esztendőben. Az egyik jelenlévő, egy anya az Iszlám Államhoz csatlakozott fia elvesztése kapcsán fejezte ki fájdalmát, egy diák amiatt kesergett, mert minden éjszaka a Köztársaság téren kénytelen virrasztani a munkaviszonyok romlása ellen. A volt szocialista voksoló pedig amiatt dohogott, mert a kormányzat gyenge eredményei miatt Marine Le Penhez pártolt át.

Ami a két órából Hollande mondatainak jutott, csupa derű és bizakodás volt, miért is kellene szorongania a választók ítélete miatt? – emelte ki. Folyékonyan ömlöttek a szavak az ajkáról, minden ellenérvet rendíthetetlenül cáfolt. Másnap az újságok kommentárjai kacagtak a derűlátásán.

Csakugyan voltak üde pillanatai ennek a „párbeszédnek”, mert ez volt a műsor hivatalos címe. Sugárzott a 120 percből a francia demokratikus hagyomány, sem a kérdező állampolgárok, sem az éberen figyelő újságírók szájára nem lehetett lakatot tenni. A vita valódi volt, udvariasan, de zavartalanul közbevetett, kellemetlen kérdésekkel lehetett félbeszakítani az elnöki szóáradatot, és Hollande ezt természetesnek tartotta. Mintha mi sem történt volna. Még jellemzőbb volt, hogy a műsor egészét a közszolgálati France 2 csatorna szervezte, és népszerű riporterei - szokásukhoz híven - nem készségesen és udvariasan alákérdeztek, hanem a maguk nyers modorában, mint hiteles közszolgálatiak, a nézők és hallgatók szorongásait tolmácsolták. Ilyen nehezen lenne elképzelhető itt Közép-Európában. Földrészünknek e tájáról szokatlan volt hallani, hogy a műsort lezáró kommentárokban a France 2 rovatvezetői kivétel nélkül az államfő megállapításait bírálták. Ugyanakkor távolmaradt a gyűlölet, a modortalanság, az indulat.

Ami azonban a legjellemzőbb volt, a kísérő sajtókommentárok, a másnapi újságok hozzáállása. A francia véleményformálás általában kíméletlen. Még az olyan szerkesztőségek is, amelyek nemhogy kormánypártiaknak vallanák magukat, de azért morózus ellenzékieknek sem, nem bánnak kesztyűs kézzel a politikai alanyokkal. A konzervatív Le Figaro pénteki száma minden hírmagyarázó szavában vitriolos volt. Az egyébként inkább balodalra hajló L’Obs heti hírmagazin is igyekezett főként értelmiségi olvasótábora kritizáló hajlamainak hangot adni. Talán a pártatlanságára igencsak kényes Le Monde volt a legkegyetlenebb. Süketek párbeszédét említett, egy olyan elnökkel, akit akár már „temetni is lehet”. Eléggé rejtélyes volt ennek a viszonylag váratlan elnöki teljesítménynek az oka is. Mindenesetre, mindezek után Hollande személyes megítélése, ha lehet, még negatívabb lett.

De most merre tovább, hiszen bármennyire félresikerült is a hatás, az élet nem áll meg, sőt, még kíméletlenebb fordulatokra lehet számítani. Szűk egy esztendő van hátra a kritikus napig, amíg a franciák szavazólapjaikon mondják el véleményüket. Sokan úgy tartják, Hollande elnök tényleg elhiszi azt, hogy még látja értelmét a „kapaszkodásnak”, annak, hogy nekiveselkedjen az elnökválasztásnak. Ha ez tényleg így van, elképzelhető, hogy a vesztébe rohan – vélik többen is. Ez a csütörtök este a „végveszély” óráját hozta el számára, ami azonban nem csupán az ő személyes tragédiája lehet, hanem szinte az egész baloldali mozgalomé is. Természetesen a demokrácia törvényszerűsége a pártpolitikai váltógazdaság. Jöhet most egy rövid életű konzervatív szakasz, hiszen az ellenzéki Republikánusok esélyesnek tartott jelölje, Alain Juppé hetvenéves, Francois Mitterrand-nal ellentétben nemhogy tizennégy évet, kétszer ötöt sem várhat magának. És ha utána a mérsékelt jobboldalnak nem volna választéka, utánpótlása, némi megszakítás után visszatérhetnének a szocialisták. Váratlanul új, középkorú nemzedék bukkant föl a házuk táján. Szerencsés történelmi pillanat, közvetve talán kicsit még Hollande-nak is köszönhető. A negyvenéves közgazdászok között ő lelt rá arra az Emmanuel Macronra, akit kezdetben második számú tanácsadónak vett maga mellé, majd teljhatalmú miniszterévé nevezett ki. A fáma szinte „csodaembernek”, végtelenül tehetségesnek tartja, aki a ma vonszolódó, bandukoló gazdaságot lendületbe tudná hozni. Legalábbis ez a híre, és egy ideig maga Hollande is reménykedett abban, segíti őt is kihúzni a csávából, vele, mint politikai mankóval eljuthat második fél évtizedéhez is. Balszerencséjére nem egészen így alakult. Macront magát sikerült félig helyzetbe hoznia, de az ő saját vesztére.

A föltehető személycsere idejére Hollande a kormány élére Manuel Vallsot tette meg, akiben nagyon is él az ambíció. Ha a főnökével bekövetkeznék a baj, ő kerülhet a helyére, esélyesként, mint új szocialista államfőjelölt. Ez a lélektani pillanat mintha most érkezett volna el. Macron ügyesen állítja be magát roppant szerénynek, aki váltig hálás mentorának, Hollande elnöknek. Tény, az elnök építette fel őt. Viszont a nála évtizeddel idősebb Valls, akit egyébként is úgy tartanak számon, mint aki egészen jól kijöhetne a nagytőkével, résen áll. Most látta elérkezettnek a pillanatot, hogy 2017-ben miért is éppen ne ő volna alkalmas a bukottnak hitt Hollande utódaként színre lépni. Annál is inkább, mert a fölmérések szerint Macron állítólag jobban beférkőzött a jobboldal szívébe, ő az igazán útban álló vetélytárs. Ha Hollande-nak, mint általában vélik, 2017-re csakugyan befellegzik, Vallsnak késedelem nélkül lépnie kell, ott kell állnia a szocialista startvonalon. Így megtörténhet, hogy a francia szocialisták azzal teremtenek ideális viszonyokat a konzervatívoknak, hogy nyilvánvalóvá teszik: máris „gyilkolják egymást”.

Növekszik a baloldalon a harci idegesség, amit más is bizonyít. Maga Macron a brit fővárosban „lebutázta” nála 20 évvel idősebb hitvesét, amiért kettőjükről a Paris Match-nak „óvatlanul nyilatkozott”. Kritikus történelmi pillanatban így veszítik el óvatlanul a fejüket a francia baloldali vezetők. Nem tanultak Mitterrand-tól, aki a rosszmájúak szerint nem is volt őszintén szocialista, mégis e párt élén lakta csaknem másfél évtizedig az Élysée-palotát.

Megtalálhatják az elrabolt lányokat?

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2016.04.18. 07:37
FOTÓ: Világszerte megmozdulások voltak az elrabolt lányok kiszabadításáért FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DAN KITWOOD
Két év után először találtak valamiféle életjelet a nigériai terrorszervezet, a Boko Haram által két évvel ezelőtt elrabolt mintegy kétszáz lányról, vagy legalábbis néhányukról. A CNN felvételén 15 fejkendőt viselő lány volt látható, akik saját nevüket mondták el, majd azt, hogy 2014-ben rabolták el őket. „Mindnyájan jól vagyunk” – mondta az egyik lány a kamerába. Három anya és egy osztálytárs ismerte fel őket – közölte a CNN. A nigériai diáklányok elrablásának ügye az egész világban felháborodást keltett.

Első ízben fordul elő, hogy reményt keltő híreket hallani azokról a diáklányokról, akiket éppen két évvel ezelőtt raboltak el a Boko Haram szélsőséges dzsihadista szervezet fegyveresei. Ugyan korai lenne azt mondani, hogy a több mint kétszáz tinédzser nyomára bukkantak, de arra talán van esély, hogy néhányukat megtalálják.

A lányok tragédiája az egész világot megrázta. A nigériai hatóságok először 2014. április 19-20-án tettek említést a túszejtésről, akkor azonban még 85 16-18 év közötti lány elrablásáról beszéltek. Később a hadsereg azt állította, a 129 túszul ejtett lány közül száznak sikerült kiszabadulnia. 2014. április 21-én azonban a szülők közlése alapján derült fény a valóságra: 234 lánynak veszett nyoma. Az akciót alaposan előkészítették, a lányokat teherautókon szállították el Konduga térségébe, feltehetően a Sambisa erdőbe, amely a terrorszervezet fellegvára, s ahol egy valóságos erődöt alakított ki. A dzsihadista fegyveresek nem ismertek könyörületet, egy sor házat gyújtottak fel Chibokban. Az iskolát négy hétre zárták be, sok diák maradandó lelki sérüléseket szenvedett azok közül is, akiket nem raboltak el.

A rendőrség csak a lányok elrablását követő két héttel ismerte el: 276 gyermeket ejtettek túszul, akik közül 53-nak sikerült elmenekülnie. Az Amnesty International szerint a helyi hatóságok súlyos mulasztásokat követtek el, mert a rendőrség még időben figyelmeztethette volna az iskola vezetését a készülő túszejtésre. A brit szakértő, Jonathan N. C. Hill tanulmányában úgy vélte, a Boko Haram túszejtő akciója mögött az állhatott, hogy a szervezet ekkoriban egyre inkább az al-Kaida befolyása alá került.

Az elrabolt lányok szülei keményen nekimentek a hatóságoknak. Úgy vélték, a kormány lassú és nem is megfelelő választ adott. 2014 áprilisának végén és májusának elején több városban tüntettek a kabinettel szemben. Később a világ más részein is megmozdulásokat rendeztek a lányok elengedéséért, a Twitteren pedig #BringBackOurGirls címszó alatt indult kampány. Eddig összesen 6,1 millió alkalommal tweetelték tovább az üzenetet. A kampányba Barack Obama amerikai elnök felesége, Michelle Obama is bekapcsolódott. A fellépés eredménye azonban megkérdőjelezhető. Egy idén megjelent újságcikk megállapította: sajátos módon a nagy médiakampány megnehezítette a lányok megtalálását, mert a Boko Haram egyfajta trófeaként, saját erejének demonstrálásaként kezelte őket.

Éles bírálatokkal illette a helyi hatóságokat a szélsőséges afganisztáni tálibok által elfoglalt területeken élő lányok jogaiért küzdő Malala Juszafzai is, aki ellen néhány éve épp az iszlám szélsőségesek hajtottak végre merényletet, úgy vélte, a nigériai vezetők, illetve a világ illetékesei nem tesznek meg minden tőlük telhetőt a lányok kiszabadításáért. „Többet tehetnének és többet is kellene tenniük, hogy megoldják a válságot – írta blogján. – Ha ezek a lányok politikai vagy pénzügyi szempontból befolyásos családok gyermekei lennének, sokkal jobban szívén viselnék a politikusok a sorsukat. Ám Nigéria északkeleti részéből, egy igen szegény vidékről rabolták el őket, s sajnos igen kevés változott azóta, hogy a szélsőségesek túszai lettek” – írta Malala Juszafzai. A pakisztáni diáklány felszólította a következő, az elnökválasztás után megalakítandó nigériai kormányt arra, hogy prioritásává tegye meg a lányok kiszabadításának ügyét, s erre koncentráljon a hivatalba lépését követő száz nap folyamán.

A Boko Haram szélsőségesei arra kötelezték a nem muzulmán diáklányokat, hogy vegyék fel az iszlám vallást. Sok lányt arra kényszerítettek, menjenek feleségül a terrorszervezet egyes tagjaihoz. Adták-vették őket, egy lány „ára” körülbelül 10-12 dollár volt. Többjüket a szomszédos Csádban és Kamerunban „értékesítették”.

Goodluck Jonathan immár csak volt államfő először hetekkel az eset után, 2014. május 4-én szólalt meg először. Azon kijelentése azonban, amely szerint a kormányzat mindent megtesz a lányok kiszabadításáért, nem igazán nyugtatta meg a közvéleményt. Az aggodalmat csak fokozta, hogy egy nappal később videofelvétel jelent meg az interneten, amelyen a Boko Haram vezére, Abubakar Shekau vállalta a felelősséget a túszejtő akcióért. Shekau azt közölte, „Allah parancsára” cselekedett. „A rabszolgaság megengedett a vallásomban, ezért el kell fognom az embereket, s rabszolgáimmá kell tennem őket” – hangoztatta. Azt is kifejtette, szerinte nem lett volna szabad iskolába járatni a lányokat, mert már kilenc éves koruktól fogva férjhez kellene adni őket. Mivel Chibok nagyrészt keresztények által lakott település, Shekau elismerte, hogy a lányok nagy része nem iszlám hívő volt. „Azokat a lányokat, akik nem voltak hajlandóan felvenni az iszlám vallást, úgy kezeljük, ahogy Mohamed próféta a hitetleneket” – jelentette ki nem csekély cinizmussal.

A túszejtő akciók ezután sem értek véget, néhány nappal később 11 lányt raboltak el egy északkeleti településről. 2014. május 26-án a nigériai vezérkari főnök azt állította, hogy a biztonsági erők lokalizálták a lányokat, de kizárta a lehetőségét az erőszakos túszszabadításnak, azzal ugyanis csak súlyos károkat idéznének elő – vélekedett. Május 30-án két „félholtra vert” lányra bukkantak, s a helyi településen azt mondták, négy lányt megöltek a Boko Haram fegyveresei, mert nem voltak hajlandóak engedelmeskedni nekik. Brit értesülés szerint az amerikaiak a Sambesi erdőben műholdas technikával lokalizáltak nyolcvan lányt. 2014. október 12-én azt közölték, hogy négy túszul ejtett lánynak sikerült elmenekülnie, akik szabadulásuk után elmondták, egy kameruni táborban tartották fogva, s minden nap megerőszakolták őket.

Tavaly februárban meglepetésre úgy látszott, döntő fordulat történik az elrabolt lányok ügyében. Goodluck Jonathan előző elnök ugyanis az állami NTA csatornának reményét fejezte ki, hogy a „következő hetekben” legyőzik a terrorszervezetet, s megtalálják a lányokat. Hogy derűlátását mire alapozta, azt nem árulta el. „Nézzék csak meg a következő három hetet. Minőségi fegyverekkel rendelkezünk, s együttműködünk szomszédainkkal” – fejtette ki. Ígéretéből semmi sem valósult meg. Bár a nemzetközi fellépésnek köszönhetően a Boko Haram egyre kisebb területre szorult vissza, ez inkább amolyan kampányígéret volt részéről, hiszen javában készült a 2015. márciusi elnökválasztásra. Végül azonban veszített Muhammadu Buhari ellen, akit 2015. május 29-én iktattak be.

Tavaly egy volt anglikán lelkésznek, Stephen Davis-nek sikerült kapcsolatba lépnie a nigériai terrorszervezet három parancsnokával, akik állítólag egy videofelvétellel bizonyították, hogy a lányok még életben vannak, ugyanakkor 18-an súlyos betegek, néhányuk a HIV vírust hordozza - állították. A Boko Haram ígéretet adott arra, hogy elengedi a beteg lányokat, de ez máig nem teljesült. Valószínűleg elvitték őket Nigériából.

Májusban aztán azt közölték a hatóságok, hogy a nigériai hadsereg ellenőrzése alá vonta azon területek nagy részét, amelyet korábban a Boko Haram tartott ellenőrzése alatt, így több olyan tábort is a Sambisa erdőben, ahol korábban a fiatal lányokat tarthatták fogva. Csakhogy egyik diáklányra sem sikerült rátalálni. 2016 januárjában ugyan ezer nőt sikerült kiszabadítania a hadseregnek, de nem volt közöttük chiboki lány.

A chiboki diáklányok ügye ma is érdekli a közvéleményt, félő azonban, hogy ha egy-két kivétellel sosem sikerül a többség nyomára bukkanni.